(Az utolsó töltény a tárból - a többit egyelőre a kavargó idő sűrű homálya fedi. :) - szs. )

- Mondd!
- Nem itt, kövess Hadúr!
Mit akarhat Mago? Mi az amit a táborban nem lehet megbeszélni? Az ómagyarokkal kapcsolatos? De miért az éjszaka közepén fáklyák nélkül? Mint valami orvgyilkos…
- Hova vezetsz Mago?
- Ide Hamilkár.
Egy barlang szája előtt álltak, jó egy kilométerre a tábortól. Hamilkár lassan követte hűséges, (valóban hűséges?) ezredesét, a keze végig kardján pihent. Az ómagyarok ajándéka, valóban képesek voltak az ibérek fegyvereit lemásolni, sőt Hans-Christian szolgája azt ígérte még jobbat is tudnak gyártani.
Tízméternyit tehettek meg, amikor Mago begyújtotta a fáklyát, Hamilkár csak most vette észre a földön heverő halmot.
- Erre Hamilkár, most már nemsokára ott vagyunk.
A folyosó  jobbra fordult, majd egy egészen kicsi terembe torkollott, valaha medvebarlang lehetett, még érezhető volt az állatok bűze. A földön két olajlámpás pislákolt, Mago fáklyájának a fénye egy katonára és egy véres csomóvá görnyedt összekötözött alakra vetült.
- Ezredes! Hadúr!
- Ki ez?
- Shafat, a kínzómester, ha a fogolyra céloztál. Extebarria személyesen, a Szent Kovács vagy… – egyet csettintett, mire Shafat, a kínzómester az egy fél vödörnyi vizet öntött a fogoly fejére.
- … Fenyvesi Géza, őrmester F-17665… kapjátok be
A fogoly nyöszörgésének az értelmét ugyan nem értette meg, de a nyelvet felismerte. Ezer közül is meg tudta volna állapítani az ómagyarok… még mindig görcsösen szorította a kardot, végre dolga akad az ómagyarok ajándékának. Döfött, lesújtott, döfött, lesújtott, addig amíg az ómagyarból csak egy véres, húsból, bőrből, belszervekből, csontból, ruhaszövetből és kötélből álló massza maradt. Mago és Shafat elkerekedett szemmel bámulta az őrjöngő hadvezért. Hamilkár dühe lassan lecsillapodott, elégedett volt az eredménnyel.
- Vizet, te Shafat, hozz tiszta ruhát!
- Iigeeen, Hadúr!
Az emberei eddig is tisztelték, Shafat most már rettegte is, helyes rettegjen is a kutyaütő.
- Honnan szerezted?
- Kissé  elkanászodott a fiú, az ibér mágusok pedig nem igényelték a konkurenciát. Egy kisebb ajándékért cserébe…
- Biztos, hogy ez volt Extebarria? – bökött az egykori felderítő maradványai felé
- Biztosan, és ez is nála volt – Mago egy szinte teljesen összetörött rövid hatótávolságú rádió roncsaira mutatott –  ómagyar bűvtárgy. Hadúr, az Oroszlánok csak a parancsodra várnak, engedelmeddel készenlétbe helyeztem őket, levágjuk az ómagyarokat és…
- Elég!
Mago értetlenül bámult a vezérére.
- Nem vágunk le senkit! Visszamész az ezredhez, és aludni küldöd őket!
- De…
- Mago velem vagy vagy ellenem?
- Hamilkár!
- Velem vagy vagy ellenem?
- Veled vagyok Hadúr!
- Akkor, teljesíted a parancsomat! Kérdés nélkül!
- Igen Hadúr!
- Várj! Utána beszélsz a jóssal. Holnapra kedvezőtlen előjeleket akarok. Jól hallottad, kedvezőtlen előjeleket akarok. Nem ütközünk meg az ibérekkel.
- Visszavonulunk Barcinoba? Most, hogy Txurruka végre kiáll ellened!
- Txurruka már régen kereket oldott. És egyébként nem Barcinoba megyünk, nem akarok a rómaikkal összecsapni!
- Rómaikkal?