Bánomi József jó katona volt, és mindig teljesítette a kötelességét. Amikor öblöt kellett ásni a kikötőnek Nagymarosnál, akkor ásott. Amikor a Zsenirális alatt – aki akkor még csak Halmai alezredes volt – kellett keltákat géppuskázni Bécsnél, akkor géppuskázott. Amikor a Felderítő Parancsnokság „kérésére” tiszteket kellett Bajáról Esztergomba taxizni, akkor taxizott. Amikor pár nappal később az anti terroristáknak és egalista elvbarátaiknak kellett odasózni, akkor odasózott. Egyszóval példás karrier állt mögötte, és ő volt a Dunai Flottilla rangidős kapitánya. Vagyis járt neki a Flottilla parancsnoki címe és a vele járó ezredesi kinevezés. Kemenes Imre kapitány mögött ellenben ott állt „báró” Kemenes Lajos, az ő töméntelen pénzével és minden politikai kapcsolatával. Így aztán nem is volt kérdés, hogy ki lesz a Flottilla új vezetője Harsányi nyugdíjbamenetele után.

Bánomi József viszont jó katona volt és valami járt neki. Ez a valami pedig az ÓmHH Esztergom nevű új romboló és a hozzá tartozó rombolókapitányi rang volt. És mivel Bánomi József jó katona volt, aki nem lopta gennyesre magát a szolgálatban, ezért elfogadta a főtiszti nyugdíjat garantáló kinevezést. Két év, ennyit kell itt Fiuméban lehúznia, mint „legendás” folyami kapitány, aki előmelegíti a helyet a kormányhűbb északi tisztek számára. Mint ez az ablaktámlának támaszkodó Bolyáki hadnagy, aki előtte Nándorfehérvárnál igazgatott egy csapat Perbáltot. Ahhoz képest Fiume nem is volt akkora koszfészek.

- A tisztek darabra megvannak... de a legtöbbjénél annyi a tényleges tengeri tapasztalat, amennyit az eddigi próbautakon összeszedtek.

- Ami nem meglepő, lévén kifejezetten a Dunai Flottilla állományából irányítottak át politikailag abszolút megbízható tiszteket. A hajó az a hajó, a gép gép, a löveg meg löveg, a víz meg víz itt is.

- Csak hát a víz is, meg az a hajó is nagyobb.

A fiatalabb férfi hanyagul a parthoz simuló, a holnapi ünnepélyes szolgálatba helyezésre feldíszített ÓmHH Esztergomra bökött. Bánomi követte a tekintetével: igaz ami igaz, csinos egy darab volt. Ha tíz évvel fiatalabb lett volna, lehet önként is ezt választotta volna a Flottilla parancsnoksága helyett. Már ténylegesen önként, mert természetesen ahogy az összes többi tiszt, ő is „önként” jelentkezett a kormány presztízsprojektjére.

Igaza volt Szpevák honvédelmi miniszternek, az új romboló kapcsán a kormány végre egyszer felülmúlta ravaszságban ezeket a déli gazembereket. Mivel annyi ideje kérték, nem mondhattak rá nemet, és az ómagyar egység erősödésenek a szimbólumát, az északról verbuvált legénységet sem utasíthatták el élből. Ha azonban ez az északi legénység alkalmatlannak bizonyulna a hajó működtetésére, akkor ismét a fiumeieknél lenne az ütőlap.

Bánomi kapitányt, illetve Bánomi rombolókapitányt, mindez alapból annyira nem érdekelte volna. Kis pont volt ő a nagypolitikához, de még a Honvédség belső ügyeihez is. Viszont sajnos mindez összekapcsolódott az ő alkalmasságával és a főtiszti nyugdíjával, így az ügy sajnos személyes dimenziót kapott.

- Bolyáki hadnagy, Ön félreérti a helyzetet, és a fiumeiek szabályai szerint akar nyerni. Most szólok, hogy nem fog menni. Ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem leszünk jobb tengerészek náluk, de – emelte fel a mutatóujját – nem is akarok jobb lenni. A mi célunk nem az, hogy eminens osztályelsők legyünk, hanem, hogy megússzuk a hávéefet. Az Esztergom szimbolikus név, azt jelenti, hogy ez a terület Ómagyarország kormányának és hadvezetésének uralma alatt áll. Hercegh, Belényesi, de még a legutolsó matróz és kocsmatöltelék is azt akarja, hogy bukjunk el a vizsgán.

- Öö...

- Még nem fejeztem be, hadnagy! – emelte fel megint a mutatóujját. – És bármit is teszünk, úgy fogják magyarázni, hogy elbuktunk. Mert nem jelesre feleltünk. De amíg az ÓmHH Esztergom úszóképes, és mindezt döntően északi legénységgel teszi, addig elégségesre vizsgáztunk. És ez pontosan elég.

- Értem, uram. Mindent megteszünk, hogy ne bukjunk el.

- Az altisztek?

- Ez a nehezebb ügy – sóhajtott lemondóan a hadnagy, – itt még darabra sem voltunk meg, úgyhogy a Nautika gyakorlati félévét taposó kadétjaival kellett kipótolni a hiányzókat. Öt fő, se a politikai megbízhatóságukért, se a tengerészeti tapasztalatukért nem kezeskedem. Ellenben a Svadron vezetése által ajánlott altiszteknél azért gondolom jobbak.

- Ha a szándékos szabotázst el tudjuk kerülni, a többit majd megoldjuk.

- Megerősítsem az őrséget a holnapi fogadás alatt?

- Ezt a kérdést hivatalosan nem tette fel, hadnagy és éppen ezért nem válaszolok rá hivatalosan.