364.
Ahogy közeledsz a városközpontban álló, amúgy építészetileg nem valami odaillő tömbház felé, érzed, hogy egyre hevesebben dobog a szíved. Pedig, józanul végiggondolva, nem neked van rá a legtöbb okod. A központot viszonylag kevésbé érintette a támadás, mert itt több hivatal és osztóközpont is működött, állandó, saját őrséggel, a kelták pedig kevés kivételtől eltekintve mindenhol a kisebb ellenállás felé mentek. (A rendőrség ostroma épp ezért vet fel kérdéseket, vagy kifigyelték, hogy ott állomásozik a legjelentősebb fegyveres erő, de ez azt jelenti, hogy valahogy kikémlelték a várost, vagy tippet kaptak, ami viszont messzire vezet...)
A félrehúzott és letakart fejű holttestek errefelé főként a fegyveres őrök közül kerültek ki, felgyújtani sem sikerült semmit pár fabódén kívül a főtéren, bár lehet, hogy azok a lövészek ellentámadása során égtek le. A lépcsőházatok üvegajtaját viszont betörték, bár még ez sem jelent semmit, mert a barbárok gyakorlatilag minden elérhető üvegfelületet bezúztak, a szemtanúk szerint úgy gyűjtötték a plexidarabokat, üvegszilánkokat, mintha ékkövek lennének. Lelkük rajta. Te azért inkább a kulcsodat használnád, de nyitva áll az ajtó.
Odabent semmi sem változott, szerencsére. Nincsenek vérnyomok a lépcsőkön, a kopott falat sem szaggatták lövések. Az egyik lakás ajtaján pár fejszecsapás nyoma, de a régivágású betörők ellen felszerelt hevederzáras acélajtó a keltákkal szemben is hasznosnak bizonyult. Már ha kelták voltak, de ki más csapdosna ajtókat fejszével ilyenkor? Ez a nyom viszont nem tetszik, mert ez azt jelenti, hogy bejöttek a házba a vadak. Kész szerencse, hogy Csilla rokonai is félősek (na jó, elővigyázatosak) voltak és egy elég konkrét ajtót szereltettek a lakásukra. Csilla pedig okos lány, amúgy is mindig bezárkózott, így...
A lakásotok ajtaja résnyire nyitva áll, a kint ragyogó napsütés vastag csíkban vetül a folyosó szürkeségébe rajta keresztül. Belököd az ajtót, másik kezeddel az oldaladon lógó AMD-t keresed, de felesleges a mozdulat, mert odabent nincs senki.
Senki.
Csak egy feldúlt lakás.
Megremeg a lábad, jobb híján az előszobai fogasba kapaszkodsz, amiről korábban leverték az összes kabátot. Veszel pár mély lélegzetet és próbálsz hideg fejjel gondolkodni. Nem vagy helyszínelő, de a lakás nem úgy néz ki, mintha verekedtek vagy erőszakoskodtak volna benne. Meg az ajtó is sértetlen. Márpedig Csilla nem hagyja nyitva az ajtót, sose hagyta úgy, még akkor is rázárta, amikor levitted a szemetet. Ha pedig be is jutott volna a lakásba pár barbár, akkor is hozzájuk vág valamit, hipót a vécéből, bögrét, chemotoxot. Ez a lakás viszont úgy néz ki, mint mikor betörők forgatják fel.
A lényegen viszont nem változtat ez sem: Csilla eltűnt a Sacco alatt.
Első felindulásodban próbálsz telefonálni az MVB-be, de nem működik, teljesen süket a készülék. A lakásban már nincs mit tenni, a ház kong az ürességtől, bent a központban hamarabb találsz segítséget. A sokkot valami keserű düh váltja fel, mire beérsz a csatatérré vált főtér végében álló városházára, amit most egy vérfoltos BTR őriz.
Kommentek