281.

Nem könnyen, de meggyőzöd a tűzoltók egy részét és a laktanyájukba húzódott polgárőröket, hogy ne szemléljétek tétlenül az eseményeket, amikor van technika és megfelelő személyzet is ahhoz, hogy ellencsapást mérjetek a barbárokra. Persze nem jön mindenki, de két kocsit kaptok, az egyiken vízágyúnak is használható fecskendő van. Felcuccoltok, a tűzpiros autókon hevenyészett lőállásokat alakítotok ki, összeszedtek minden olyan dolgot, amit hasznosnak véltek, az expedíció sebtiben kinevezett parancsnoka, egy tagbaszakadt tűzoltó gyors eligazítást tart. A küldetés igen egyszerű: átvágjátok magatokat a két sarokkal odébb ostromlott rendőrséghez és megpróbáljátok felmenteni. Tűzerőben nyilván nem tudtok sok újat mutatni a rendőrökhöz képest, de azért kelta legyen a talpán, aki egy vállrándítással elintézi, ha két villogó, vijjogó valami esik a nyakába, főleg úgy, hogy közben még lövöldözik is. Ha meg mégse jönne be a felszabadítósdi, akkor még mindig ott a visszavonulás lehetősége, ezek a batár tűzoltóautók nem akadnak el egykönnyen.

Azért a torkodban dobog a szíved, amikor bekapcsolt szirénával, felnyomott reflektorral megindultok visszafelé – a Nivával nem tűnt annyira hősiesnek keltákkal harcolni.

Most se az. Mindössze egy kisebb csoporttal futtok össze, ami a kereszteződés mellett álló boltot próbálja fosztogatni, bejöhetett nekik az, hogy egy csapással be tudták törni a falát, ami ráadásul ékkövekre hullott szét. Egy sorozatot azért megérdemelnek, a túlélők az üvegdarabjaikat markolva próbálnak elrejtőzni a sötétben.

Balra fordultok, elrobogtok a teljesen értelmetlen „behajtani tilos” tábla mellett, már a célegyenesben vagytok: előttetek a rendőrség meggyötört, sárga épülete, amit elszántan, de egyelőre hiába próbálnak meg elfoglalni és/vagy felgyújtani a barbárok. Megkapaszkodsz, ahogy a tűzoltóautó sofőrje a gázra lép, próbálod közben azért nem elejteni a gépkarabélyod sem.

Bosszúálló, kéken vibráló angyalként vetitek magatokat a keltákra, a szokatlan hangzavar és látvány, a hideg vízsugár és a dühösen csattogó lövéseitek szétzavarják az addigi harcrendjüket, erre nem készülhettek fel az eddigiek alapján. Aki életben marad, megpróbál eltűnni a környező, kivilágítatlan utcákban. A tűzoltókon is látod, hogy megkönnyebbültek, ráadásul a rendőrséggel szembe égő autósbolt rögtön munkát is ad nekik.

Épp csak belekezdenek az oltásba, mikor nagy motorzúgással pár BTR páncélozott szállító harcjármű és honvédekkel teli teherautók érkeznek: a tatai lövészek, talán még időben ahhoz, hogy valamit javítsanak a helyzeten. A tisztjeik röviden tájékozódnak a helyzetről, amikor a két tűzoltóautó rohamáról hallanak, a fejüket csóválva hümmögnek, majd közlik, hogy ez igen hősies volt, de többet ne menjenek veszélyes helyekre, főleg ne harcolni.

Jelzed, hogy az MVB tagja vagy, mire felajánlják, hogy bevisznek a főtérre, hogy felmentsék a városházát, ahol a védelmi bizottság is dolgozik, most ott a helyed. Persze csak ha beleegyezel.

Mit teszel?

Maradsz a rendőrségen, amíg meg nem tisztítják a várost?

Csatlakozol a honvédekhez, akik indulnak tovább a belváros felé?