154.
Az esztergomi Vaszary Kolos kórház gyakorlatilag frontkórházzá vált a támadás éjszakáján és az azt követő napokban. Egy kisebb kelta csoport az intézmény területére is bejutott, de szerencsére nem okoztak túl sok bajt (bár annál nagyobb ijedtséget), mert a rendkívüli állapot miatt amúgy is megerősítettétek az objektum őrzését, a "régi" biztonsági emberek mellé kaptak bőven rendesen felfegyverzett rendőrt és polgárőrt is, akik egy rövid, heves lövöldözés keretében pontot tettek a merész barbárok pályafutásának végére. (Azóta lejegelték őket, mert egy csomó dolgot meg kell tudnotok róluk, amihez a boncolás egy kiváló eszköz.)
Már az első áldozatokat ide hozták be, bár később a tűzoltókhoz hasonlóan a mentőket is leállították, miután két vonuló egység is a barbárok áldozatául esett, ennek ellenére sokan saját maguk oldották meg, hogy rokonaikat, barátaikat vagy bajtársaikat szakszerű segítséghez juttassák. A kórház hamarosan egyetlen nagy kötözőhellyé vált, bár sok szakorvosnak is akadt munkája a beérkezőkkel. Később a szállítható sérültek áttelepítésével próbáltátok tehermentesíteni a Vaszaryt, de még most is bőven kapacitásán felül működött, ráadásul mindezt még az Átkerülés utáni körülmények is súlyosbították: takarékoskodni kellett az árammal, vízzel, kötszerrel, gyógyszerrel, mindennel. Kivéve az itt dolgozók idejét és energiáját.
Már az intézménybe érkezésed kezdetén szükségét érzed annak, hogy letisztázd, nem ellenőrizni jöttél, arra semmi szükség, mert az MVB-nél mindenki tisztában van azzal, mennyire erejükön felül teljesítenek a kórház dolgozói, beleértve az utólag berendelt segítőszemélyzetet is, mindenki, egytől-egyig. Majd miután így megágyaztál magadnak, Csilla képét és adatait mutogatod a kíséretedre rendelt segítőidnek, akik készségesen végig is vezetnek pár helyen, ahol akár a menyasszonyod is lehetne, de nem találod. Egy összetört arcú, vékony nőben egy pillanatra felismerni véled, de aztán egyszerre érzel csalódást és megkönnyebbülést, amikor kiderül, hogy mégsem ő az, mert megvannak az iratai és a rokonai is már jártak nála. Elég csúnyán helybenhagyták, valószínűleg egy balta találta el, szerencsére a lapjával, de így is először a holttestek közé húzták, amikor megtalálták. Megborzongsz.
A nyilvántartásokban persze semmi, de azokban a velük foglalkozó irodisták sem bíznak, egyszerűen lehetetlen lepapírozni mindazt, ami itt történt és történik, papír sincs, a számítógépek helyett pedig inkább a műszereknek adják az áramot. De most se papírról, se fényképről, nem a végigjárt osztályokról nem bukkan elő semmi nyom. Egy gyors és elborzasztó körre a hullaházba is elmész (illetve abba a nagy sátorba, ahol átmenetileg tárolják a testeket, mert nem fér mindegyik a szokott helyre), de ez igazából felesleges is, mert minden azonosítatlan elhunytat lefényképeznek digitális géppel (elem még akad, összeszedtétek mindet a boltokból), egy pendrájvon meg is kapod őket, de magadban egyből megjegyzed, hogy nem elalvás előtt fogod nézegetni.
Hosszú ideig tart, amíg végre beismered magadnak, hogy itt nem fogod megtalálni a kedvesedet.
Mit teszel?
Kommentek