- Kapitány úr! – intett oda neki a láthatóan erősen megvidámodott esztergomi főpolgármester – pardon: rombolókapitány úr!
A főpolgármester Hercegh kormányzóval és Gordos rombolókapitánnyal, a flottatüzérség főszemlézőjével cserélt valamiről eszmét. A polgármester szenvedélyes debattőr volt, különösen ha ivott.
- Bánomi rombolókapitány – láthatóan már kereste a szavakat, de még egyenesen állt – először is Kemenes ezredes bocsánatkérését kell tolmácsolnom, hogy betegsége miatt nem tudott megjelenni. Remélem az ajándékba küldött bor kellő kompenzációt jelent ezért a kis kellemetlenségért.
- Jó bornak nem kell cégtulajdonos! – röhögött fel Hercegh.
Az anyja picsáját az összes Kemenesnek, fulladna meg mind a borpincéjükben. Ezt szerette volna mondani, de csak bólintott. Pénzzel és ajándékkal intéznek el mindent... no nem mintha annyira szüksége lett volna arra, hogy az önelégült riválisát itt köszöntse a fedélzeten.
- A kormányzó úr az imént azt mondta, hogy az Esztergom rádiójával kapcsolatba léphetek Esztergommal.
Bánomi lemondóan sóhajtott, a főpolgármester sajnos túl fontos ember volt, ha ő is olyan déli lenne, mint Hercegh vagy Gordos akkor talán elküldhetné a fenébe, de egy északi tisztet biztosan nem venne védelmébe a Flotta.
- Igen főpolgármester úr, a romboló a legkorszerűbb TR-40 típusú nagyteljesítményű adóvevőkkel rendelkezik, és képesek vagyunk bármelyik ómagyar támaszponttal felvenni a kapcsolatot. Amennyiben sürgős államügyekben van szükség rá, természetesen kapcsolatba léphet a fővárossal is.
Legalább ennyi öröme volt, hogy unalmas technikai részletekkel húzhatta a főpolgármester idejét.
- Értem – láthatóan nem értette. – Akkor fel tudom hívni Egomot vagy nem?
Bánomi a rádiósként szolgáló anti kadétot kereste... rohadt antik akkorák, mint egy gyerek, pláne ezek a déliek. Megvan! Hogy is hívják? Mindegy, idenéz. Helyes!
- Uram?
- Diaman kadét! – többet nem tudott leolvasni a névtábláról – Ez itt Kövess úr, Esztergom főváros főpolgármestere. Kapcsolatba szeretne lépni Esztergommal, mármint a várossal, védett vonalon.
- Főpolgármester úr, kérem kövessen!
Szerencsére nem csak a főpolgármestert győzték meg Kemenesék, így aztán az egészet rá lehetett fogni az általános részegségre, noha Bánomi kapitány nem volt nagy borivó. A Kemenes bort meg soha nem szerette, de egy éve már pláne nem. Gyorsan kimentette magát a kormányzónál, aki egyébként se akart beszélgetni az északi kapitánnyal és fedélzet kevésbé zajos része felé indult kiszellőztetni a fejét.
Az ott a navigációs radarberendezés uram, de itt a kikötőben nem használjuk energiatakarékossági okokból. A TR-47e hosszúhullámú rádióadó, amit kifejezetten az ÓmHH Esztergom rombolóhoz fejlesztettek...
Az anti rádiós láthatóan élvezte, hogy technológiai ismeretek terén felülmúlja ezt a fontos eredeti átkerültet... és láthatóan a kapitányát is: ezek szerint a romboló egy új, kifejezetten neki fejlesztett rádióval büszkélkedhetett. Nocsak, Bolyáki hadnagynak is sok lett volna a „zaj”?
- Uram!
- Pihenj, folytasd! Túl sok volt a mulatságból?
- A holnapi teszt előtt még körbejártam.
- Már mondtam, hogy nem kell túlaggódni – korholta a túlbuzgó fiatalabb tisztet – alacsony elvárásaink vannak, és biztos vagyok benne, hogy azoknak megfelelünk.
- Értem...
- Bolyáki hadnagy... azon gondolkodtam, hogy a jövőben úgyis ezen a hajón fogok lakni, akár ma este is átköltözhetek. Küldjön ki egy matrózt a Hotel Fiuméba a csomagomért.
- Értem...
Mi ütött ebbe a Bolyákiba? Ennyire nincs embere vagy egy ilyen egyszerű feladat is meghaladja a képességeit?
Közben megérkeztek a rádiósszobához, ahol az anti kadét várakozott. Kinyitotta a száját, de Bolyáki csendre intette. Mi van ezzel a Bolyákival? Lehet el kellene küldenie az orvoshoz.
- A főpolgármester?
- Bent van – mutatta a kadét – szigorúan titkos államügyek. Csak a polgármesterre tartozik és arra, aki nem süket, mint az ágyú – tette hozzá kuncogva.
Nem anyuka, nem próbáltak megölni! Anyuka nem kell elhinni mindent, amit a Hírmondó ír! Nem anyuka, nem tartanak fegyvert a fejemhez. Ezek kedves emberek, anyuka....
Kommentek