Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Anti terrorista kommandó - Kovács Gusztáv

2009.11.25. 08:30 | Vinitor | 2 komment

Címkék: vinitor fiumeévad kovácsgusztáv

Az a helyzet, hogy egyre kevésbé toleráltam saját magamon az én kis függőségemet. Persze, jó dolog a pörgés, meg hasznos is tud lenni, ha helyzet van, csak ugye a járulékos dolgok. Amikor a kedves kollégák ferde szemmel néznek rád, mikor a főnök is ferde szemmel néz rád, meg amikor már mindenki ferde szemmel néz rád. Lehet, hogy paranoia, lehet, hogy a pletykák által felturbózott hírem teszi, vagy lehet, hogy tényleg mindenkinek a begyében vagyok. A Zsozsóval is eléggé összerúgtam a port, pedig csak a munkáját végzi a szerencsétlen, ahogy én is, és itt mindenki. Ezt a leosztást kaptuk az élettől, ezt kell szeretni. Vagyis nem, szeretni nem kell, de alkalmazkodni hozzá kötelező. Nagyot szívtam a cigiből, elképesztő jól esett. A raktáros lótifutija, Gadai, vagy Gedeon vagy ki szerezte, érezni benne a gaz ízét, de ezért fűszereztem meg egy kis szárított jóval a saját készletemből. Élni tudni kell, mindig ezt mondták az öregek. Én sosem kergettem el magamtól az élet jótéteményeit, hiszen ha nincs élvezet, akkor nincs értelme sem. De egy picit azért elfilozofálgattam. Többet nem gyújtok rá, ha ilyen hülyeségeket ások elő vele az agyamból. Néha mindenki anyagozik egy kicsit, úgyhogy békés öregkorom biztosítékaként nem illik megszabadulni a cucctól. Nem visz hamarabb a sírba, nem csinál belőlem zombit, és ha néha igazi hisztis seggfejjé változok, hát istenem. Mindenkinek lehet rossz napja, az enyém legalább menetrendszerű és kiszámítható. Meg aztán lehet, hogy holnap ilyenkor már a varjak lakomáznak a dárdáktól átfúrt testemből, majd pont ilyenkor gyakorlok önmegtartóztatást. Annyira azért nem biztos a hosszú élet idelent. Erről jut eszembe, kötést kell cserélnem még a holnapi őrség előtt. Nincs az az isten, hogy hajnalig viszketni hagyjam a sebemet, amit a tetves útonállóktól kaptam. 

Nem az a közmondásos emelkedett hangulat uralkodott rajtunk hazafelé jövet, hogy finoman fejezzem ki magam. Zsozsó folyamatosan anyázott a hajó, illetve annak hiánya miatt, a társaim folyamatosan anyáztak a stílusom és a nagy pofám miatt, én meg folyamatosan anyáztam magamban, hogy ne lógjak ki a sorból. Nem akartunk már mást, csak rendben visszaérni, lehetőleg minél előbb. Valószínűleg a figyelmetlenségünknek köszönhetjük, hogy nem tűntek fel a rosszarcúak előbb. Nem, kizárt dolog, hogy ilyen dörzsöltek legyenek, ezek csak koszos antik, és mi vagyunk a királyok. Mégis majdnem a gatyámba rottyantottam, mikor kurta kiáltással az ösvényen termettek. Előttünk. Meg mögöttünk. A bozót zörgése alapján mellettünk is. Voltak vagy tucatnyian, koszosak, büdösek – már erről kiszúrhattuk volna őket – , fegyveresek. Főleg csúnya, gonosz fegyveresek. Nem megcsodálni akartak, hanem a vérünket és életünket, legalábbis Derrgen ilyesmit motyogott. Na most ugrik a majom a vízbe, kurafiak.

- Derrgen, mondd meg, hogy varázslók vagyunk. Druidák. A többiek készenlétbe, semmi hirtelen mozdulat. Nincs engedélyünk fegyveres konfliktusra. – Szegény Zsozsó, mindig csak a papírmunka.

- Engedély bazdmeg? Engedély? Ezek kifiléznek minket, ha nem villantunk valamit. – Elborult az agyam. Ez vagyok én. Míg Derrgen magyarázott, én ellenőriztem a tárat, ugrottam egy combosat és a legnagyobb fickó arcába nyomtam a csövet. – Menjenek innen vagy meghalnak! Mondd meg nekik Derrgen!

- Kovács, le a fegyvert, azonnal! – Elkéstél faszikám, a többiek is csőre töltöttek. Derrgen csak pislogott, mint a kifogott ponty. Nagyjából annyit is beszélt, azaz semmit. – Megoldjuk békésen, nem szükséges felhúzni az ittenieket, megértetted? Szóval tedd le… Ó a rohadt életbe! – Halk pukkanás, ahogy szétnyílt az anti homloka, majd egy gyors kerepelés, ahogy a célzónában lévő többit is pirosra színeztem. A maradék elfutott, de az egyik hátul álló persze belém eresztett egy nyílvesszőt. Haver, a druidákkal ne szórakozzon senki, ezt még megbánod.

