Szombaton rendkívüli eseményre gyülekeztek az emberek Csentőfán. Az Átkerülés óta ez a kis Dorog melletti falu többször is bekerült a hírekbe, de ezúttal igazi ünnep készült a sokat szenvedett falak között. A Védelmi Minisztérium főmunkatársa, Radnai Gábor és menyasszonya, a jeles nap óta Radnai Csilla esküdött örök hűséget egymásnak.

Az ifjú pár sorsára az Átkerülés alaposan rányomta a bélyeget. Egyikük sem környékbeli, kirándulni érkeztek a Pilisbe azon a bizonyos éjszakán, sőt, még az esztergomi rokonaiknak is nyoma veszett. Sok más polgárhoz hasonlóan szinte mindent elvesztettek, ráadásul Csilla súlyosan megsérült a Sacco során, hosszú hetekig az ifjú pár semmit sem tudott egymásról.

- Nagyon nehéz időszaka volt ez az életemnek - nyilatkozta Radnai Gábor, a Védelmi Minisztérium főmunkatársa. - Hála Istennek rengeteg tennivalóm volt azokban a napokban, az egészségügyi ellátás megszervezése, koordinálása teljes embert kívánt. Így nem tudtam sokat rágódni Csilla elvesztésén.

Radnai Csilla másképp élte meg ezt az időszakot.

- Menekülés közben balesetet szenvedtem és nagyon sokáig nem emlékeztem semmire, így Gáborra sem. Ma már nem értem, hogy lehet egy ilyen nagyszerű embert akár csak egy pillanatra is elfelejteni...

Az Átkerülés óta számos esküvőt láttak már az átkerült területek, sokan most jutottak el arra a pontra, hogy a törvény és az egyház előtt is szentesítsék már meglévő élettársi kapcsolatukat, de sok új, az események során egymásra talált pár is oltár elé állt. A házasulási hajlandóságot az ideiglenes nemzetgyűlés rendeletei is növelték, amik a törvényes kapcsolatban élő párok, családok számára extra juttatásokat és kedvezményeket biztosítanak. A csentőfai esküvőn sok más prominens mellett Albert István és neje, Albertné Kerekes Helga is megjelent, de nem akartak semmiről sem nyilatkozni, mint mondták, csak egyszerű barátként és magánemberként vannak jelen. Albertné Kerekes Helga azért megjegyezte, hogy nagyon becsüli Radnai Gábort azért, hogy nem a népszerű helyszínen, az esztergomi Bazilikában vezette oltár elé a kedvesét, hanem ebben a kedves, egyszerű kis sváb faluban, Csentőfán.

- Az igazi tartalékok, az élet újrakezdésének lehetősége vidéken van - mondta. - Gábor pedig nem tagadta meg a gyökereit. 

De miért pont Csentőfa? A válasz nagyon egyszerű: Radnai Gábornak egy régi barátja ebben a faluban él, és Csillával is itt találtak újra egymásra. Az ismerős családja ugyanis rátalált az amnéziás ifjú hölgyre a szükségkórházban és maguk mellé vették. A találkozás, ami minden bizonnyal bekerül majd a családi legendáriumba, olyan mély hatást gyakorolt Radnai Gáborra, hogy megfogadta, az esküvőt is ebben a faluban tartják.

Természetesen a régi, három napig tartó falusi lagzik ideje még nem jött el, de a násznép és a Védelmi Minisztérium felajánlásaiból olyan fogadást tudtak tartani az ökumenikus esküvő után, amiről senkinek sem kellett korgó gyomorral távoznia.

- Nagyon fontos most az egység megőrzése - nyilatkozta csentőfa fiatal plébánosa. - De a felekezeti szűkkeblűségnek sincs itt az ideje. Mikor Radnai úr megkeresett azzal, hogy ők ugyan reformátusok, de Csentőfán szeretnének esküdni, egy pillanatig sem akadékoskodtam, egyből felajánlottam nekik a templomunkat. Ez az épület elsősorban Isten háza, és csak utána a katolikus egyházé. Mindössze annyit kértem, hogy én is megáldhassam az ifjú pár - ez az egyik kedvenc plébánosi elfoglaltságom - tette hozzá nevetve.

A díszes vendégsereget szállító konvoj csak hajnalban hagyta ott a fáklyák fénye mellett mulatozó társaságot. Az ifjú pár egyébként már korábban útnak indult.

- Az Átkerülés előtt azt terveztük, hogy Párizsba megyünk majd nászútra - jegyezte meg Radnai Gábor. - Ez most kissé nehezen lenne megoldható, de azért bízom abban, hogy ha nem is most, de valamikor majd eljutunk arrafelé. A Védelmi Minisztérium egyik ingaltanát sikerült kibérelnünk a Gerecse egy vadregényes, de biztonságos részén, oda vonulunk el egy kicsit a világ elől. Utána pedig - vár a munka és vár a családos élet.

Szerkesztőségünk nevében is sok sikert és még több boldogságot kívánunk mindkettőhöz!