Gyakorlatilag egész Fiume az utcára vonult arra a hírre, hogy az állami ügyészség kikérte a város kormányzójának, Kapitány Csabának a mentelmi jogát. A Kelta Tigrisek polgárjogi szervezet, Csentőfa község több helyi képviselője és mintegy háromtucatnyi egyéb magánszemély közösen nyújtott be vádindítványt az egykori megtörőből lett politikus ellen. A vádindítványt hosszas nyomozómunka előzte meg, amit - a Kelta Tigrisek szóvivője szerint - a hatóságok, a fegyveres testületek ott akadályoztak, ahol csak tudtak. Több magánnyomozót és biztonsági céget is megkerestek, de ezek többsége nem vállalta a feladatot, némelyek nem adtak indoklást, mások - nem hivatalosan - közölték, hogy ezzel a saját halálos ítéletüket írnák alá. De végül összeállt egy olyan anyag, amit az állami ügyészség viszonylag rövid megfontolás után befogadott és a vádemelés szakaszába léptetett volna, ha nincs a vezető politikusokat megillető mentelmi jog. Kapitány Csaba azonban Fiume város (és a város köré szerveződő Fiume Terület) kormányzója, és nem csak Ómagyarország és a Mediterráneum közti kapu (ha nem is korlátlan) ura, de a helyi lakosság hőse is. Hogy mennyire, ez a mentelmi jog kikérését övező felháborodás is mutatja.
Amint megérkezett a hír a távírón, az egy pillanat alatt elterjedt a városban, mire rögtön spontán tüntetések kezdődtek. A kivezényelt helyi rendfenntartók is demonstráltak, csak azután léptek fel a tömeggel szemben, miután az felgyújtott egy panziót, aminek a tulajdonosa esztergomi illetőségű volt. (A helyi érdekeltségű intézményeket, üzleteket egy ujjal sem bántotta senki.) Egy kirándulókkal teli hajó befutott a kikötőbe, de a fogadására gyűlő helyieket látva inkább kihajózott újra és eltűnt a környékbeli szigetek között, a flotta egy őrhajót küldött utána, hogy megkeresse. A fiumei rendőrség a helyi megtörőktől kért egységeket a nem-fiumei ómagyarok evakuálásának segítésére, komolyabb atrocitásoktól tartva. Azonban még a fegyveresek sem tudták megakadályozni azt, hogy a feldühödött, általában alacsonyabb emancipációs szinten álló lakosok betörjenek az állami hivataloknak helyet adó Ómagyar Székházba, azt teljesen feldúlják majd porig égessék. A Székházat őrző fegyveresek több fiuemi polgárt lelőttek, mielőtt a hivatalnokokat védve visszavonultak volna, jelenlegi tartózkodási helyük nem ismert.
Kisebb, békésebb tüntetések voltak egyéb városokban is, például Sziszekben, Esztergomban, Győrben. Esztergomban a rendőrség választotta szét a leendő vádemelést ünneplő Kapitány-elleneseket és a Kapitány-szimpatizánsokat, két kocsmában pedig késelést történt, bár nem erősítették meg, hogy van-e összefüggés az események között.
A rend csak akkor állt helyre Fiumében, amikor a kormányzó, Kapitány Csaba hazaérkezett Itáliából, ahol a part menti kereskedelemmel és a kalózokkal kapcsolatos fellépésről tárgyalt egy római kereskedőklán vezetőivel. A kormányzó hazaérkezésének hírére a városban "mintha kikapcsolták volna a rendbontókat", ahogy egy szemtanú mesélte. Az ÓMR1 tudósítójának kérdésére Kapitány Csaba elmondta, hogy nem kíván lemondani a mentelmi jogáról és biztos benne, hogy az ómagyar parlament sem fosztja meg tőle, mert "annál azért okosabbak a fiúk". Korábban egy rádióműsorban szó esett arról a merényletről, amiben a Kelta Tigrisek egyik prominensét próbálták megölni, aki a Kapitány-ellenes kutatás egyik vezéralakja is volt. A polgárjogi aktivistára tíz lövést adtak le, de egyik sem találta el. "Csak nem gondolják, hogy egy ilyen amatőr módon kivitelezett merényletparódiának bármi köze is lehet hozzám?" - tette fel a kérdést akkor a kormányzó, több hétre elegendő muníciót biztosítva az esztergomi bulvár- és politikai lapoknak.
Kapitány Csaba az Átkerülés napjainak emblematikus alakja. Előélete nem ismert, hivatalosan akkor bukkant fel, amikor a kelta-magyar háború során megtisztították Tatabányát az oda beszivárgott kelta seregmaradványoktól. Ezután egy csapatot vezetett, ami a továbbra is ellenséges anti törzsek ellen harcolt, később az általa vezényelt és "kitalált" egység lett a mai megtörő alakulatok őse, de a Felderítő Parancsnokság is egyik alapítójának tartja az egykori századost. Kapitány végül ezredesi rangban szerelt le Fiumében, miután ott több évig vezette a helyi fegyveres erőket, több győzelmet aratva illír, venét és görög csapatok, törzsek fölött. Számos veteránját a városban és környékén telepítette le, ma ők és családjaik a kormányzó fanatikus hívei. Miután megnyerte a helyi választásokat (a Nemzeti Párt jelöltje a választások előtt nem sokkal visszalépett a javára), átszervezte a helyi rendvédelmet, magas szintre emelte a közbiztonságot, a kikötői csetepatékon és a bevándolrásra vágyó antik telepén előforduló verekedéseken, kisebb gyilkosságokon kívül nincs említésre méltó bűnözés a városban és az egész Területen. Kapitánynak magánvagyona is jelentős, számos fiumei érdekeltsége van.
Kritikusai érdekes módon épp a bűnözési mutatókból indulnak ki, összevetve a Kapitány előtti és utáni Fiume képét. Szerintük a kormányzó egy személyben az államhatalom helyi képviselője és a lokális alvilág feje, ezért van rend és nyugalom. A kelta származású antik körében számos rémtörténet kering azokról az attrocitásokról, amiket a Kapitány vezette egység (és személyesen a százados) követett el nem csak a velük szembeszálló harcosok, hanem azok civil családtagjai ellen is. Egyes rendőrségi források szerint pedig a későbbi politikus részt vett abban a véres túszejtési akcióban, amit nem sokkal az átkerülés után, máig ismeretlen fegyveresek hajtottak vége az átkerült területeken fekvő Csentőfa község ellen.
"Bízunk az Ómagyar jogállamban" - jelentette ki a vádindítvány benyújtóinak képviselője. "A mentelmi jogot vissza kell vonni és le kell folytatni az eljárást. Nem mászkálhatnak köztünk gyilkosok és bűnözők, akkor sem, ha politikusok".
Akármi is lesz a következő lépés, biztosak lehetünk benne, hogy nem marad ki a hírekből...
Kapitány Csaba történetei ide kattintva. (időrendben visszafelé)
A csenfőfai túszejtés története több nézőpontból.
Kommentek