Az Á.u. 50-es szkíta felkelés egyik jelentős ütközete a Kisköréhez tartozó (Á.u. 50-ben lényegében annak egyedüli részét alkotó) Obsitostelep védelme volt a szkíta martalócok ellen.

Kisköre-Obsitostelep

Kisköre-Obsitostelep egy - eredetileg drávamelléki kelta származású - leszerelt megtörők alapította ómagyar telep volt a Tisza bal partján. A telep Tiszaroffhoz hasonlóan nem közvetlenül a folyópartra, hanem attól mintegy nyolc kilométer távolságra egy árvízvédett hátra épült. Á.u. 50-re a telep regionálisan ismert kereskedelmi állomás volt, több tucat vágóállattal, illetve lovakkal. A telepen ezen kívül működött egy szeszfőzde a helyi gabona feldolgozására, és Á.u. 50-ben mintegy 200-250 liter lefőzött pálinkát is tároltak a telepen.

Előzmények

Tiszaroff elestét követően Petréssy ezredes elrendelte a Tisza bal partján lévő, a folyóról nem védhető ómagyar telepek kiürítését. Ez lényegében három jelentősebb ómagyar települést jelentett, köztük a szeszfőzdéjéről ismert Kisköre-Obsitostelepet. A telep alapítója és "polgármestere" Somogyi Márton, volt megtörő őrmester ezt kezdetben megtagadta, azonban Csuka Endre hajdúbandáját fegyveres emancipátorok támogatásával ennek ellenére megbízták a feladattal.

Az első ostrom

A szkíták azonban az ómagyarok előtt léptek, és körbefogták a telepet, melynek védői a szeszfőzde épületébe menekültek, feladva a lakóházakat és a karámot. Ennek során az egyik ómagyar könnyebb sérüléseket szenvedett. A szkíták a házakat kifosztották és az állatállományt elragadták, az ómagyar védők azonban sikeresen visszaverték a szeszfőzde ellen indított támadást. A védők legalább három szkíta harcost megöltek és többet megsebesítettek. A védők szerencséjére a szkíták a támadást nappal hajtották végre, így az ómagyar tűzfegyverek előnye jól érvényesült.

A Csuka Endre vezette hajdúk, akik eredetileg a telep kiürítésére készültek, így egy felmentő akció keretében találták magukat, és belefutottak a szkíták csapdájába. A véres, és szkíta győzelemmel záruló kiskörei rajtaütés után Petréssy ezredes leállította az ómagyar támadó hadműveleteket. Erről rádión értesítették a kiskörei telep lakóit is, akik a helyzetre való tekintettel a telepen maradás mellett döntöttek.

A második ostrom

A telep védelmében Somogyi még három egykori megtörő társára, valamint feleségeikre, illetve három, fegyveres harcra kiképzett fiatalkorúra számíthattak. A fegyverzetük két Kalasnyikovból, valamint hat sörétes puskából állt, előbbihez a visszaemlékezések szerint ekkor mintegy 150, utóbbihoz 40 tölténnyel rendelkeztek. Rendelkeztek még ezen felül 2 darab kézigránáttal. Mivel a szkíták tudtak a szeszfőzde létezéséről, ezért a védők biztosak voltak benne, hogy a gazdag zsákmány ígérete miatt újabb szkíta támadásokra kell számítaniuk. A szeszfőzde saját vízforrással rendelkezett, és nagy mennyiségű lefőzésre váró gabonát raktároztak az épületben, így a kiéheztetéstől középtávon nem kellett tartaniuk. A szkíták fő célja ekkor a Szolnok környéki gazdag ómagyar telepek feldúlása volt, így Obsitostelep védőire rövid nyugodt időszak köszöntött.

A következő szkíta rajtaütésre két héttel később, június 22-én éjszaka került sor, a szkíták egy éjszakai támadás során megpróbáltak bemászni a szeszfőzdébe, azonban a védők gyors reakciójának köszönhetően ez az akció meghiúsult. A következő hajnalban a szkíták megpróbálták a szeszfőzde tetőszerkezetét felgyújtani, azonban a védők sikeresen eloltották a tüzet, a tűz oltásában segédkező Mocsári Duncan volt megtörő tizedest azonban lenyilazták a szkíták. Somogyi és egyik fia könnyebb sérüléseket szenvedtek.

A tűzveszély miatt a védők a tetőszerkezet lerontása mellett döntöttek. A főzdében tárolt pálinkát és a faszenet az épületből kihordták, és négy "óriásaknát" képeztek belőlük. A június 24-ei szkíta rajtaütés során az egyik ilyen aknát kézigránát segítségével berobbantották. A szkíták a veszteség hatására időlegesen feladták az ostromot.

A harmadik ostrom

A sikertelen tiszai átkelési kísérletek után a szkíták figyelme ismét az Obsitostelepen ejthető zsákmány felé fordult. A telepet július 7-én legalább ötven szkíta harcos kerítette körbe, akik szórványos akciókkal próbálkoztak a védők megtörésére. Ezek az akciók egyben a védők lőszerkészletét is apasztották, mely hamarosan kritikus szintet ért el. Július 14-én az ómagyar parancsnokság ígéretet tett a szkíták elleni légitámadásra, amennyiben sikerül a táborukat felderíteni. Somogyi és a volt megtörő közlegény Balatoni István ezért a következő nap hajnalán az egyik ablakon át elhagyta szeszfőzde épületét. Rövid felderítőakciójuk sikerrel járt és június 15-én 09:45-kor egy ómagyar hidroplán géppuskatűzzel támadta a szkíta tábort. A pilóták jelentése szerint legalább egy tucatnyi harcossal és több lóval végeztek.

A légitámadás határa a túlélő szkíták is elmenekültek és vélhetően csatlakoztak a Karvalyorrú vezette fősereghez, mely egy utolsó nagy csapásra készült. Ezzel lényegében véget ért az ostrom.

Az ómagyar felmentő expedíció

Az ómagyar front a Tiszánál júliusra stabilizálódott, és a megtörő egységek szabaddá váltak a támadó/felderítő műveletekre. Az egyik legfontosabb műveletnek az ekkor már egy hónapja elvágott Obsitostelep felmentése számított.

Rácz százados vezetésével egy gépkocsioszlopot állítottak össze, mely július 21-én délelőtt elérte a telepet, lőszert és ellátmányt juttatva a védőknek. Július 23-án a megtörőket felváltotta egy tiszavidéki fegyveres emancipátor raj. További hadműveletekre azonban már nem került sor.

Eredmény

Az ostrom morálisan ómagyar sikert hozott: a telep, valamint lakosságának nagy része megmenekült. Az anyagi kár (a kiégett lakóházak, az eltulajdonított állatállomány, valamint a megsemmisült pálinka) azonban igen jelentős volt. Mivel propaganda szempontból Obsitostelep védelme ellensúlyozta Tiszaroff elestét, így Petréssy ezredes többezer forint értékű természetbeni gyorssegélyt utalt ki a telep újjáépítésére. Rácz százados felterjesztésére Somogyit nyugalmazott megtörő zászlóssá léptették elő, aki így nyugdíjjogosultságot szerzett.