Azt ugyebár tudjuk, hogy létezett ez az internet nevű dolog az Átkerülés előtti világban. Na, ezen a bizonyos interneten előszeretettel tolták az ilyen brózeralapú szarokat, mint amilyen ez az eRepublik is. Akkoriban nagy divat volt, hogy akinek nincs saját élete, az választ egyet…

(A hová lett T1gris-visszatekintő postsorozat második része)   Éjszakai szállásunk az esztergomi rkap mellett volt. Szerintem itt vendégeskedtem decemberben is, de ebben nem voltam biztos, mindenesetre a régi idők emlékére szívesen összefutottam volna „véletlenül”…

(A hová lett T1gris-visszatekintő postsorozat első része)   Nem szokásom adósa maradni senkinek, úgyhogy írok egy részletes beszámolót az elmúlt időszakról. Chips, esetleg kávé-cigi van elég a gép mellé bekészítve? Merthogy hosszú lesz. Valahol ott váltunk el, hogy volt…

 Az elmúlt napokban az egyik kommentben felbukkant az ezreket kínzó kérdés, miszerint mi lett T1grissel, miután érzékeny búcsút vett a gellérthegyi barátaitól, köztük Szomodi Nándortól, aki valahogy kibírta és nem lőtt utánuk egyszer se.   Nos, sikerült…

Drága Olvasóink! Nagy lépést igyekszünk tenni a Web i.e.2.0 felé, amikor bejelentjük következő interaktív szolgáltatásunkat! Mint észrevettétek, az Olvasókkal való interakció eddig is kiemelten fontos volt számunkra, hiszen sok esetben alakítottuk a történetet – vagy…

A halogén kézireflektor ellentmondást nem tűrő, éles kék fénye egy pillanatra elvakított, pedig készülhettem volna rá. De olyan ideges voltam, hogy elfelejtettem még erre is rákészülni. A fülem égett, a combomban két izomszalag kényszeresen remegett, a folyamatosan…

Kicsit eldurvult az ünnepség – gondoltam, ahogy a puska csövét néztem szemből. Pár másodperce még az volt a tervem, hogy végre kiokádom a berkenyepálinkát meg azt a gyanús kelta kaját, amivel kísértem. Udvarias lépésnek tekinteném, ha ezt a tervemet nem húznák keresztül.…

Bevonulásunk a kelta faluba kellően színpadias volt. Mire a földsánccal és masszív gerendákkal megerősített belső fal kapuja kitárult, már az egész falu összeszaladt a jövetelünk hírére. A kis túlzással tömegnek is nevezhető sokaság vonakodva nyílt szét az autó orra…

A kocsit jó messze hagytuk, nehogy a motorzaj eláruljon. Az erdő szélén, az ösvény mellett lopóztunk előre, a két idegent hagytam elöl menni. Úgy láttam, kifejezetten élvezik a bújócskát, bár az elején a nagyobbik nem volt túl lelkes. Amikor beszálltunk a kocsiba ők ültek…

 (Repeszt ám a hírsarok, szép csendben...)  Az RPG-s alak az üres vetőcsövet bedobta a hátsó ülésre és ránk szegezett puskával lassan elindult felénk. Nem jöttünk elő a fedezékből, csendben figyeltük Csikóssal, hogy mit csinál az emberünk. Mögöttem szerencsétlen…