101.
Otthagyjátok a tűzoltókat, majd a kisebb őrséggel védett vasútállomást is – azért pár szóban figyelmeztetitek őket, hogy legyenek óvatosak -, majd a Suzuki felé vezető útról egy alkalmas részen lefordultok és hamarosan kiértek egy szántóföldre, távol mindentől. A sötétkék Niva beleolvad az éjszakába, csak keresőreflektorral szúrnának ki titeket, de olyanja a barbároknak nincs. Ha meg van, akkor már úgyis mindegy.
Eleinte a kocsiból figyeltek, lehúzott ablakokkal, hogy halljátok, ha közeledne valaki, később kiültök a tetejére, fegyverrel a térdeteken. A városszéli épületek és a szintkülönbség miatt nem sokat láttok, de a fények alapján egyértelmű, hogy sok helyen sikerült a keltáknak felgyújtaniuk valamit, a tompa morajlás pedig ki tudja milyen hangokból áll össze. Néha lövések is dörrennek, remélitek, mindegyik talál is és egy vademberrel kevesebb. Később egyre több lövés hallatszik, némelyik olyan kaliberűnek tűnik, amikkel sem a rendőrök, sem a polgárőrök nem rendelkezhetnek – ez pedig jó jel.
Mikor virrad, távolról már olyannak tűnik a város, mint ahol kezelhetővé vált a helyzet, úgy döntötök, hogy visszamerészkedtek, persze csak óvatosan. Túl értékes vagy ahhoz, hogy hősieskedve kockára tedd az életed.
Baj nélkül beértek a városba, bár a látvány több, mint nyomasztó. A tatai lövészek, akik az éjszaka folyamán érkeztek a városba, igazoltatnak titeket, majd az egyik járőrükkel bementek a Széchenyi térre, ami jelen állapotában inkább csatatér, mint főtér. Tamást dolgára engeded, már így is alaposan túlórázott, nem is beszélve arról, hogy szeretné látni a családját.
Te mit teszel?
Szolgálatra jelentkezel az MVB-nél.
Kommentek