A piros-fehér-zöld zászló lassan kúszott le, majd Pálfalvai őrmester, mint az ómagyar helyőrség második embere leakasztotta a kötélről és négybe hajtva Vitéz kapitány kezébe adta.

- Az Ómagyar Köztársaság hivatalos képviselőjeként If várát ezennel átadom a Francia Köztársaságnak.

Tizenkét torzomborz, szakállas öregember, elnyűtt légionárius egyenruhában, amelynek kopottas színétől annyira elütött a friss kék-fehér-piros téglalap. A sor előtt Gaston Thibault obsitos őrmester, a barna ráncos arcában ülő furcsán csillogó szemekkel.

- Gardez a vous!

Furcsán recsegett az öreg Gaston hangja, a magyart még mindig francia akcentussal beszélte a franciát viszont már magyarral. A zászlót ellenben tökéletes mozdulattal illesztette a helyére. A hegyekből lezúduló misztrál vad erővel kapott a szövetbe, de a házi készítésű lobogó állta a sarat, teljesen kibomlott és vidáman csattogott a süvítő szélben.

- Présentez armes!

Közel kétszázötven évvel a születése után utoljára (vagy kétezer évvel a születése előtt elsőként, de ez már filozófia, amire az adott helyzetben sem ideje, sem különösebb ideje nem volt senkinek) felhangzott a „La Marseillaise”. 

- Mennyi idő  felfűteni a kazánt?

Kassai elgondolkodva vakarta meg a fejét, noha pontosan tudta a választ.

- Teljes nyomásra?

- Nem negyedgőzzel szeretnék vánszorogni miközben a kedves afrikai cimborákkal vidám társasjátékban veszünk részt és megfigyeljük a belezéssel kapcsolatos népszokásaikat!

- Jól van! Nem én akarom megszállni a várost, ne rám legyél dühös! Huszonöt perc, legfeljebb harminc. Negyvennél semmi esetre sem több.

- Ajánlom, hogy huszonöt legyen! Nyomás! Most! 

A berakodás  lassabban haladt, mint remélte. Gyermekek bámultak értetlenül, asszonyok zokogtak, újra délceg tartású, megfiatalodott öregemberek tartották a köteleket és őrjáratoztak a falakon, az ő zászlójuk alatt. Harmincöt ember, az öreg Pista még soha nem vitt ennyi utast, nem egy mediterrán kéjutazás lesz. De legalább a kéményből füst gomolygott végre. Egy nehézgéppuska mélyhangú dübörgése oszlatta el a vihar előtti csendet. A két kisgyerek riadtan pillantott az anyjára, a csecsemő pedig felsírt. Gaston feje jelent meg a sáncon.

- A karthik kiszúrták a füstöt! Támadáshoz készülnek. Indulniuk kell, most azonnal! Sok szerencsét!

- Befelé  azonnal, mindenki! A hajó most rögtön indul!

Vitéz kapitány hisztérikusan terelte fel a parton állókat a hajóra, a csomagoknak többé nem volt jelentőssége, persze eddig se nagyon. A francia kimért, lassú lépésekben indult vissza a géppuskához.

- Gaston!

Az őrmester még egyszer visszanézett.

- Vive la France!

- Éljen Ómagyarország, kapitány!

Vitéz felugrott a hajóra és berohant a kormányosfülkébe. A két öreg eloldotta a köteleket.

- Mekkora a nyomás Periklész?

- Negyedgőz…  se.

- Az akksi?

- Tizenöt perc, ha minden a motorokra megy.

A trirémák gyors hajók, harci helyzetben akár óránkénti tizenöt-húsz kilométerre is felgyorsulhatnak. A Pista teljes gőzön tudott huszonhármat, rásegítéssel huszonötöt. Ráadásul most szembe mennek a karthi hajórajjal. A hármas kormánylapát miatt jobb a manőverező képessége, de harminc karthi hajót kell kicseleznie. Illetve huszonnyolcat, két óvatlan trirémát apró szilánkokra szaggattak az erőd nehézgéppuskái. Nem sokkal lett könnyebb a feladat. Ha ütköznek végük, akkor oda a sebesség, és a túlerő bekeríti. Sok halott afrikai fog úszni a vízen, de ez végeredményben nem számított. Se Hamilkárnak, se neki.

Közben a Pista befejezte If körülhajózását és némi sebességet is gyűjtött. Megpróbálkozhatott volna megkerülni északról Ratonneau-t, de valószínűleg ott is várt volna rá némi kellemetlen meglepetés, csak a sziget háta mögött már nem számíthatott az erőd támogatására. Kár, hogy a német ágyúk már akkor sem voltak a bunkerekben, amikor még Marseille ’La Panier’ nevű városrésze foglalta el a mai Massilia helyét. Nem, egyetlen megoldás maradt.

- Periklész, orral a karthik felé, teljes sebesség, facsard ki az utolsó  wattokat is az akksiból.

- Zenét? 

Tizenkét kilométer óránként. Az első triréma nyolc-kilencszáz méterre lehet, a nyílt tengerig további haton kell túljutniuk, a karthi flotta többi egysége csak akkor kapcsolódhat be a küzdelembe, ha sikerül lelassítaniuk a Pistát.

- Még ne…  irányt tarts!

