November 15. 

Tegnap végre nekiállhattam a gőzgépes tervemnek. Mivelhogy nem én mentem a favágókkal az erdőre, így a délelőttöm szabad lett. Utólag visszagondolva örülök neki, mert az egyik fiatal vadász lelőtt egy keltát, nem messze a brigádtól. Ha én vagyok ott, nekem kellett volna.

Szóval a gőzgép. Az ábra alapján pofonegyszerűnek tűnt, persze valójában nem az. 

Nem bonyolult a dolog, de mi konkrétan sosem tanultunk ilyesmit. A műszaki tudásom legfeljebb a modern gépen minimális szereléséhez, karbantartásához elég, meg hogy lerajzoljam a motor működését ütemenként. Úgyhogy egyelőre nincs nagy haladás, majd ha találok egy lakatost. De azért ígéretes a dolog. Az aggregátorom áramfejlesztő részét leszerelve, és áttéve a gőzgép forgatott tengelyére, gyakorlatilag máris jön az áram. A generátornak aztán tökmindegy, mitől forog a rúd, csak forogjon. 

Beszélgettem a polgármesterrel is a cölöpfallal kapcsolatban. Kevés az ember, kevés az idő, mert lehet, hogy hamar megjön a hó. A fagyott talajba meg hogyan ásnánk le kézi erővel. Na persze, most mindenkinek nyilván nagyon fontos dolga van. Nekem meg úgy tűnik, gyakorlatilag megállt az élet.

- Hozhatnánk embereket máshonnan is, hiszen a lakótelepeket valószínűleg amúgy is ki kell üríteni. Az összeköltöztetésekkel legalább száz embert tudunk még hozni a faluba, és az azért már nem kicsi segítség.

- Ezzel amúgy is lesz gond, állítólag ki lett adva a rendőröknek, hogy a lakosságot logikusan át kell telepíteni. Főleg a határ menti falvakból, és a lakótelepekről, ahogy mondtad. Talán még kétszáz is kerül ide. Élelem persze nem jön velük együtt. Lesznek itt még gondok tavaszig.

Megértem őt is, a falu „vezetőjeként” nagy nyomás nehezedik rá. A rangidős tisztnek tetszett az ötletem, de ő is ezeket említette. Esélytelen télen az árokásás, hogy le tudjuk tenni elég mélyre a rönköket. Ekkor ért utol a polgármester.

- Miklós, te értesz az állatokhoz, igaz?

- Valamelyest igen, volt róluk szó az egyetemen.

- Akkor gyere velem.

Kimentünk a falu túlsó szélére, ahol két domb között bújt meg a régi tsz-major. Most egy vállalkozóé volt a szomszéd faluból. Állatok, növénytermesztés, minden, ami a dologba belefér. A „személyzet” persze a szokásos vén szeszkasznikból állt, rossz soruk lehetett, így kocsma nélkül. Elég aggodalmasnak tűntek. A polgármester beinvitált mindenkit a melegedőbe.

- Na mondjátok el fiúk, amit nekem is!

- Hát szóval, kellene valaki, aki átlátja ezt az egészet. Mi elboldogulunk az állatokkal, de a főnök nélkül elég nehéz lesz kihúzni a telet. Meg hát hallottuk, hogy nincs elég ennivaló, és köztünk legyen szólva, már voltak itt, hogy vinnének disznót, vágásra, értik. Szóval kellene valaki…

- A főnök hol van? Odaát maradt? – de már sejtettem a választ.

-A főnök leányvári volt. Megölték a családjával együtt, még a múltkori gyújtogatáskor. Van itt minden, saját tulajdonban, a lehető legjobb önellátásra. A takarmányból sem lett még eladva egy zsáknyi sem, a búzát akár lisztté is lehet őrölni. De mi nem értük az ilyen szervezéshez. 

A lehetőségek elég jók voltak, a telepet körbejárva határozottan jókedvünk kerekedett. A magtár tényleg meg volt rakva, bőven elég a következő aratásig. Ha megérjük. Malom sajnos nincs, de áram nélkül használni sem lehetne. Van majdnem száz anyakoca a szaporulattal, baromfi, tejelő tehén is jópár. Szóval a helyzet elég jó. Már csak élni kell a lehetőségeinkkel. 

Pár nap alatt képbe kerültem, mit is kezdhetünk a gazdasággal. Elég nehéz volt, mert az őrséget is el kellett látni, közben a hozzám került köteteket is forgattam, mit tudunk hasznosítani belőlük. A múltkori nagy nekikeseredésem óta más taktikát választottam. Módszeresen kerestem egy témát, pl. a háztáji állattenyésztést, és megnéztem, mi mindent tudok összeszedni róla. Ugyanígy a házi hulladékhasznosítást, és még néhány dolgot. A legnagyobb bajt az jelentette, hogy egyedül ehhez kevés vagyok. Több szem többet lát alapon jobban és legfőbbképpen gyorsabban haladnánk. Pár emberrel már beszélgettem erről, miközben a faluban voltam. A héten jött egy „segélyszállítmány”, azaz küldtek ki élelmiszereket a VB-től. Valamint az elektronikai cikkeket beváltva egyéb extra dolgokhoz lehetett hozzájutni. Ez jó ötlet, itt amúgy is csak tönkrementek volna, viszont értő kezekbe kerülve még akár hasznosítható is a bennük lévő technológia. 

A környéken ezután láttak először farkast. Nem is egyet. Az egyik néni portáján valami nagy vérengzést tartott a baromfi ólban, valamit tenni kell, mert ideszoknak azok a dögök a könnyű prédára. A helyzetet fokozandó, még aznap éjjel leesett az első nagyobb hó.