Elbukott a Miskolci Terület polgárőrségének első komolyabb katonai akciója, a polgárőröket a hadműveletben eredetileg más szerepet játszó felderítő különítményeknek és egy megtörő századnak kellett kimenteniük. A miskolciak besétáltak a tiszamenti felkelő szkíták által állított csapdába, legalább heten, de az is lehet, hogy ennél jóval többen az életüket vesztették.

Kínos udarcba fulladt a Miskolci Védelmi Erők (MIVER) első ambíciózus, nagyszabásúnak szánt hadművelete, amit a területen korábban állomásozó, majd a harmadik emancipációs szint elérése után onnan továbbvonuló emancipátor hadtest harcoló egységeivel közösen hajtottak volna végre. A támadással azt a felkelő szkíta törzset akarták semlegesíteni, ami már hetek óta zaklatta kisebb-nagyobb rajtaütésekkel a Tiszafüred központtal megszervezni kívánt új tiszavidéki területre húzódott anti családokat, telepeket, esetenként nem-harcoló emancipátor egységekre is rátámadva. 

 
A Tavaszi Híradó független hírügynökség szerint a MIVER által erre a célra összeállított, mintegy két századnyi erőt képviselő, főként anti származású, hármas szintű ómagyar polgárokból álló segédcsapat súlyos veszteségeket szenvedett és a hadművelet valódi céljának elérésére kivezényelt felderítő és megtörő alakulatokat át kellett irányítani a felmentésükre. A komplex hadműveletnek így egyetlen célkitűzését sem tudták megvalósítani.

Az eredeti terv szerint a miskolci alakulat részben gyalogosan, részben járművekkel támogatva benyomult volna a szkíta törzs területére, hogy szálláshelyeikről kicsalogassa a harcosokat, ha kell, kisebb összecsapásokat is vállalva velük. A segédcsapat minősítésű erőt légifelderítés támogatta volna, de ez a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt nem működött kielégítően. A szkíta harcosok kicsalogatása után a szállásterületet légi úton odaszállított felderítő és megtörő egységek szállták volna meg, hogy az esetleges maradék fegyveres ellenállás megtörése után a lakosságot áttelepítsék egy megfelelően ellenőrzött, előkészített területre. Az áttelepítést a felderítők (és emancipátor tanácsadók), a művelet katonai biztosítását a megtörők végezték volna. A szakértők szerint a családjaiktól megfosztott harcosok így emancipálhatóak lettek volna.

A terv azonban kiszivároghatott, mert a családok nem maradtak a szállásterületen, hanem szétszóródtak és a mocsarak közé húzódtak, a harcosok pedig csapdát állítottak a MIVER egységnek, a vártnál korábban, lovasíjászoknak kedvező terepen rájuk támadva. A felkészületlen és éles bevetésen még nem nagyon járt segédkatonák egy része pánikba esett és elmenekült, többen fogságba estek, többségüket rituálisan feláldozták fogvatartóik. Az átirányított hivatásos katonáknak kellett biztonságos területre kísérniük a megtizedelt MIVER segédcsapatot.

A veszteségekről ellentmondó adatokat közölt az Emancipációs Minisztérium (néhány halálos áldozat), a Tavaszi Híradó (hét és harmincöt között, nem számolva az eltűnteket, akiknek egy része még a ligetes-mocsaras Tiszamentén bujkál. A Kelta Tigrisek polgárjogi szervezet felszólította a kormányt, hogy tegyen meg mindent az áldozatok felkutatására és a családtagok megsegítésére. (A Miskolci Terület lakosságának jelentős része olyan kelta, akiket a Dunántúlról telepítettek át.)

Petrétei Dávid tábornok, a térség katonai vezetője rámutatott arra, hogy az emancipált területeken tevékenykedő polgárőrség létszáma igen kedvezően alakul és a mostanihoz hasonló sajnálatos esetek ellenére képes arra, hogy elvégezze a rábízott feladatokat, az emancipált körzetek védelmét a harcoló alakulatok kivonulása után is.

Hajósch András, az Egalista Párt szóvivője az esettel kapcsolatos interpellációjában annak a véleményének adott hangot, hogy politikai okoból túl hamar minősítették át a Miskolci Területet harmadik emancipációs szintűvé, annak ellenére, hogy mind infrastruktúrájában, mind lakosságának felkészültségében komoly hiányosságok tapasztalhatók. A képviselő szerint a kormány furcsa, idejétmúlt ábrándokat kergetve erőlteti az "ezeréves határok" elérését és a emancipációt, ha kell, saját szabályait is áthágva, ha pillanatnyi érdeke úgy kívánja. A MIVER sem volt alkalmas támogató műveletekre, pedig harmadik szintú terület polgárőrségekén annak kellett volna lennie. Kezdeményezte, hogy a kormány hibájából legyilkolt miskolci polgárőrökre egyperces néma felállással emlékezzenek meg, de ezt a Nemzeti Párt képviselői nem szavazták meg. Kapitány Csanád nemzeti párti képviselő szerint, bár a hősök minden tiszteletet megérdemelnek, ha minden elesett katona miatt egy perces néma felállást tartanának, semmiféle munka nem folyhatna a parlamentben. Ezután kisebb botrány tört ki, mert több egalista honatya is hangot adott azon véleményének, hogy így se folyik semmiféle értelmes munka arrafelé.

Itt is bebukták.

Az Átkerülés lovasai közlése során minden hír a regény idejéből való.