344.

A sötét utcákon néhány lövés csattan, amiket általában ordítozás követ, amiről nem mindig lehet eldönteni, hogy sebesült keltától vagy dühös magyartól származik-e. Te nem sokat teszel hozzá az eseményekhez, bár egyszer majdnem összeesel ijedtedben, mikor a BTR toronygéppuskája is tüzet nyit egy autók mögött ólálkodó kelta csoportra. Szerencsére más bajod nem esik. Nem sokkal később visszaszállítanak a BTR-be, és a jármű oldalába vágott lőrések egyikéhez ültetnek, amin hősiesen kidugod ugyan a gépkarabélyod csövét, de a lövéseidtől inkább megkíméled a sötétben rejtőzködő esetleges civileket. Próbálod követni, hogy merre jártok, sokat nem látsz a szűk résen keresztül az elsötétített városból, a rádióforgalmazást sem mindig érted, egy idő után fel is adod és próbálod valahogy kibekkelni a bevetésből még hátralevő időt – csak remélni tudod, hogy nem tart sokáig. Néha az órádra nézel – lassan száz perce, hogy egy lövést sem adtatok le, a leggyanúsabbnak tűnő helyek, házak átvizsgálása is csak egy „tiszta!” kiáltással végződik, majd felbőg a motor és mentek tovább. A fényszórók és kézilámpák fénye gyújtogatási kísérletektől fekete házfalakat mutat, holttesteket, inkább magyarokét, mint barbárokét, egy idő után már teljesen közömbösen nézed őket. Mióta nem aludtál?

Már hajnalodik, mikor megálltok a Vaszary Kolos kórház melletti csomópont közepén. A parancsnok leveszi a fejvédőjét és hivatalosan bejelenti, hogy a vezetők befejezettnek nyilvánították a tisztogató bevetést, pár kelta még bujkálhat az erdősebb, elhagyottabb részeken, de Esztergom legnagyobb része biztonságos, a fegyveres jelenlét pedig garantálja, hogy az is marad. Neked külön szól, hogy ha dolgod van, menjél. Márpedig az van, nem is egy.

Megköszönöd a BTR-ed parancsnokának a segítségét, majd elbúcsúzol a honvédektől. Az utcák lehangolóak, de biztonságosak, de azért a kezed ügyében tartod az AMD-t. Hova mész?

Szolgálatra jelentkezel az MVB-nél, minél előbb rendbe kell szedni a dolgokat.

Hazasietsz Csillához.