Ismét egy új szerző bemutatkozó posztja, méghozzá egyenesen Csentőfáról, akit mélységesen felháborít, hogy nem szabad shotgunnal vadászni. Pedig de. Mostmár.

November 06. 

Annak idején, az egyetemen eléggé zavart, hogy a rendszerbe „betokosodott”, öreguras tanárok sokszor még az átkos-béli tankönyvek alapján tanítottak minket mindenféle szépre-jóra. Agráron végeztem, de a helyes gazdálkodást nem tanultam volna meg, ha kamaszkoromtól fogva nem vettem volna részt a családi gazdaság munkájában. Helyette sok, akkor haszontalannak vélt dologgal tömték a fejünket. Illetve a korszerű EU-konform mezőgazdaságba belepillanthattunk, de azzal a tudással most finoman szólva is ki… szóval értik. Végül is falusi gyerek volnék, sok dolgot tanultam az öregektől. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a legapróbb részletet is élesben kell felidéznem, mert vérre megy a dolog. A túlélésre játszunk. Komolyan, mint egy rossz b kategóriás film szlogenje.

Alig egy éve költöztem Csentőfára, hogy kicsit kiszakadjak a városi nyüzsgésből, a stresszes környezetből. Persze nem tudhattam, hogy ennyire kiszakadok majd. Mint az a vicc, a Titanic egyik utasának utolsó mondata: „Én kértem jeget az italomba, de ez azért már nevetséges!” Bár ez rossz példa, sajnos nem sok nevetnivaló van a helyzetünkön. De megpróbálunk legjobb képességeink szerint boldogulni.

A falugyűlés után nyilvánvalóvá vált, hogy jó darabig nem fogják megoldani az áramot, kommunikációt. Ideje tehát kitalálni valamit. A sok régi, haszontalannak ítélt tantárgyat most mérlegre tehetjük. 

Az aggregátorral könnyen tudtam volna áramot termelni, de a tartálya csak félig van (amúgy is alig 3 literes), bár a kocsiban azért van elég, ezen felül pedig mindössze egy hatvan literes gázolajoshordóm van, meg egy marmonkanna, szintén gázolajjal. Ezek ugyan tele, a kistraktoromhoz kell a nafta, és bár az őszi munkáknál elhasználtam egy csomót, készülve a téli hókotrásra (a felszerelhető kis tolólap tavaly is jó szolgálatot tett a kocsibejáró kitisztításakor), pár hete teletankoltam a kúton mindkettőt. Szóval, amit az aggregátorral fel tudok használni, az kb. 50 liter benzin. Sajnos nem dízelmotorja van. Persze nem sokáig tartana ez a mennyiség, de remélhetőleg kitalálunk valami más módszert. Márpedig hamar szükség lesz azokra a más módszerekre, és hát ugye net nincsen, hogy rákeressek, ilyenkor mit lehet tenni. Adó bá’, az egyik falubeli öreg ezt a kilátástalannak vélt problémát könnyen megoldotta (az őrségekre is rendszeresen hozta a kisüstijét, szintén „problémamegoldásnak”), mondván régen sem volt internet, ezért építettek könyvtárakat. Na igen, a modern beidegződések sokszor elhomályosítják az ember eszét. 

Mihamarabb el kell mennem Dorogra, a községben nincs könyvtár, és ha lenne, sem hiszem, hogy sok anyaguk lenne műszaki tudományokról, gépekről. Már a falugyűlésen szöget ütött a fejemben egy gondolat, hogy gőzgépet, gőzgenerátort kellene csinálni. Megmondta a polgármester is, fa van bőven az erdőben. Bár ő a fűtéssel kapcsolatban jelentette ezt ki. Szóval egy nagy zsáknyi szakkönyvre lesz szükségem, a polcomon csak növénytermesztési, kertészeti kötetek vannak, meg egy-két állatokról szóló. Gyanítom az is előkerül még a tél folyamán. Mivel a falu viszonylag rendezett helyzete miatt ritkán jön ide ki az ellátmányos teherautó, magamnak kell megoldanom a városba való bejutást. 

