77.

Viszonylag gyorsan bejutsz a Városházára, bár Esztergom hirtelen tele lett mindenféle egyenruhással, fegyveressel, polgárőrrel, amikor már harmadszor állítanak meg igazoltatni, kedved lenne megkérdezni őket, hogy akkor vajon hol lapultak, amikor még a kelták randalíroztak az utcákon. De inkább nem teszed, mindenki ideges és ez fegyverekkel súlyosbítva nem a legjobb kombináció. Annyit azonban már odafelé elcsípsz a beszélgetésekből, hogy a várost még nem tisztították meg teljesen, magányos barbárok és kisebb csoportok még bujkálnak itt-ott, főleg a magasabban fekvő utcákban, a Dunapart felé, de a Bazilika környékén is lelőttek egyet alig fél órája, tehát teljesen indokolt ez a nagy készültség, amit igazoltatás közben a pokolba kívántál volna.

Az Megyei Védelmi Bizottság Esztergomba menekített része (vagyis majdnem az egésze) még nem tért magához a támadás okozta sokkból. Nem is ért be mindenki, könnyen lehet, hogy többen életüket vesztették a vezetők és munkatársak közül is, a már bent ülő irodisták telefonon és rádiókapcsolaton keresztül próbálták elérni a hiányzó tagokat vagy kideríteni azt, hogy mi történt velük. Az már bebizonyosodott, hogy a városi rendőrkapitány hősi halált halt, nem volt bent a rendőrségen a támadáskor és amikor riasztották, pont belefutott a keltákba, egyelőre egy itt ragadt, magas rangú rendőrtiszt állt a helyére, később majd véglegesítitek. Albert, vagy mi a neve, rémlik, hogy valamelyik védelmi egyeztetésen már láttad, ő is olyan „külsős” szakértőként volt ott, mint te.

Az irodátok fájóan üres, bár eddig nem szeretted, hogy annyian osztoztok rajta, de most nem bánnád, ha minden szék foglalt lenne. Próbálsz telefonálni, de nem kapsz vonalat, még a titkos, stabil kapcsolatot biztosító előhívóra sem, amit beleprogramoztattatok a rendszerbe. A főnököd nélkül nagyon nem akarsz semmi komolyba belekezdeni, de tétlenkedni sem szeretnél, ezért összeszeded a közelben található kórházak és egészségügyi intézmények mappáit. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy tudd, mi lehet most ott, de azért jó lenne valós adatokat látni. Na nem mintha az azonnali, központba is beküldött adatszolgáltatás nagy erőssége lett volna a kórházaknak bármikor is, hiába volt internet meg számítógép. Most valószínűleg örülnek, ha valahova le tudják tenni a beérkezett sebesülteket és találnak egy viszonylag félreeső sarkot, ahova a holttesteket kirakhatják. Legalábbis az egomi kórház, nyilván mindenkit odavittek, pedig pár kilométerre ott van a dorogi Szent Borbála és a kertvárosi szükségkórház is, amik tudnák tehermentesíteni... Csak ezt meg kellene szervezni. Ha nincs telefon, akkor futár, ha nincs főnök, akkor...

Épp felvázolod, hogy hány futár kellene és mit kellene tenniük, amikor felbukkan a közvetlen felettesed. Mindig kifogástalan öltözetben láttad, ezért hirtelen nem is ismered meg a csapzott, gyűrött ingét rendesen be sem tűrő alakot. Kiderül, hogy a támadás idején már aludt, majd családostól felmenekült a bérházuk ezer éve nem takarított padlására, ahol egerek és egyéb szöszmötölő ki tudja mik társaságában lapultak egészen addig, amíg a keresésére küldött polgárőrök meg nem érkeztek úgy húsz perce. Ennek megfelelően volt szalonképes, átfázott és éhes, ráadásul már azzal is tisztába került, hogy sok mindent tudtok innen csinálni, de hatékonyan irányítani az eseményeket nem. Szerencsére a kórházaknak megvolt a maguk rendesen kidolgozott vészhelyzeti forgatókönyve, így az sebesültek első ellátását anélkül is meg tudják oldani, hogy innen beleokoskodnátok, a szállítható sérültek szétosztását pedig majd a helyszínről intézik az összekötők, hamarosan indulnak is. Leesik az állad, mert mindezt gyakorlatilag azalatt tudta meg és rendezte el, hogy a portáról beért az irodátokba.

Kicsit szusszan, majd a második borszagú tea után megkérdezi, hogy mi van veled. Röviden beszámolsz az éjszakádról. Rosszallóan csóválja a fejét, azt mondja, hogy most mindenkinek egy hét ágynyugalom kellene. Végül a süket telefonokra mutat – állítólag pár központ és vezeték is a támadás áldozata lett – és hazaküld, most úgysem tudnál mit csinálni, de ha mégis, majd berendel. Holnapig szedd össze magad, most ez a feladat. Bólintasz.

Megnyugtattad a munkamániás énedet is, sietsz haza a menyasszonyodhoz.