(Szolgálati közlemény: Kis előretekintő írás jelent meg a neten Ómagyarországról.)

Úgy látszik, tényleg igaz, amit Esztergomról beszélnek, mert ma anyósomat is behívták az Esztergom-Kertvárosi szükségkórházba. Még tavaly végzett el egy ápolói tanfolyamot, bár igazából nem kórházi ápolónak tanult, hanem idősgondozóinak, de most ez nyilván mellékes. A faluból többeket is elvittek egy különbusszal, amit öt fegyveres kísért fent a járművön, és két krosszmotoros gépkarabélyos is biztosította őket. Lehet, hogy csak hétvégére fogják hazaengedni, de telefonálni tud majd. Legalábbis azt mondták.

Én kétszer is voltam fejtágítón a hétvége során, ha annak idején nem manőverezem ki az épp utolsókat rúgó sorkatonaságot, lehet, hogy fegyvert is adtak volna, így csak egy listára kerültem rá. Az egyik fejtágító a polgárőrség vezetőinek szólt (máig nem értem, mit keresek én ott, ennyire rossz lenne a helyzet), a másik meg az egész falunak, ez utóbbit több fordulóra osztották és 60 év alatt kötelező volt megjelenni, be is tartatták rendesen. A digitális fényképezőkön mutogatott véres képekkel valahogy az eddigi komoly-a-helyzet-de-vegyük-lazán-magunkat hangulat is elpárolgott, Erős Pistáék osztaga reggel például a szokás szerint kiautózó újgazdag gyereket ezúttal komolyan leállította, elcsattant pár pofon is és a tag állítólag már úton van a körzeti st. bíróság felé. (Az st. nem a "szent" rövidítése.) Hazafelé szentanúja voltam annak is, hogy egy néni elégedetten átvesz ötvenezer forintott egy nagy doboz tojásért - pedig neki is kellett hallania a pénzforgalom bizonytalan idejű befagyasztásáról. Nem volt kedvem pattogni meg kivizsgáltatni a dolgot, igazából épp másfele néztem.

A fejtágítókon újabb szervezeti beosztások volt, a fejesekkel kicsit vitattuk, a lakosságnak ex cathedra már kijelentették. Meg volt egy kis védelmi oktatás is, de azt a hét második felére halasztották, mert Csentőfa a kevésbé veszélyeztetett települések közé tartozik, szépen megbújik a hegyek között és mindenfelől más települések vannak. A katonák által vezetett gyorstalpaló (szerintem csak hangulatjavító) kiképzéseket a kintebbi részekre koncentrálják, mi pedig kaptunk egy tartalékosokból álló őrszakaszt, akik nem járőröznek, hanem a városházán vannak "ülőkészültségben", ha baj van, őket kell riasztani - feltéve, ha az ügyeletes parancsnok is jóváhagyja. De nekik legalább rendes fegyverzetük van, karabély, sisak, az egyiknél láttam egy rövid kardot is, amit állítólag egy egomban kivasalt keltától szedett el. Állítólag.

Ja igen, kelták. Némelyik merész elméletgyáros elégedett lehet magával. Állítólag erről is lesz bejelentés valamikor. A helyi átsuli töritanáránál elég nagy forgalom van szombat óta. Most ebbe nem is megyek bele - mindenesetre dühítő, hogy nem lehet rákeresni semmire a neten. Van egy Tolnai Világtörténete DVD-m, de a laptop negyven percét egyelőre tartogatom. Bár nem tudom, mire. Mindenesetre lehet, hogy látunk majd közelebbről is belőlük, mert hamarosan el kell kezdeni fát vágni. Komoly, eddig mázlink volt, hogy ilyen enyhe a tél (mit tél, tavasz, délután szinte még pulóverben is melegem volt kint). A favágás meg azt jelenti, hogy szépen beosztották a falu arra érdemes lakóit (engem is, minek maradnék ki) favágó brigádokba és megyünk majd ki az erdőbe szépen. Részletek később. Az. hogy nekem van elég fám, nem érdekelt senkit. Annyira azért nem is ugráltam.

A délutáni összeröffenés után épp azon tanakodtunk Eszterrel, hogy Zsombornak hogy szívjuk ki az orrát porszívó nélkül, amikor autózúgást és dudálást hallottam kintről. Ez már valami reflex nálam, de motorhangra egyből dühös leszek, korábban annyit hajtottuk haza a motorizált népeket. Most is otthagytam a szörcsögő kiskorút és kisiettem. Az utcán egy régi Astra Kombi állt, egy korombeli, világos hajú férfi és a falu déli pőr. parancsnoka kászálódott ki belőle éppen. Furcsán nézhettünk rájuk, mert köszönés után egyből magyarázni kezdte, hogy miért furikáznak itt. Kiderült, hogy a világos hajú fickó (Szőlős János) Kiskunfélegyházáról tartott Győr felé azon a bizonyos estén és azóta rakosgatják ide-oda, majd végül az üresház-nyilvántartás alapján kiutalták neki "ideiglenes, megőrző használatra" a szomszédék házát. Kérte, hogy mutassam meg neki a dolgokat, meg segítsek, amit tudok. Őt is az egységembe osztották be (egy kis erősítés nem is árt a sok kamaszgyerek és veterán mellé), a favágás alól viszont felmentés kapott, mert ács.

- Pedig ő legalább értene a fához - jegyeztem meg epésen.

Persze kaptam én is pár megjegyzést, hogy máshogy hasznosítják majd a szakértelmét, én meg az angol diplomámmal pont jó leszek fát ráncigálni. (Mert fűrészt nem adnak a kezembe, természetesen, még megvágnám magam.)

Mikor a főnököm lelépett, kicsit ismerkedtem a fickóval meg a kocsiból előkerülő családdal (anyuka és három szeme-se-áll-jól kissrác, a legnagyobbik épp hogy iskolás lehet), majd a már bevált útvonalon bementünk a szomszédhoz. Körbemutattam pár dolgot, bár én is csak a fagyasztóürítés óta ismertem jobban, meg azt is meg kellett mutatnom, honnan loptak el dolgokat. Amúgy jó házat kapott, gondolom, a család miatt. A kocsinak is volt garázs, a házban egy szép, régi cserépkályha, amivel két szobát gond nélkül befűt, hátul van elég sok fa is. A spájzot már a helyi VB kiürítette, de a fejadaglistára rákerültek ők is, meg ha nagyon kell sürgősen valami, az utca lakói kisegítik egymást. Egy rossz szavunk se lehet a környékre.

Segítettem neki fegyverkezni is, láthatósági mellénye is volt, alkoholos filccel ráírtuk a falu nevét és az egységét, ez a pőr. egyenruha jobb híján. Egy csomószor elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nincsenek nála a szerszámai, de hát miért is rakta volna be őket a nagymama meglátogatásához?

Szerintem jóban leszünk vele, meghívtam őket holnap estére, akkor nem leszek szolgálatban, meg talán ő se. Esztert nem kérdeztem meg, de szerintem örülni fog neki. Főleg, hogy senki sem várja el, hogy sütni is kell valamit a vendégeknek...