Palkovics Mátyás tengerész kadét ideiglenesen őrvezetöi rangban, harctéren mutatott bátorságáért az ezüst vitézségi érdemrend II. fokozatában részesül.

A Honvédelmi Minisztérium dísztermében zúgott a taps, ahogy a kölyök felemelkedett. Sajnos az elnök halaszthatatlan teendői miatt nem tudott részt venni a Gallia-expedíció gáláján, de tényleg díszes társaság gyűlt össze. Maga Szpevák vezérőrnagy az újdonsült honvédelmi miniszter adományozta a különféle kitüntetéseket és előléptetéseket. Meg Kapitány, de ez a Palkovics elvileg tengerész vagyis.

-Te Heraklész akkor ez a mi Kapitányunk és a fiumei Kapitány

- Ssss

A feltűnöen civil ruhában ülő rádiós gyorsan csendre intette a mellette ülő Hermant. De aztán mégiscsak sustorogni kezdett

- Egyrészről a te Kapitányod, mert én már leszereltem. Másrészről, ha életben akarsz maradni, akkor ezt nem feszegeted.

Tóth Béla repülőkapitány, a harctéren mutatott különleges parancsnoki erényeiért a kiváló szolgálatért érdemrend I. fokozatában részesül.

- Mert?

- Attól, hogy leszereltem még nem lettem fecsegő vénasszony.

Hát Héraklésztól sem fogja megtudni, és ezek szerint nem ildomos megkérdezni. Fiuméban a vasútállomás melletti könyvesbopltban látta a rádiós könyvét, illetve ifj. Gimesi professzor könyvét. A boltos szerint a hónap harmadik legjobban eladott könyve.

Hegyi Kevin, repülős hadnagy, a harctéren mutatott bátorságáért, az ezüst vitézségi érdemrend II. fokozatában részesül.

Noha meglepő volt, valahogy mégis számított a rádiós leszerelésere, a karja állítólag soha nem fog már igazán rendbe jönni. Megkapta a főtörzsörmesteri rangot és nyugdíjazták. Az Átkerüléskutató meg azonnal állományba vette, mint terepi tapasztalattal rendelkező személyt. Héraklész szerint a galliai mérései korszakalkotó eredményeket jelentenek az átkerüléskutatásban, bár egyelöre azért még nem értenek mindent... Gimesi kiszúrt egy újabb érdekes célpontot valahol a szkíta vadonban. Ugyan teljes titok, de Héraklész azért elmondta, hogy Cserbilinek hívják.

Kovács Herman főhadnagy, a harctéren mutatott parancsnoki erényeiért és személyes bátorságáért az Ómagyarország hőse érdemrend kiskeresztjében részesül.

Most ő kapta meg a tapsot az egybegyűltektől.

***

 Juhász Dezső frissen kinevezett emancipációs és antiügyi miniszter aggodalmasan nézte a két térképet. Az Új Nemzeti Párt meggypirosa látszólag uralta mind a régi, mind az új választási térképet, ám ez csupán ügyes optikai illúzió volt. Egyrészröl a színválasztásé, ahol a nemzetiek élénk színe elnyomta az egalisták fakósárgáját és a fiumeiek halványkékjét, vagy a különféle pasztell árnyalatokkal jelzett helyi erőket. Másrészről a választási földrajzzé. A nemzetiek álatal behúzott hatalmas kisalföldi választókerület mellett eltörpült az egalisták által elnyert „átkerült” almásfüzitői körzet, ám a valóságban mind a kettő 1 képviselőt ért.

A régi felállás egyszerű volt az egalista ellenzék tarolt az Átkerült területeken, de a Nemzeti Párt behúzta az alacsony emancipációs szintü körzeteket, ha kellett akkor némi rásegítéssel... bár a konkrét választási csalásokra a legritkább esetben volt szükség. A végeredményben aztán a Nemzeti Párt, a 40-es események után az Új Nemzeti Párt, pedig egyedül vagy a ilyen-olyan külső támogatókkal: különböző szövetséges anti törzsfők képviselöi, a fiumeiek, vagy szimpla függetlenek kormányt alakíthatott. A központi részeken most nem volt akkora gond, bár a vörös itt is enyhén visszaszorult a sárga javára, de ez belefért a normál adok-kapokba. Az elöző választáson sok billegő körzetet behúztak, ezek most törvényszerűen visszafordultak.

A saját körzetében is 25-röl 15 százalékra csökkent az előnye, ez ugyan visszaesés, de ettől még azon kevés kormánypárti politikus közé tartozott, akiknek nem valami isten háta mögötti erdőben kellett kampányolnia a biztos mandátumért. Sőt ez a győzelem előrelépést jelentett. A népszerű antiügyi államtitkárra hárult, hogy miniszterként oldja meg a következő súlyos válságot.