- Na mi van? Az előbb még siettünk hazafele. – Az utóbbi egy órában nem növekedett az egy főre eső humor mennyisége, mert senki sem csatlakozott a jókedvemhez. Így gondoskodjon az ember az izgalomról. 

*** 

Kényelmetlenül feszengtem a szétnyitható tábori székben. Ebben az is közrejátszhatott, hogy Fater nagyjából két fejjel magasodott fölém az ő székéből. Rendes, frissen összerakott tölgyfa alkalmatosság. Vajon mennyire fájna, ha hozzám vágná?

- Kovács, hányszor is basztam már le magát? Kétszer, háromszor? Ez nagyjából hárommal több, mint bárki mást a csapatból. Nem könnyíti meg a dolgom. Zsolt mindenről tájékoztatott. Önvédelem volt, magukra támadtak. – Lemaradtam valamiről? Miért falazott nekem a csávó? Milyen érdeke fűződhet hozzá? Talán mégis megúszom a dolgot. – Persze a többiek mást beszélnek. Maga se szó, se beszéd kivégzett négy antit, a határozott parancs ellenére. Be volt lőve?

- Nem. Nem hiszem, hogy még volt bennem cucc. – Beszéljünk nyíltan, most már nincs mit magyarázni. – Azt hiszem egy kicsit elborult az agyam. Sajnálom.

- Nem sokra megyünk a sajnálattal. Maga szerint mit csinálunk mi itt?

- Felépítjük  Ómagyarország…

- Jól van, a körítést hagyjuk. De inkább elmondom én. Megpróbálunk túlélni egy teljesen ismeretlen, ellenséges környezetben. Segítség, utánpótlás, felszerelés nélkül. Egyelőre ezek a prioritások. Maga meg itt elbasz mindent. Mi van, ha a helyi kiskirály emberei voltak, nem pedig közönséges útonállók? Mi van, ha egy nagyobb banda tagjai, és a többiek még az éjjel rajtunk ütnek? Mi van? Belegondolt egyáltalán ilyesmibe? Hogy fogom közölni Egommal, hogy az expedíciót lemészárolták, mert az egyik kattant emberünk kiprovokálta a harcot köztünk és az itteniek között? He? – Majdnem válaszoltam, hogy tapintatosan, de aztán inkább befogtam a számat. – Kovács, mit csináljak magával? Legszívesebben lelövetném. Nem, nem is lelövetném, én magam loccsantanám ki az agyát. Azért nem teszem meg, mert kevesen vagyunk így is. De még egy ilyen, ismétlem, még egy, és ácsoltatok egy nyilvános budit a telep közepén, hogy maga minden nap latrinát takaríthasson, megértette? Na takarodjon! – A végén már ordított velem, hát megértettem, én is ezt tettem volna. Lehajtott fejjel visszamentem a sátramhoz, és végigdobtam magam az ágyon. Az esti őrségbe természetesen nem osztottak be. Nagy sóhajjal húztam elő a kis ládikámat, és remegő kézzel felnyitottam. 

*** 

- Helló  haver! Beszélnünk kéne.

Zsozsó abba sem hagyta a vigyorgást, úgy fordult felém a tűz mellől. Fene a vidám képét.

- Beszéljünk Kovács. Vagy hívhatlak Gusztinak?

- Felőlem tündérbogaramnak is hívhatsz, ha az jól esik. Miért fedeztél tegnap a Faternál?

Kicsit mintha komolyabbra vette volna az arckifejezését. Ettől függetlenül még midig túl vidám volt az én elvonási tüneteket produkáló gyomromnak. Tegnap éjjel majdnem levittem a dobozkám belevágni a tengerbe, de végül is visszatettem a helyére. Anélkül, hogy kivettem volna belőle akár csak egy bogyót is.

- Tudom, hogy nem kedvelsz Guszti. Megértelek, a magadfajta mindig kiszúrja a nagy testvért. Nekem ez a dolgom. Csinálhatjuk úgy, ahogy eddig, és csinálhatjuk máshogy is. – Kezdett kíváncsivá tenni. Intettem neki, hogy folytassa. – Ami azt illeti, van egy üzleti ajánlatom, ami gyümölcsöző lehet mindkettőnk számára...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr361550266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szakyster 2009.11.25. 09:18:13

Ááááááááááááááá!! Híres lett az névötletem!! !:D:D:D:D

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.11.25. 17:55:24

Igen, ezúton is köszönet érte.
süti beállítások módosítása