Az Á.u. 50-es szkíta felkelés egyik fontos eseménye, többen ehhez kötik a "békebeli rablóportyák" és a konkrét felkelés határát.
Előzmények
Ómagyar emancipációs törekvések
Az ómagyar terjeszkedési tervekben az Alföld Szegedtől északra fekvő része nem bírt kiemelkedő fontossággal. A minimális jelenlét doktrínája értelmében a terület, leszámítva a Tisza vonalát nagyrészt a névleg szövetséges szkíta törzsek uralma alatt állt. A Tiszavidéki Emancipációs Körzet székhelyének számító Szolnokon és az Eger illetve Kassa felé vezető hadiutat ellenőrző Tokajon kívül az ómagyar jelenlét elszórt emancipációs központokat illetve ellátódepókat jelentett.
A Tiszaroff elnevezésű emancipációs központ egy nem kiemelkedően fontos kereskedelmi állomás volt, amely nem közvetlenül a Tisza mentén, hanem attól távolabb egy relatíve frekventált kereskedelmi út mentén feküdt. Az állomás rajnyi méretű ómagyar helyőrséggel rendelkezett, melyet elégségesnek tartottak egy szokványos szkíta rablóportya ellen.
Szkíta rablóportyák
Az ómagyar telepek árui, különösen az ómagyar fegyverek megszerzése révén a közrendű szkíták komoly gazdagságra és hatalomra tehettek szert, így a szkíta rablóportyák gyakorlatilag mindennaposnak számítottak. Az emancipációs központokat ennek tudatában építették fel, és ezek nehézfegyverzetüknek köszönhetően csak igen ritkán éltek át ostromot, sikeres ostromot pedig gyakorlatilag sohasem.
A szkíta támadás
A Tiszaroffi Emancipációs Központ kijelölésekor az ómagyar fegyverek erejébe vetett túlzott bizalom bosszulta meg magát. A központ nem közvetlenül a folyó partjára épült, hanem egy homokhátra, mely az árvíz idején nagyobb biztonságot jelentett, azonban így nélkülöznie kellett a folyami flottilla folyamatos járőrözését, illetve a konkrét harccselekmények esetén a nehézfegyverzetű erők támogatását, valamint a gyors csapaterősítéseket. A konkrét szkíta támadást hónapokkal az események után sikerült, töredékesen rekonstruálni.
A rajtaütést Á.u. 50 június 7-én, gyalogosan hajtották végre, vélhetően belső ember segítségével. A támadást a szokásos menetrend szerint éjszaka hajtották végre, amikor az ómagyar tűzfegyverek jelentette fölény a legkevésbé jelentős volt.
Eredmény, következmények
A támadás teljes szkíta győzelmet hozott. Az állomás teljes személyzetét lemészárolták és/vagy fogságba hurcolták. Legalább egy géppuskát és vélhetően tucatnyi kézifegyvert, valamint több ezer lőszert zsákmányoltak.
A két nappal későbbi, hasonlóan szkíta sikert hozó kiskörei rajtaütés után az ómagyar hadvezetés feladta az offenzív hadműveleteket és a Tisza védelmére fókuszált.
Kommentek