211.

Bár korábban kiadták, hogy gépjárművel maximum negyvennel menjetek csak, mert úgy nem fogyaszt annyit, most nem igazán foglalkoztok ezzel. A sofőröd tövig nyomja a pedált, a jó öreg Niva pedig nyüszítve belead mindent. Hamar végigsuhantok az Esztergomból kivezető úton, a 117-es kereszteződésénél pedig már köröző kézilámpákkal várnak titeket az őrök, messziről észrevették, hogy jöttök. Szólsz, hogy lassítsatok, még csak az hiányzik, hogy az ellenőrzőpont ideges őrei megsorozzanak titeket.

Mikor kiszálltok, feszült arcú rendőrökkel és polgárőrökkel találjátok magatokat szemközt, mintha nem is ugyanazok lennének, akiknek nemrég búcsút intettetek. Megtudjátok, hogy rádión már riasztották őket, merthogy „támadás alatt áll a város”. Nem igazán tudták értelmezni az üzenetet, több meg nem nagyon jött, de ti sem tudtok sokkal többet mondani. Beszámoltok a látottakról, többször is el kell mondanotok, mert az ellenőrző-áteresztő pont személyzete körkörös védelemre rendelkezett be, nem tud mindenki odajönni egyszerre hozzátok. Az út töltésén kialakított pont nem tűnik túlságosan jó védhetőnek, ez a szempont fel sem merült a létesítésénél. Annál több fedezék akad viszont a környéken arra az esetre, ha valaki az éj leple alatt akarná becserkészni. Mondjuk pár vérszomjas barbár, aki születése óta ezt gyakorolja. Remek.

Miután megosztottátok a nem túl bőséges híreiteket, elmondják azt is, hogy parancs alapján le kell zárniuk a város környékét, vagyis kifelé – Tát felé – nem engedhetnek senkit csak úgy, még titeket sem. Esetleg Dorogra áteresztenek titeket, ha arra akarnátok menni, de a fene tudja, mi lapul a sötétben, legjobban tennétek, ha itt maradnátok. Minden fegyveres kéznek örülnek.

Mit tesztek?

Bementek Dorogra.

Maradtok.