Ma kellett volna dolgozni mennem, délután kettőkor óra a Richterben, utána a Suzukiban, de végül nem mentem. Úgy még sose maradt el órám, hogy nem szóltam volna előre (amúgy se nagyon), de most ugye szólni nehéz térerő meg egyéb kommunikációs lehetőség nélkül, utazni elvileg lehet, de azt meg Eszter nem engedte. Hezitáltam egy darabig, mert szerettem volna saját szemmemel is körlnézni, főleg azt a hülyeséget, amit a polgárőr mondott Párkányról, de végül győzött a józan ész. Különben se hiszem, hogy akár a Richter, akár a Suzuki működne, áram nélkül még a japánok se tudják összehozni, legalábbis ilyen gyorsan nem.

Reggel viszont mintha elment volna a lenti úton a helyközi járat, valami élet csak beindul a hétfővel...

Bekopogtam Luca nénihez, kérdezte, hogy áll fával, mert ha kell, vágok neki. Megörült nekem, fa nem kellett, viszont a vasárnapot azzal töltötte, hogy kiszedte a fagyasztóját, mindent szétválogatott, nagyobb kupacba az került, amit gyorsan meg kell enni, ha kell, szomszédi segítséggel, a kisebbe az, ami hűvös helyen még pár napig kihúzza. Na ez utóbbiakat hordatta át velem a pincéje előterébe, ami tényleg elég hűvösnek tűnt, bár éjszaka szerintem kint már hidegebb volt. Egyik csatakos csomag sem tűnt túlságosan gusztának.

Otthon Eszterrel megvitattam a saját hűtőnket, ő már tegnap kigondolta, lesz nagy főzés ma, hogy valami megmaradjon. Leltárba vettük azt is, hogy mi és mennyi kaja van itthon, hát mi nem húznánk ki egy fél ukrán frontot se. Egyedül almából vagyunk úgy-ahogy ellátva. Végül lementem a faluba biciklin, megnézni, hátha van bolt, meg esetleg működik-e az automata, mert kézpénzünk sincs valami sok, amit csak lehet, kártyával meg utalással szoktuk intézni. (Voltak kétségeim.)

A faluba gurulva elmentem egy marcona láthatósági mellényes csoport mellett, köszöntünk. Láttam, hogy kisbalták meg botok vannak náluk, az egyiknél vadászpuska. Keményen nyomják. A temetődombon is látszott pár hasonló alak egy nejlonnal leborított gúla mellett. Volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan én is belefolyok ebbe.

A főtéren álló bolt elég gyászos látványt nyújtott, az éjjel feltörték, a kirakatai bezúzták és szinte csontig kipakolták. Épp akkor nézte meg a polgármester is, amikor odaértem. Az egyik polgárőr (tavaly járt hozzám angolra, mert ki akart menni Írországba dolgozni) odajött hozzám, hogy tudok-e valamit a dologról, mondtam, hogy nem, de hogy-hogy ők nem tudnak semmit? A főtéren egy egész boltot nem olyan könnyű észrevétlenül kipakolni. Széttárta a karját, hogy ő csak reggel vette fel a szolgálatot, és igazából nem tud többet, mint én. Majd angoltudását is megcsillogtatta egy kis bullshittel, pedig ilyet nem is tanítottam neki.

A Kemény utcai kisbolt ajtaja szó szerint be volt deszkázva, itt se jutottam sokra, a takszöves automata (pár hónapja szerelték csak fel, addig nem volt ATM a faluban, ezt se használtam még soha) teljesen döglött volt. Nem csak én akartam pénzt kivenni, kisebb csoport beszélgetett körülötte, az egyik szerint egy IFA simán kirántaná a helyéről. Azt még a kártya sem kopik. Meg előkerült a fagyasztók kérdése is, ha most rögtön visszajönne az áram, már akkor is dobhatna ki mindent mindenki. Bullshit, ahogy világlátott falumbeli megállapította.

A gyógyszertárat akkor deszkázták, amikor odaértem. Lassan kezdtem hiányolni az lövészárkokat ásó kiskatonákat a stratégiai pontokról. Az egyik gyógyszertáros asszisztens, aki tudta, hogy kisbabánk van, odahívott, amikor meglátott, kérdzte, hogy a kicsinek kell-e valami. Mondtam, hogy hála Istennek nem. Mondta, hogy ha gond lenne, akkor keressem meg nyugodtan. Rendes volt tőle. A műszaki vegyeskereskedés két hónapja tönkrement, ott nem is volt semmi élet. (Amúgy a csentőfaiak jellemzően nem vásárolnak csentőfán, mert sokkal drágább itt minden, mint a hegy túloldalán lévő Dorogon, amit úgyis mindenki érint munkába menet, a nyugdíjasok meg ingyen buszoznak. Szóval csoda, hogy ennyi üzlet van, igazából nem is tudom, miből élnek. Én is csak lokálpatriótizmusból szoktam bejárogatni a gyógyszetárba és a postára - ja, a posta is zárva, de az amúgy is annyira vasrácsos, hogy nem kell deszka.)

Eltekertem még apósomékhoz is, megnézni, mi van velük. Jól voltak, Eszternek is hazaszóltam, hogy ott vagyok, ők is jól voltak, mindenki jól van, nagyszerű. Itt újabb hírekhez is hozzájutottam, a szomszéd fuvaros hajnalban fel akart menni Pestre áruért, de nem sikerült neki, mert a piliscsabai hágón egyszerűen eltűnt az út. Ezt nem igazán értettem, úgyhogy elmondták még párszor, nincs út, a 10-es egyszer csak nagy fákban folytatódik, a telefonjával le is fényképezte, aztán felbukkant pár rendőr és elzavarta. Hazafelé meg majdnem elcsapott valami társaságot, amik egyszerűen megálltak az út közepén és kővé dermedve bámulták, hiába dudált meg villogott rájuk. Biztos bepiáltak, aztán majdnem meg is haltak. Anyósom többször elmondta, hogy csipkedi magát, hátha felébred - de inkább viccesen mondta, mint szomorúan. Egyelőre nem álltam rá, hogy felköltözzünk.

Otthon Eszter azzal fogadott, hogy voltak itt a polgárőrök és összeírták, ki lakik az utcában, meg rólam külön felvettek pár adatot - ennyit arról, hogy egyszer már jelentkeztem náluk. Érdeklődtek a szomszédék üres háza felől is, kérték, hogy arra is nézzük rá, meg az öregekre is. Mintha ezt mondani kellene... De Eszter úgy számolt be róla, hogy kedvesek voltak, de azért nem engedte be őket. Helyes.

Miközben elmeséltem, miket láttam a faluban, meg apósoméknál miket hallottam, két gyerek is befutott biciklivel, ők meg azt közölték, hogy holnap egykor falugyűlés lesz a templomban, és minden családból egy ember menjen el.

Délután favágás, a rádió tekergetése a kocsiban, rövid séta Zsomborral és Eszterrel a szomszéd utcákban, estefelé kicsit próbáltam mutogatni a nejemnek, hogy mit kell csinálni akkor, ha nem lennék itthon és valaki hívatlanul be akarna jönni, de nem lett boldog tőle. Azt mondta, rosszat fog álmodni. Ez van.

Éjszaka apósomék újabb tüzeket láttak, ezúttal a Pilis felől. Talán Csév. Kell nekik a hegyen lakniuk.