109.

A Megyei Védelmi Bizottság munkatársaként dolgozod végig az Átkerülést követő nehéz időszakot, majd miután Albert István kerül hatalomra, a Nemzeti Párt tagjaként, szakpolitikusaként csinálsz karriert. Az egyik ciklus elején még az Egészségügyi Minisztérium vezetőjeként is szóba kerülsz, de végül nem helyezkedsz elég jól és csak az államtitkárságig viszed, de néha még ez is sok neked a politikából.

Csillát sohasem találod meg, nem tudod meg, mi lett vele. Akármi is történt, reméled, hogy nem szenvedett sokat. Eltart egy ideig feldolgoznod a veszteséget, főként a munkába menekülsz. Gyakorlatilag újra felépítitek az országot, sőt, később már világméretekben terveztek és játszotok, ez pedig nem csak nagy felelősség, de hallatlanul izgalmas dolog is, főként a tűz közeléből.

Csak tíz évvel az Átkerülés után engeded el végleg Csilla emlékét, aki időközben folyton csak nemesedett, s az egyik évfordulón rájössz arra, hogy a szívedben dédelgetett képnek már szinte semmi köze nincs ahhoz a lányhoz, akit annak idején eljegyeztél. Eléggé megvisel ez a felismerés, de mikor túljutsz rajta, végre nyitott leszel a lehetőségeid felé is. Fiatal, vezető pozícióban dolgozó, jómódú férfiként nem okoz gondot társat találnod, egy kedves, rendes fiatal nővel kötöd össze az életed, aki képes otthont teremteni a lakásodból, nem mellékesen pedig viszonylag jól viseli agglegényéleted során kialakult rigolyáidat. Nem az a szenvedélyes kapcsolat ez, amit kamaszkorodban elképzeltél, de élhető, kényelmes dolog, mikor pedig megszületik a fiatok, új dimenziókba lép.

Akárhogy is nézzük, eredményes, értelmes életet élsz, öregkorodat unokáid körében töltöd, némileg bánt ugyan, hogy az alberti irányt nem követi az akkori, immár szuperhatalommá vált Ómagyarország, de ez már csak egy vénember kárálása.

Azonban titokban elő-előveszel egy megsárgult képet, amin egy elegáns, magas fiatalember és egy karcsú, fiatal lány karol egymásba és mosolyog a fényképezőgép objektívébe (méghozzá egy digitális gépébe, az unokáid nem is láttak még olyat, nem is nagyon fognak), a két fiatal ujján pedig ott csillog a frissen felhúzott gyűrű... És ilyenkor elmorzsolsz egy könnycseppet, az sem vigasztal, hogy a te korodban már ez megbocsátható gyengeség.