29.
Igyekszel a lehető legkisebbre összehúzni magad, sőt, megpróbálsz összeolvadni a fedezékeddel is, bízva a sötétben és az ellenség számára ismeretlen terepben. A barbár hangok mintha távolodnának is, bár elég nehéz megkülönböztetni a téged kereső kisebb csapat zaját a körforgalomban gyülekező nagyobbaktól. Próbálod felidézni a város térképét, hátha az megmagyarázza, miért pont itt van ez a nagy találkozó. Valami olyan rémlik, hogy innen vezet egy nyílegyenes út a Prímás-sziget egyik hídjához, ennyi kelta meg csakis a Duna felől jöhetett, bár fogalmad sincs, hogyan.
Nagyon nincs időd ezen töprengeni. Valami reccsen a közeledben, majd a következő pillanatban egy fáklya fénye festi narancszínűre a bőrödet, szinte ugyanabban a pillanatban éles hangon felkiált a lángoló botot tartó fiatal kelta. Kezed önálló életre kel és egy rövid sorozat tépi fel a téged felfedező harcos mellkasát, de úgy tűnik, nem esnek pánikba a modern tűzfegyverektől. Felugrasz és körbekaszálsz egy hosszabb sorozattal, az AMD úgy rángatja a kezed, hogy te magad csodálkoznál a legjobban, ha tudnád, eltaláltál valakit. De hátha a hang és a torkolattűz... A fáklyák gyér fényében úgy tűnik, hogy nem vettek még teljesen körül. Még egy utolsó lövés - fogalmad sincs, mennyi lehet még a tárban, pedig annak idején a lőtéren mondták, hogy számolni kell -, majd megiramodsz balra, amerre senki sincs. Hirtelen valami tompán villan az arcod előtt. Egy baltaformájú valami.
Dobj egy kockával!
Kommentek