143.

Az éjszakát végül az ellenőrző-áteresztő ponton töltitek, bár senkit sem kell sem ellenőrizni, sem átereszteni, senki sem mozog a sötétben, miközben Esztergomban háború dúl. Próbáljátok elcsípni a tataiak rádióforgalmazását, hogy valahonnan információhoz jussatok azzal kapcsolatban, hogy mi folyik odabent a városban, a hivatalos csatornák ugyanis elnémultak. Gyakran elveszítitek a honvédségi adásokat is és abból sem tudtok sokat összerakni, amit fogni tudtok. Néhányan egy várostérképpel a kezükben próbálják követni az eseményeket, de szerintem túl sokat hagyatkoznak a fantáziájukra, bár tény, hogy másra nem igazán tudnak.

Próbálsz ébren maradni, bár az átélt izgalmak és legfőképpen Csilla miatt amúgy is nagyon feszült vagy, de a fáradtságot is érzed, amikor elmúlik az első ijedtség. Többször gondolsz arra, hogy mégis csak be kellene menned a városba, akár külön is, ha már elmulasztottad a lövészeket, de mindig sikerül meggyőznöd magad arról, hogy semmi értelme. Nem vagy Chuck Norris, de még csak Rambo sem, semmi esélyed nem lenne abban a pokolban, sokkal többet ér veled mindenki, ha kicsit meghúzod magad és életben maradsz. Akkor is, ha ez nem túl hősies. Az egyik FPS számítógépes játékodban volt is valami olyan mondás, hogy nem a hősök élik túl a háborúkat, vagy ilyesmi, próbálsz ebbe kapaszkodni, hogy azért ne érzed olyan rosszul magad a... gyávaságod miatt? Inkább racionalitásnak nevezed, jobban hangzik.

Reggel végre életre kelnek a hivatalos csatornák, sőt, egy biciklis futár is befut, mert bentről sem tudták elérni az EÁPotokat. A város állítólag "tiszta", jelentsen ez bármit is, bár nehezen tudod elképzelni, hogy az utolsó szálig eltakarították a támadókat. Mindenesetre szólsz a sofőrödnek, hogy indultok, Tamás már amúgy is tűkön ült egy ideje. Szerencsére az ő családja egy olyan helyen lakott, ami távolabb esett a kelták behatolásának vélt körzetétől, de persze csak akkor nyugszik majd meg, amikor magához ölelheti őket. Kijelentkeztek az EÁP parancsnokától és elindultok.

Hamar beértek, de Esztergomra nehéz ráismerni - az utcákon rengeteg holttest, és nem csak a barbárok képviseltetik magukat köztük, a falakon ritkábban lövésnyomok, gyakrabban gyújtogatások sötét, foltjai, de bőven láttok leégett tetőt, kiégett ablakokat is. A kereszteződésekben polgárőrök, honvédek, néha egy-egy rendőr is, mentők és segítőik hordágyakkal rohangálnak, van, akit mentőautóba, mást lovas szekérre tesznek fel, de sok dolguk van a fekete nejlonzsákokkal felszerelt embereknek is, bár ők elég kelletlenül mennek egyik munkájuktól a másik felé.

Többször is ellenőriznek titeket, majd végül elértek a főtérig. Egy BTR páncélozott harcjármű áll a Városháza előtt, nehéz kerekei rendesen feltépték a vadonatúj díszburkolatot, Érdekes, hogy ez a kép marad meg benned, pedig bőven akad egyéb szörnyűség is a hosszúkás, napsütésben kifejezetten szép területen.

Tamás engedélyt kér arra, hogy leadhassa a szolgálatot, elnézést kérsz tőle, persze, elengeded, menjen csak.

És te hova mész?

Jelentkezel az MVB-ben, nagy szükség lehet most a védelmi részleg minden munkatársára.

Sietsz haza Csillához, reméled, jól bezárkózott, ahogy mindig is szokta.