(Gador - okt. 29)

 Szeretem a kihívásokat. Ám ennyire talán mégsem… Amikor elvállaltam az egészségügyi ellátás újraszervezést néhány dologgal még nem voltam tisztában. Például azzal, hogy a bejáratott kommunikációs és egyéb csatornák momentán nem állnak rendelkezésre.

Azaz telefon éppen hogy csak, az is csak vezetékes. Meg persze nem is azonnal, jó néhány napot kellett várni arra, hogy valamit összetákoljanak. Jó-jó, elég hamar felállt egy futárszolgálati rendszer a „polgárőrségre” alapozva. Szóval viszonylag hamar eljutott minden kérdés, információ mindenhová, meg az infók is vissza.

Ám a jó öreg email. Meg számítógép. Huh, mennyire elkényelmesedtünk… Mindent csak gépen, meg elektronikusan. A főnököm még munkába állásomkor mesélt sokat, hogy régen még írógéppel… meg a titkárnőknek diktáltak, akik tudtak gyors- és gépírni. Most megint elő kellett szedni a raktárakban porosodó írógépeket, mert az áramellátás biztosítására még jó idejig várni kell. A munkának meg ugye menni kell.

Persze használtunk aggregátorokat, így néha-néha nyomtatni is tudtunk, meg a fontosabb emberek kaptak laptopokat, persze szigorú korlátozásokkal, mert a töltés elég sok nehézséget okozott. Én is kaptam, elvére az eü fontos feladat. Ez a kaptam valójában azt jelentette, hogy kaptam töltési időt a sajátomhoz, és azon dolgoztam.

A kórházakkal, azzal a hárommal viszonylag könnyű dolgom volt. Ilyen esetre – mármint ha megszűnik a közműszolgáltatás, megvolt a tervrendszerük.

Jóval több fejfájást okozott a háziorvosi ellátás. A futárok segítségével, bevonva a helyi VB-ket sikerült felmérni, hogyan roncsolódott a házi- és gyermekorvosi körzetek rendszere. Eléggé, de nem válságosan. Arra több dolog miatt is fel vagyunk készülve, hogy jó néhány háziorvos kiesik, ilyenkor a megoldás az, hogy bizonyos körzeteket összevonunk. Az ÁNTSZ-es kollégákkal a tervek alapján ez viszonylag hamar ment. A gondot ugye a számítógép-hiány okozta, ugyanis bizonyos terveket csak elektronikusan frissítettek, mondván környezetet kímélve kevesebb papírt használnak el… Szerencsére a lényeges adatok megvoltak papíron is.

A nagyobb gondot a szakemberek hiánya okozhatta volna. Persze most minden jó szakemberre nagyon-nagy szükség volt, így a megyei VB, miután kicsit is úrrá tudott lenni a helyzeten, elrendelte a különféle képzettségek felmérését. Azaz mindenkiről igyekeztek kideríteni, hogy mihez is ért. Ez nekünk is nagyon sok segítséget jelentett – csak épp az adatok gyors lekérdezése, értsd a papírhalom átböngészése tartott sokáig.

Ugye-ugye, milyen jó is volt anno a hadkiegészítés, sorozás rendszere. A régi, 2004 előtti hadkiegészítési parancsnokságok mindenkiről tudták, hogy mihez ért, hogyha olyan szakképesítésű egyénekre volt szükség, be tudják őket szipkázni.

Szóval beosztható szakember is akad, biztos-ami-biztos alapon két tábori kórházat is berendeztünk, szerencsére a megmaradt részeken elég sok E-készlet maradt, hála az EKI - Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet raktárainak. Néha akadozott az eszközkiszállítás a romló közbiztonság és az üzemanyaghiány miatt, de azt hiszem, elég profi módon megoldottuk ezt a dolgot.

Ami sokkal jobban aggaszt ott, az a gyógyszerhelyzet. Megpróbáltuk begyűjteni a területen lévő gyógyszereket, ám amikor ezt meghallották az emberek, fosztogatások történtek, és szerintem bizonyos gyógyszerészek is szabotálták a dolgot, mondván, hogy így elvesztik a vagyonukat… Nos, mondjuk ebben volt valami, mert nekik tényleg nem tudtunk egyenlőre feladatot adni, mint másoknak, akik az eü szektorban dolgoznak.

Szerencsére Pilisborosjenő a vakcinagyárral megmaradt, így legalább az influenzától nem kell tartanunk! Mondjuk az embereknek nem is ettől kell igazán tartania a közelgő tél előtt, sokkal inkább a tüdőgyulladástól, meg a beszivárgó csapatoktól…

Még nem igazán látom, hogy a lakótelepeken, meg az átlag családi házak zömében mivel fognak a télen fűteni, ha így marad a helyzet… Ez persze ránk is vonatkozik.. Csilla nővére családostól eltűnt, valószínűleg kirándulni mentek… Még jó, hogy volt a házukhoz kulcsunk. Ezt mindig is furcsálltam a családjában, hogy mindenkinek volt mindenhova kulcsa… Megbeszéltem Laci bával, hogy ott fogunk lakni, legalábbis egy darabig. Nekem úgyis valószínűleg sokat kell majd utaznom, hogy gatyába rázódjanak a dolgok, ő meg az informatikai végzettségével tud segíteni az egomi távközlési rendszerek újjáélesztésében.

Laci bával megállapodtunk, hogy a főbb körzetekbe kimegyek személyesen is, hogy lássanak, így talán könnyebben megnyugszik mindenki. Meg aztán az esetleges sumákolást is könnyebb a helyszínen kiszűrni… Végül pedig egy „terepgyakorlat” is rám fér, a sok íróasztal után mellé ez is kell.

No, akkor rajta, kemény hetünk lesz!