Az üzemanyaggal szeretnék takarékoskodni, de szerencsére ezzel nem lesz gond, ebben az egyik „úri hobbim” fog segíteni rajtam, ugyanis két lovat tartok, rendszeresen ki szoktam lovagolni, szeretem a természetet. A vadászat mellett ezt a szabadidős tevékenységet nem fejeztem be annak idején, bár a lovak nem sokkal a falura költözésem előtt kerültek csak hozzám. A városban nem volt lehetőségem a lovaglásra, a bértartás meg hatalmas költség, még nekem is, aki viszonylag jól keresek. Illetve kerestem. A vadászatot is gyakrabban fogom művelni ezentúl. A fegyvereket (egy sörétesem van, meg egy golyósom, de azt még sosem használtam, nem magyarországi viszonyokra tervezték) már a napokban átnéztem, és csináltam egy gyors leltárt a lőszerkészletemről is. A helyzet nem túl rózsás, de lehetne rosszabb is. A vadásztársasági tagság egetverő összeget kóstál, így csak néha-néha mentem ki lőni, akkor is valamelyik falubeli bennfentessel. Magyarán a megvásárolt lőszer szinte hiánytalanul megvan, 20-20 doboz kicsi és nagy sörét, azaz összesen majdnem négyszáz lövés. Alig egy tucatnyi híja van. A golyóshoz csak 2 doboznyit tartok (50 acél magvas golyó), annak is megvan a története. Komoly kaliberű puska, nagyvadakra. Igazából afrikai szafarikon lenne a helye (megvásárlásakor ilyen jutalom utat terveztem magamnak, éljen a vadászturizmus), egy szarvasnak talán a lábát is leszakítaná, ha úgy lőném meg. Jó szolgálatot tett volna, mikor éjjel betévedt egy medve a faluba, és megölte azt az öreg bácsit. De még nem nagyon tudtuk, mi a helyzet, ki gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet. Mindenesetre a polgárőr parancsnokkal közöltem, hogy az összeíráskor bejelentett két puskámból az egyik az nagyvadakra való, ez fontos információ lehet a továbbiakban, nem hinném, hogy sok ilyen „kézi nehézfegyver” lenne polgári kézben. Megegyeztünk, hogy még a nap folyamán szerzek rá egy megbízható kezelőt (eddig nálam maradhatott, mert a faluban kevés a vadászember, avatatlanok meg ne fogjanak lőfegyvert a kezükbe). Az utcánkban lakik az egyik hobbivadász, közös megegyezéssel úgy alakult a dolog, hogy ő megkapja az én nagypuskámat, a sajátját (kisebb kaliberű golyós, őzre, rókára jó) pedig átadja a szomszéd srácnak, aki állítólag nagy sportlövő, de eddig csak egyesületi fegyverrel lőtt, sajátja nincs. 

A szinte folyamatos beosztás miatt (kevés a fegyveres a faluban) kaptam két teljes nap szabadságot, pontosabban tartalékos szolgálatot, szóval holnap egy gyors leltár (ismét) a szükséges dolgokról, aztán irány Dorog. Napközben szereztem egy játék töltényövet, a sörét szépen beleillik (még jó, hogy gumis anyaga van a zsebecskéknek, nem vászon, ami nem nyúlik annyira), 12 fér el benne, plusz kettő a fegyvercsőben (hja, itthon tilos shotgunnal vadászni, pedig a legtöbb új gyártmányúba már 10-12 lőszer is elfér), ennyit tudok gyorsan utántölteni. Arra gondoltam, hogy a zsebemet még telepakolom, de ha olyan a szitu, hogy 14 nem lesz elég, akkor a duplája sem. A puskát azért még egyszer átnézem este.