81.

Soha nem kedvelted a korai kelést, még a minisztériumi munkakezdés is hajnalok hajnalának tűnt egy-egy átgépezett éjszaka után. Csentőfára sem délben indul az autó, még a nap is csak gondolkozik a felkelésen, mikor eléred a püspöki palotát. Jobb napokon talán kávéval kínálnának, de most be kell érned egy "Dicsértessék a Jézus Krisztus"-sal, szerencsére eszedbe jut, mit kell mondanod, annyira azért nem vagy megátalkodott protestáns.

Egy Nissan Navarát pakoltak fel az úthoz, a platón magasra dudorodik a gumipókokkal leszorított sátorponyva a cuccokon, de még egy utánfutót is kerítettek valahonnan, az se fog üresen futni. Két egyenruhás áll az utánfutó mellett, a Keresztesek felvarróját egyből kiszúrod rajtuk, a püspök magánhadserege személyesen. Természetesen nem a magánhadserege, csak bizonyos speciális feladatokra a katolikus intézmények védelmére rendeltek néhány fegyverest, volt rendőrt, katonát, egyéb ideillő önkéntest. Egyrészt ott az a sok aranykincs, ami most gyakorlatilag az állam aranytartalékát képezi, de az egyház szinte minden falura és városra kiterjedő hálózata még nagyobb érték, ezt már a munkás során is tapasztaltad. Ennek ellenére nem tetszik, hogy az egyháznak fegyveresei lettek, de az MVB jóváhagyta a dolgot, egy szavad sem lehet.

Az egyik keresztes ijedten hátralép, amikor a másik meglebbenti előtte az utánfutót takaró ponyvát. Valami halat emlegetnek, pár szitokszó kíséretében, ennyit az egyházi fegyveresekről. Bár történelmi tanulmányaid alapján tudod, hogy az "igazi" keresztesek se voltak különbek, sőt.

Az egyik fegyveres hangosan kuncogva elmegy valahová, a másik a kocsi mellett marad és az utcaköveket nézegeti. Nem tűnik túl kedves alaknak. Az órádra nézel és megállapítod, hogy a katolikusok se mindig percre pontosak, épp most kellene indulnotok.

Mit teszel?

Szóba elegyedsz a keresztessel?

Nem vagy beszédes kedvedben, inkább beülsz a kocsiba és várod az indulást.