Bevezethetném szebben is, de minek kerülgessem a (nem is olyan forró) kását, kezdjük a lényeggel: a blogot, vagy pontosabban a blogon az új anyagok publikálását határozott időre, fél évre felfüggesztem. A fél évet kis ráhagyással számoljuk úgy, hogy Ómagyarország ötödik születésnapjának környékén fog véget érni, amikor is egyrészt szervezünk valami IRL összejövetelt az átkerült területeken, szerzőknek, olvasóknak, érdeklődőknek – ha még akkor is lesznek :), másrészt meg valamilyen formában folytatjuk a történetek, írások közzétételét is.

Pár szó az okokról. A legnagyobb ok Ómagyarország írásának természetéből fakad: mindenki, aki ide valaha is írt, jókedvéből és anyagiaktól mentesen tette. Volt némi pénzmozgás is persze, kiadtuk a blogkönyvet (már elfogyott) és egy kis összeget fizettem a mostani dizájnért is, de ez nagyjából nullszaldóra jött ki, már ha nem számoljuk a beleölt munkaórákat, mert ez esetben mi is számíthatunk egy túlzottdeficit-eljárásra. Ez egyáltalán nem panaszkodás, csak egy tény, ami árnyalja a képet: Ómagyaroszágot hobbiból csináltuk, csináljuk (csinálom), és a hobbinak a legfontosabb jellemzője az, hogy örömet okozzon. (Értelme nem kell, hogy legyen. :) ). Ha egy hobbi már inkább csak kötelesség, amit az ember sokszor tologat, halogat, aztán kelletlenül csinálgat, akkor az már nem hobbi.

Na most így állok személy szerint én a projekttel: kisebb-nagyobb kihagyásokkal (a tervezési szakasszal együtt) már majdnem öt éve nyomom, az elmúlt fél évben az volt a ki nem mondott motiváció, hogy „ha már ennyit beleöltem, akkor nem hagyom félbe” - mostanra viszont arra jutottam, hogy ez így butaság. Egyrészt nem veszik el semmi belőle, ha egy időre leállok és eltávolodom tőle. Minden fent marad a neten és az (összességében ezres nagyságrendben) letöltött e-könyvekben, a mai napig érkezik egy-két új olvasó, aki rácsodálkozik a világra és elmerül benne; ez nem fog változni akkor sem, ha most pár hónapig nem jelenik meg friss anyag a nyitólapon. Ráadásul az Ómagyarország lángokban is túl összetett vállalkozás ahhoz, hogy tessék-lássék módon csináljam, amikor már a fél éve lefirkált saját jegyzetemet nem értem, akkor el kell gondolkozni, hogy valami nem kóser, illetve kár úgy csinálni, hogy már a saját szereplőimre sem emlékszem mind. Tapasztalatból tudom, hogy kell egy kis ülepítés, kis eltávolodás, aztán úgysem bírom ki és megint bele kell ásnom magam a dolgokba, hogy a már megmutatott, meg a még talonban levő, de szerintem érdekes szállal bíró szereplők úgy rendesen egymásnak eshessenek.

Felmerült még pár alternatíva, essen róluk is szó.

Az első az volt, hogy a túlságosan összetett mostani regény helyett egy kevésbé nagyívű, fókuszáltabb történetre váltani. Van két ilyen ötlet is, az egyik az Ómagyarország lángokban epilógusában felvázolt helyszínre épülne, a másik pedig Hannibál birodalmának amerikai vállalkozásáról szólna, ahol a király megbízottja megszervezi majd elindítja a punokat az Újvilágba, ahol az őslakosokon kívül csak az odaszakadt ómagyarokkal kell megküzdeniük, mert az anyagország a polgárháborúval van elfoglalva. Bevallom, hogy engem most ez a történet foglalkoztat a leginkább, rengeteg jó, beépíthető anyagot találtam egyrészt az ősi, legendákba vesző ókori expedíciókról, másrészt a ókori (bőven Kolumbusz vagy vikingek előtti) Amerikáról, megvannak a fő karakterek, konfliktusok, minden. De már így is túl sok történet maradt félbe (a második évadtól és Fiumétől kezdve a római követséges novellafüzéren át a mostaniig), nem akarom tovább szaporítani őket.

A második lehetőség az, hogy keresni valakit vagy valakiket, akik viszik a boltot addig, amíg az ötletgazda szünetel. Érdekes módon egyik volt szerzőnk épp akkor mutatott aktivizálódásra utaló jeleket, amikor meghoztam a döntést a szünetről. Mérlegeltem, de végül arra jutottam, hogy ez nem lenne jó megoldást. Láttam már másik (nálunk jóval látogatottabb) blogot, amiből az alapító atya kivonult és átadta a stafétát egy lelkes csapatnak, és – minden tiszteletem ellenére – azóta az a projekt csak árnyéka régi önmagának. Persze lehet, hogy ez csak nagyképűség, nem tudom, de nem akarom kiadni a kezemből az irányítást. Ha meg szorosan rajta maradok az ügyön, szerkesztem az így esetleg bejövő anyagokat, akkor ugyanott vagyok aktivitás-távolodás szintjén, mint most. Bejátszik még az is, hogy egyszer neki akarok veselkedni és áramvonalasítani a világot, mert a kezdeti, alakuló szakaszban indulgatott sokfelé, kerültek fel olyan anyagok, amik a mostani verzióval csak recsegve kompatibilisek – ezt csak fokozná az, ha nélkülem menne a bolt. (A legnagyobb figyelem és jóindulat mellett is.) Tehát ezt a verziót sem.

A harmadik lehetőség a hordozófelület váltása/bővítése, a népszerűbb, fogyasztóbarátabb jelleg felé való elmozdulás – a blog megtartása mellett. Amióta a blog elindult, hiába telt el csak (majdnem) öt év, a hazai netezési szokások nagyon átalakultak és szinte minden interaktív dolog a Facebook felé mozdult el. (Pár csökevényes formában kinyújtóztunk arrafelé is, de nem igazán használtuk ki az ottani lehetőségeket.) Jelenleg azon vagyok, hogy amikor újraindul a projekt, akkor egy dedikátl Facebook-oldallal, kvázi magazinnal fogunk nyitni (tehát nem profillal vagy csoporttal, mint ami most van), és ott igazodni kell majd a Facebookon aktívak szokásaihoz, rövidebb, ütősebb írásokkal, Hírsarok-jellegű átiratokkal, idézetekkel, képes dolgokkal, a hosszabb írásokat megtartva a blogon, átlinkelve. Ezek csak ötletek, ki kell dolgozni, kell rá sokat aludni – próbálkozom is majd egy ötletbörzét meg akár egy kis csapatot is összeállítani ehhez, mert itt nem kell hosszabb távú (történetszálas) elköteleződés, csak néha egy-egy anyag, aminek van valami aktuális apropója. Tehát ez egy járható alternatívának tűnik, de most biztos nincs elég időm és erőm ebbe belefogni úgy, ahogy kell – kigondolni, kidolgozni és előkészíteni viszont jó lesz a szünet.

Úgyhogy ez a helyzet, kedves maradék olvasók. Picit visszahullunk a hamuba, a felszín alatt parázslunk, aztán ha nem hunyunk ki teljesen, fél év múlva megpróbálunk főnixeset játszani.

Macskáknak a hamut egyéb célokra használni nem ér!

(Kiegészítés: elképzelhető, hogy egy heti rendszerességű hírsarok-frissítést bevállalunk.)