Meggyeskovácsi új polgármestert választott, aki a szavazatok kétharmadát megszerezve leváltotta a községet az elmúlt két ciklusban vezető politikust. Tamássy volt polgármester azonban először megóvta a választási eredményt, majd miután beadványát elutasították, kijelentette, hogy a nyilvánvalóan csalással elért választási eredményt nem ismeri el és ezután néhány munkatársával együtt elbarikádozta magát az irodájában. 

Meggyeskovácsit az átkerülés után tíz évvel alapították ómagyar telepesek és a környék kisebb kelta telepeinek egy helyre költöztetésével. Történetének első pár évében emancipációs állomásként működött, majd a második emancipációs szintet elérve önálló községnek nyilvánították és megválaszthatta saját tisztviselőit. Lakói mezőgazdasággal és fakitermeléssel-feldolgozással foglalkoznak, de jelentős szerepet tölt be a község életében a közelben húzódó Borostyánút is. Emancipációs állomásként számos új betelepülőt vonzott, de az elmúlt években a település fejlődése megtorpanni látszott, több építkezése is félbemaradt. Lakói közül sokan Tamássy irreális elképzeléseiben keresik a hibát, míg a volt polgármester a térség számára kedvezőtlen politikai döntéseket okolja. (Az állami fejlesztések, alapok egyre inkább a keleti országrészek felé fordulnak.) A nehézségek ellenére a Nemzeti Párt által támogatott Tamássy megkezdhette és kitölthette második ciklusát is, de harmadszorra alulmaradt kihívójával szemben. Az új polgármester asszony korábban Tamássy munkatársaként dolgozott.

Bár az országos választások viharos eseményei mellett Meggyeskovácsi nem tudott bekerülni a hírekbe, helyi szinten legalább olyan ádáz küzdelem folyt a pozíciókért, mint Esztergomban.

Míg a Nemzeti Párt több botrány ellenére is kitartóan támogatta Tamássyt, kihívója mögött a helyi civil szervezetek és céhek mellett olyan országos pártok is felsorakoztak, mint az egalisták, vagy a katolikus egyház pártjának tartott Karitász. A küzdelem végül Tamássy vereségével zárult, a szavazatok kevesebb mint harmadát szerezte csak meg.

Bár a helyi polgárőrség nagy erőkkel készült a választás éjszakájára várt erőszakos cselekmények megfékezésére, semmiféle incidens nem történt, bár a község főterét ellepték az új polgármestert ünneplő emberek. Az öröm hamarosan haraggá változott azonban, amikor másnap kiderült, hogy Tamássy nem hajlandó elismerni az eredményt és minden törvényes eszközt felhasznál, hogy azt megsemmisítse, a hatalomátadást elodázza. Miután a törvényes lehetőségek kimerültek, néhány emberével elbarikádozta magát a községháza épületében található irodájában, ahova addig sem engedte be az új polgármestert.

Az ómagyar viszonylatban szokatlan eseményekre ekkor már az országos média is felfigyelt. A megválasztott polgármester felszólította a község (rend)védelmét is ellátó polgárőrség vezetőjét a törvényesség helyreállítására, de a korábban Tamássy által kinevezett vezető kijelentette, hogy ez nem karhatalmi kérdés, hanem politikai, így ő nem illetékes a helyzet megoldásában. Akkor sem változtatott az álláspontján, mikor az elbarikádozott iroda ablakából az egyik volt képviselő fegyverrel fenyegette meg a téren várakozó tömeget. A Nemzeti Párt illetékesei szintén hallgattak, pedig állítólag többen is megkeresték a területi és országos vezetőséget is a párt meggyeskovácsibeli szimpatizánsai közül. A zömmel emancipált keltákból álló favágó céh a fegyveres fenyegetés után testületileg a térre vonult, szintén felfegyverkezve. A helyi polgárőrség vezetője ezután ismeretlen helyre távozott, bár szóbeszédek szerint le akarta fegyvereztetni a favágókat, de az emberei megtagadták a parancsot. Az ÓMR1 helyszíni tudósítója ekkor már lokális polgárháborút vizionált.

Az indulatok nem sokkal azelőtt szabadultak el, mielőtt a terület kormányzója kíséretével együtt a községbe ért volna. A favágók által vezetett tömeg ultimátumot adott a volt polgármesternek, aki azt felelte, hogy inkább "keressenek maguknak értelmes elfoglaltságot", társai állítólag azt kiabálták, hogy a tömeg rá akarja tenni a "piszkos kezét" a község nehezen összegyűjtött vagyonára. A községházát ekkora már minden olyan dolgozója elhagyta, aki nem szorult be a polgármesteri irodába. Az újonnan megválasztott polgármester asszony le akarta csitítani a kedélyeket, de nem engedték az események közelébe, félve attól, hogy a bent szorongó ostromlottak felismerik és megpróbálják lelőni. Végül a favágó céh mestere apjától örökölt baltájával nekilátott a bezárt irodaajtó felaprításának, mire bentről jelezték, hogy meggondolták magukat és inkább távoznának. A csoport szabadon elhagyhatta a helyszínt, de fegyvereiket elvették tőlük. Elvonulásukat a hirtelen magukra találó polgárőrök biztosították. 

A területi kormányzó a törvényes polgármesterrel együtt ekkor ért a helyszínre, majd rövid tájékozódás után nyugalomra intette a lakosságot, bár az addigra már inkább újabb győzelmének ünneplésével volt elfoglalva. 

Tamássyt állítólag a Nemzeti Párt sajtóirodáján fogják alkalmazni tanácsadóként.