Melyet a Drávától délre elterülő nagyrészt egységes kékre fordult paca jelentette. A Mi Fiuménk elvileg kormány külső támogatója volt és több közös jelöltet is indítottak. Legalábbis jelentéktelen kispártként így volt. Ha viszont a Nemzeti Párt kiszorul a Délvidékről, vagy csak megtűrt szövetséges lesz akkor egy egalista áttörés esetén könnyen elveszítheti a parlamenti többségét. És szemben az egalistákkal Fiuménak saját, lojális hadserege volt... vagyis a végeredmény nem egy gyors és nagyrészt vértelen katonai akció lenne, hanem polgárháború, ahol a fene sem tudja, hogy az ómagyar lakosság kit tekintene a törvényes rend védőjének. A helyi elit eddig egy kellemetlen szúnyog volt, mostantól viszont ellenségként kell bánni velük. Nem lehet, hogy virágeső mellett vonuljanak be Eszte

Kopogtattak az ajtón.

- Uram, a sógora az.

- Egy perc, és fogadom.

A választási térkép visszakerült a gondosan kulcsra zárt fiókba. Szegről-végről végülis ez az ügy is kapcsolódott hozzá.

- Herman! Hát gratulálok az előléptetéshez!

- Dezső! Én is hallottam a tiedről!

A díjbirkózó termetü, egykori díjbirkózóból lett miniszter szerette a kézfogással domináns pozícióját kinyilvánítani. A sógora eleve könnyen megvezethető puhapöcs volt, de a szokás az szokás.

- Ülj le kérlek, egy italt?

- Köszönöm elfogadom, tatabányai van?

Büdös tufa, éppen ki is mondhatta volna, de semmit nem nyert volna vele.

- Nagyjából képben vagy az üggyel kapcsolatban? – kérdezte miközben kinyitotta a sörösüveget – Ulf hamarosan lemond és jövőre királyválasztó gyűlés lesz nálatok.

- Hát ugyan az előléptetés megvan, de főhadnagyként nem sok esélyem lenne egy királyvá...

- Egészen pontosan nulla esélyed van, de honnan vetted ezt az őrültséget, hogy úgy általában bárki nyerhet Marbod és Angilberct kivételével? Ómagyarország kormánya nem kavarja a szart feleslegesen, tehát az öreg király fiai mellett áll.

- Azt hittem...

- Ezek szerint nem. Na akkor elmondom a lényeget. Király természetesen nem lehetsz, soha nem is lehettél volna. Viszont egy felderítő főhadnagy, aki már expedíciót vezetett természetesen jó támogatója lehet akármelyik királyjelöltnek. Mind Marbod, mind Angilberct megkeresett minket, hogy puhatolódzon a támogatásod áráról. Nikivel úgy döntöttünk Angilberct ajánlata a jobb, úgyhogy őt fogod támogatni. Én, mint emancipációs miniszter természetesen kimaradok az eseményekböl, ám elég egyértelmű, hogy a sógorom támogatása egyben az én támogatásom is. Eddig világos?

- Mi is egészen pontosan ez az ajánlat?

- Ez most nem annyira fontos, de ha mindenképpen tudni akarod. – sóhajtott a miniszter – az van, hogy az első emancipációs szintű körzeteket a minisztérium által parlamentben a helyi vezetővel konzultálva kiválasztott képviselő reprezentálja. Ez most Angilberct, aki negyedik emancipációs szintü állampolgár. Viszont az időszennyezés elleni törvények miatt negyedik emancipációs szintű ómagyar nem lehet egyben anti király is, tehát a megválasztása esetén lemond az emancipációs szintjéről, így viszont nem lehet parlamenti képviselő. Királyként viszont egy jó szövetségest fog javasolni.

- Értem, és Marbod?

- Az aztán már végképp nem fontos. Angilberct ajánlata jobb, és ezért mellé állsz. Majd Niki felkészít a kampányra és a találkozókra, ő jobban ismeri a Liptót. Ha megbocsátassz, sok a dolgom.

- Persze, persze...

Ahogy a sógora távozni készült hirtelen eszébe jutott még valami.

- Herman!

- Igen?

- Olvastam a római puskákkal kapcsolatos jelentésedet. Szép munka, gratulálok. Viszont az ilyen ügyekre tartjuk az IDEA-t. Majd ők tovább viszik ezt a nyomozást.

- Értem

Remélte, hogy tényleg. A francnak sem hiányzik, hogy hülye amatőrök belemásszanak a fontos kormányügyekbe. Vajon ki lehet hozni valamit ebböl a déliek ellen? Azok a puskák Zarányi kerületéből tűntek el. Viszont egy ilyen rejtett ász bármikor hasznos lehet, ha ez a hülye el nem szúrja valahogy.