Róma, Kr.e 240 / Átkerülés után 40 / A Város alapításától számított 514   Ómagyar Nagykövetség, Különleges Szerződéses Terület   - Nem hallottunk az Isztriai-válságról a hajón – nézett zavartan a maga elé tett csomagra Andor. - Pedig hallgattuk az adásokat.…

Három nap múlva elértük a Krasznát. Gerrdin is más nevet mondott rá, Shira is. Nem olyan volt, amilyennek én ismertem, apró, nyugodt vizű folyócskának. A túlsó partja beleveszett a végeláthatatlan, zsámbékokkal és nádassal tarkított víztükörbe. Az Ecsedi láp. Már majdnem a…

Miután Shira életét megmentettem, Sandru barátként kezelt, és tisztelt. De Kar más volt. Bár az ő életét is megmentettem, elég súlyos székrekedése volt, mert állítása szerint hét napig nem tudott nagydolgozni, és ez bizony veszélyes dolog volt akkoriban, ő ebben inkább…

Ha a hatalma nem is, a tekintélye biztosan oda lett volna a nagy Kar kagánnak, ha népének apraja-nagyja így látja. A díszes jurta egyik elkerített részében guggolt, és az arca legalább olyan vörös volt, mint a kaftán, amelynek két szárnyát görcsösen markolta maga előtt.…

Fogalmam sem volt, mi baja a lánynak. Azt éreztem, nincs lefogyva, és ezt jó jelnek gondoltam. Talán csak meghűlt, az ókorban ez is könnyen halálos lehetett. Lesz, ami lesz alapon a szájába gyömöszöltem egy tablettát, majd elmutogattam Sandrunak – aki végig ott figyelt a…

- Nem, nem – rázta a fejét, mint már annyiszor. - Nem lehet menni oda. Varázshely. Keltek, drudák. Veszélyes. A jurta közepén ültünk a földön, körülöttünk a népes család. Az asszonyok tettek, vettek, az öregek aludni próbáltak, a kölykök pedig bennünket bámultak, és…

Hajnal felé a hörgés már elviselhetetlenné erősödött. Felálltam, és odaléptem a rómaihoz. A tűz fényében ijesztő volt az arca. Leguggoltam, és belenéztem a szemébe. Mondani akart valamit, láttam rajta. Moccant a keze, az enyém után kapott. Előbb nem értettem, mit akar. Aztán…

A húszas éveim elején sokat jártam a természetet. Egyszer nekivágtunk a Kék túra útvonalnak is, gyalog. Vagy tízen, fiúk, lányok, vegyesen. Visszafelé haladtunk a Kék ösvényen, Sátoraljaújhelytől nyugat felé. Élveztem nagyon, nomád körülmények, rengeteg idő a szabadban. De…

Apámra emlékeztetett. Alacsony, zömök, határtalanul szívós, és eszméletlenül találékony emberke volt. ...valamint istentenül szabad szájú. - Szerencséje, hogy beszart a karburátor, hogy rihadt volna bele még az édesapjába! – morogta. Én a tűz mellett dideregtem a…

Mennyire időszerű ez a szállóige! Talán pont most, ebben a pillanatban születik meg valakinek a fejében néhány száz kilométerrel odébb, lent délen. Most, amikor leírom. És én már tudom, s használom, legalább harminc éve. És előttem használták már, évszázadokon,…