Az aknavető  gránát jó hetven méterrel a karthi hajó mögött hullik a vízbe és egy látványos, ám ártalmatlan vízoszlopot küld a levegőbe. Ha szerencséjük van, megzavarja az evezősöket és kiesnek a ritmusból.

Tizennégy kilométer óránként. Hétszáz méter. A következő gránát már pontos munkát végez. A vízoszlop helyett megjelenő tűzoszlop egy újabb karthi hajó pusztulásáról tudósít. De mindenképpen harcképtelenné válik. Szerencse, de ki is kell használni. A karthik mintha nem erőltetnék annyira a támadást, vagy mégis.

- Még mindig ne… irányt tarts!

Tizenhat kilométer óránként. Ötszáz méter, ha nem ütköznek, most már gyorsabbak a karthiknál. De még mindig hat sor triréma cikázik az öbölben keresztbe. Néhány hajó, amelyik semmi szín alatt nem érhetné be őket elindult If szigete felé. A vár két nehézgéppuskája kerepelni kezd. Trirémák és egy négyes is lángra kap. Nagy pusztítást végeztek, de nem lesz elég. Nincs annyi lőszerük, hogy mindenkit megöljenek. Barkasz tökéletesen tudja ezt.

- Még mindig ne… jobbra tíz fok!

Tizennyolc kilométer óránként. Kétszáz méter. Az első trirémán praktikusan túl voltak, a Pista a karthi hajó tatja (már ha ez a fogalom értelmezhető egy ókori hajó esetén) mögött fog elsuhanni. A tehetetlen karthik lándzsákkal és nyilakkal próbálja meg levezetni a feszültségét. Pár tengerészgyalogos erőtlen és ritka tüzet ad le a válaszul. Csak a miheztartás végett. Ennyi is elég, hogy a balliszta kezelői meggondolják magukat. A célzás nélkül kilőtt fémhegyű óriásnyíl a hajó felett tíz méterrel süvít el. A manőverrel egyébként a második hajót, azt, amelyik benyelte az aknavető gránátot is lerázzák, annak kapitánya úgy kalkulált, hogy az első hajó fedezi ezt a kitörési útvonalat. És különben is van elég baja.

- Most! Cél három óránál az evezősökre… élesen balra!

Húsz kilométer óránként. Mínusz száz méter, az első karthi vonalon túl. A Pista fordulóköre hetven méter lehet, a kanyarodásban sebességet, és ami még fontosabb energiát veszítettek. De a negyedik vonalat így lehet elkerülni. A parancsnoki kabin tetején felugat a PKM, Lovász helyesbít, aztán talál, faforgács, csontszilánkok és vér spriccel a sorozata nyomán. A harmadik karthi triréma is semlegesítve. Itt az ideje, hogy Periklész új nótát tanuljon. Valami egészen eltérő stílusút. A hangszóróból a Panzerlied nyitó taktusai üvöltenek, Vitéz kapitány múlt hónapban beszerzett „Világháborús katonadalok” című kazettájáról. Egy vagyonba került. Ha most megmenekül, megérte.

- Jobbra húsz fok, hajtóművel támogat!

Húsz kilométer óránként. Mínusz háromszáz méter, a harmadik karthi vonalon túl. A fele megvan a negyedik és ötödik triréma nem okozhat gondot, messze vannak és Lovász gondoskodott arról, hogy messze is legyenek. Az aknavető is folyamatosan küldi halálos csomagjait a karthi hajókra. Több találatot nem érnek el, de így is segítség. Egy evezős hajó ellen nem kell sok, ha az evezősök kiesnek a ritmusból vége van. Sebességet veszít és ezzel oda a lehetőség.

- Bazmeg!

- Mi van?

- Akad ez trágya szar!

Huszonegy kilométer óránként. Mínusz hatszáz méter, az ötödik karthi vonal. Baj van, az egyetlen géppuska nélkül a teherhajó védtelenné vált, csak kézifegyvereik vannak, ami nem nagyon viszi át egy hajó palánkját. A hatodikat, ha kikerülik, egyenesen belemennek a hetedikbe. A másik opció, hogy a hatodik hajó jön beléjük. Mindenképpen vége a dalnak. Vízoszlop emelkedik a levegőbe ötven méterre. Az erőd nem lehet ennyire nem pontos, az aknavető nem erre való és a robbanás is túl kicsi… aztán még egy és még egy. Végül az egyik gránát a fedélzeten robban. A hatodik triréma lelassul és a Pista alig húsz méterrel a dofőorra előtt húz el. Az aluvitézek, volt kézigránátjuk. Isten óvd a Tengerészgyalogságot. A leghasznosabb fegyvernem az eged alatt!

Még egy nyílzápor. Nagy közlegényt eltalálja az egyik, de meglepő módon az alumínium-parafa páncél működik. A meglepett karthik utolsó próbálkozásaként egy gyújtónyíl fúródik a kormányosfülkébe. Egy kis halon lerendezi a kérdést.

Huszonhárom kilométer óránként… es bracht unser Panzer im Sturmwind dahin, szélvészként száguld a páncélosunk. Mínusz ezer méter túl a hetedik karthi vonalon és az egész flottájukon. Az ÓmHH Türr István segédnaszád sikeresen kitört! Mindenki éljenez, Vitéz kapitány átöleli Periklészt aztán Pálfalvai őrmestert. Fekete füstgomolyag emelkedik fel a helyről, ahol If vára állt, majd kilenc másodperc múlva a dörrenés is utoléri őket…