- Köszönöm admirális. Uraim, a történelem kereke mozgásba lendült, ha szabad ilyen nagy szavakat használnom. De úgy vélem nem minden alap nélkül teszem ezt. Ha, ugyanis minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell, akkor a következő évek valóban történelmi fordulópontot fognak jelenteni. Azonban, akárcsak a többi gép, a történelem kereke is üzemanyaggal megy. A gőzhajónak szén, az autónak benzin, a történelem kerekének pedig pénz kell, hogy arra forduljon, amerre szeretnénk.
- És mennyi?
- Százezer drakhma, legalábbis most az elején.
Aki helyeslő  bólogatásra számított annak csalódnia kellett. Nyéki pontosan azt várta, amit végül kapott, bennakadt levegőt, szikrát szóró tekinteteket és elvörösödő fejeket.
- Ezt ugye nem gondolja komolyan. Százezer drakhma az… az…
- Az rengeteg pénz, honnan támadt ez az őrült ötlete Nyéki úr!
- Százezer drakhma az éppen arra elég, hogy komolyan bele tudjak vágni a dologba. Ugye nem kell emlékeztetnek az urakat, hogy miért alapították ezt a várost. Nem, nem azért, hogy páran itt meresszék a seggüket és közben betegre keressék magukat! Ennek a városnak feladata, mit feladata, küldetése van! Mégpedig, hogy olyanná formáljuk az ókort, ahol nincs Ómagyarországot fenyegető külső erő és rajtunk kívül nincs dominanciára törő birodalom. Admirális, milyen eredménnyel zárulna egy háború Ómagyarország és Karthágó között?
- Ha a háború  elején ki tudjuk ütni a karthi flotta legnagyobb részét, és biztosítani tudjuk az utánpótlást, akkor az Adriát és Szicília környékét meg tudjuk védeni.
- Szóval az Adriát és Szicíliát. Massilia, Gibraltár, a Kanári bázis?
- Nos ezeket valószínűleg fel kellene adnunk. Nincs annyi hajónk és emberünk, hogy mindet el tudjuk látni. Massilia talán a szárazföldről ellátható, amennyiben megegyezünk a rómaiakkal. Mivel Massilia nekik is szövetségesük, így ez nem lehet gond. De úgy gondolom, hogy a karthik a flottájuk pusztulása után, különösen, ha a fővárost fenyegetjük, nos ebben az esetben nem látom, hogy miért ne kötnének békét.
- Valószínűleg valóban békét kötnének. Mi történik, ha ők indítják meg a háborút, és a flottájukat szétcsoportosítják, sőt Karthágó ágyúzását bekalkulálják?
- Akkor marad az Adria és Szicília védelme. Egy szicíliai partraszállást jó  eséllyel meg tudunk akadályozni.
- Összegezhetem egy szóban? Vereség!
- Ezt azért nem jelenteném ki. Az ellenség továbbra is képtelen lenne, hogy ómagyar területeket fenyegessen és a protektorátus függetlenségét is biztosítani tudjuk.
- Ellenben a kereskedelmünk nullára esne vissza, a távolabbi bázisainkat ki kellene üríteni és az egész ókori világ megtapasztalná, hogy lehet dacolni Ómagyarországgal. Helyes az analízisem?
- I.. Igen. A jelenlegi erőinkkel ennyit lehet elérni. Az anti birodalmak magterületei az egy Róma kivételével elérhetetlenek számunkra és egy többszereplős játszmában a flotta erőinek legnagyobb részét a védekezés tenné ki.
Jecsmenik teljesen egyet értett az akcióval egyébként. Bár a szíve mélyén egy nagy, klimatikus ütközetben szerette volna lerendezni a karthi fenyegetést (és továbbra is hitte, hogy képes lenne egy ilyen megnyerni) kénytelen volt elismerni, hogy erre kicsi az esély. Ha Massiliánál elporolja Hamilkárt és utána azonnal szétlövi a Karthágó körül gyülekező flottacsoportot. A történelem azonban nem ismerte a „ha” szócskát.
- Regedei képviselő  úr. Mennyi az esély a flotta bővítésére?
- Őszintén?
- Magunk között vagyunk.
- Semmi. Most zajlik a költségvetési vita, de Halmai veresége után a szárazföldi sereg az első. Ráadásul Esztergomnak semmi kedve egy riválishoz, bármilyen nevetséges lenne is egy verseny Fiume és Esztergom között. Talán a hajók korszerűsítéséhez sikerül pénzt szereznem.
- Értem, szóval marad a 3 rombolónk és 8 naszádunk, amiket korszerűsíthetünk.
- Aligha.
- Igen kapitány?
- Azt mondtam: aligha korszerűsíthetjük őket, az ugyanis egy év szárazdokkot jelent, a jelenlegi feszült helyzetben pedig nem vonhatunk ki egy hajót sem ennyi időre a hadrendből. Új hajók kellenének.
- Nos, akkor azt hiszem elég egyértelmű a helyzet uraim. Vagy megbíznak bennem, és adnak százezer drakhmát, és higgyék el, meg fogom oldani a karthi ügyet vagy inkább költenek ötször ennyit új hadihajókra. Természetesen azután, hogy kitört a háború és éppen Szicíliát védjük.
- Most már csak egyetlen kínzó kérdés maradt bennem Attila – Albánnal is meg kellett volna egyeznie még előtte, csakhát nem volt ideje és alkalma – egész pontosan mi a terved?