Több mint négyszáz, fonott ketrecekben már szállításra előkészített "étkezési" macskát mentettek meg a levágásától emancipátorok a Gellérthegyi Terület egy közelebbről meg nem nevezett telepén, jelentette a Tavaszi Híradó hírszolgálata. Az esetről később az ÓMR1 is beszámolt az esti hírblokkjában.

Bár a macskákat nem védi külön törvény Ómagyarországon, a több száz összefogdosott és – valószínűleg – emberi fogyasztásra szánt macska híre nagy felháborodást okozott az állampolgárok körében, nem csak a Gellérhegyi Területen élő ómagyarok (és néhány emancipáció alá vont anti is) vonultak a kormányzóság elé erélyes fellépést követelve, hanem még az Átkerült Területekről is érkeztek kisebb csoportok, általában családok. A terület kormányzója a petíció átvételét követően adott utasítást az eset kivizsgálására és a kialakult helyzet megszüntetésére, az Átkerülés előtti állatvédelmi törvényre hivatkozva – jelenleg vitás helyzetek esetén és külön rendelkezés hiányában a régi törvények lehetnek irányadók. Az állatokkal kapcsolatos szabályozás során a macskákkal külön nem foglalkozott még a törvényhozás, bár többen ezt indítványozták, kiemelve az állatok fontos szerepét a magtárak védelmében, illetve azt, hogy a rágcsálók vadászatával a járványok kialakulását is megakadályozhatják.

Az állampolgári bejelentések segítségével a kijelölt, rendvédelmi feladatokkal megbízott emancipátorszakasz behatolt a T. János tulajdonát képező gazdaság területére és ott lefoglalta a vesszőből font ketrecekben tartott állatokat, mintegy négyszáz példányt. Az állatokat hatósági állatorvos és több önkéntes segítségével megvizsgálták és több tucatot olyan rossz állapotban találtak, hogy gyorsan és fájdalommentesen agyon kellett ütni őket. Több magánvádas feljelentést tettek T. János ellen, a hatóságnak nem kell hivatalból eljárnia ilyen esetekben. A mezőgazdasági vállalkozót a kialakult lincshangulat miatt kiemelték a tömegből és ismeretlen helyre szállították, az életveszélyes és miskárolást kilátásba helyező fenyegetéseket mondó polgárokat pedig szóbeli figyelmeztetésben részesítették az emancipátorok. Komolyabb atrocitásokra nem került sor.

A Tavaszi Híradó tudósítója rövid interjút készített a hirtelen közellenséggé vált vállalkozóval. Ebből kiderült, hogy a macskákat nem saját kezűleg fogta be, csak közvetítő szerepet játszott, és szó sem volt arról, hogy bármelyik állatot meg akarták volna enni. Elmondta, hogy míg az Átkerült területeken sok helyen komoly gondot okoznak az elszaporodott, piszkukat mindenütt otthagyó kóbor macskák, addig az antik szemében, különlegessége és tulajdonságai miatt nagyon értékesek ezek az állatok. Ő is hallott már arról, hogy – állítólag – bizonyos áldozati szertartásokra használnák őket, illetve, szintén egyfajta babonás indítékból megeszik bizonyos részeiket, de szerinte ez csak szóbeszéd. Az antik az életüket megkeserítő patkányok és egyéb apró állatok elriasztására tartanának macskát, de mivel számukra az Átkerült területekere való bejárás, s főleg élő állat kihozatala igen nehézkes, a kóbor macskák meg nem vándorolnak el messzire, ezért rá vannak szorulva az olyan közvetítőkre, mint ő. Gazdasági telephelyén egyfajta átadóállomást üzemeltett, a Gellérthegyi Terület és Esztergom, illetve más eredeti ómagyar települések között ingázó fuvarosoktól (általában bizományi értékesítésre) vett át macskákat, majd az őt felkereső antiknak eladta őket, minimális hasznonkulccsal, ami az állatok átmeneti szállását és kosztját se nagyon fedezte. T. János kissé elszomorodott azon, hogy az emancipátorok bűnözőként kezelték, pedig a macskák kiközvetítésével gyakorlatilag ő is az antik emancipálását segítette.

A Kereskedelmi Hírszerzés magát megnevezni nem kívánó ügynöke szerint az ómagyar eredetű macskák immár olyan anti településeken is megtalálhatóak, amik a jelenlegi emancipációs körzeteken kívül esnek, sőt, olyanokról is hallottak, akik még nem kerültek közvetlen kapcsolatba ómagyarokkal, de macskájuk már van. Ez azt mutatja, hogy T. János felszámolt telephelye csak a jéghegy csúcsa lehet és számtalan egyéb macskaforrás juttat ki állatokat anti területre. Egy államigazgatási tisztviselő szerint már elkéstek azzal, hogy időszennyezéssé nyilvánítsák a macskaexportot, ráadásul ezt visszamenőleges hatállyal nem is tudnák érvényesíteni. Ahova egy kandúr és egy nősténymacska kikerült, ott nemsokára tucatnyi lesz, ha a körülmények megfelelőek, ráadásul több jel arra mutat, hogy az Átkerült macskaállomány már keveredett az őshonos vadmacskákkal, így ellenállóbb, de az embertől nem félő változat jön létre. A Tavaszi Híradó által megkeresett honvédelmi szakértők nem látnak nemzetbiztonsági kockázatot az anti kezekre került macskákban, volt, aki már azt is komolytatannak ítélte, hogy a kérdéssel egyáltalán foglalkozzon.

Az elkobzott macskákat egy ideig Piliscsaba mellett egy hétvégi ház udvarán tartják, ahol várják azokat, akiknek az elmúlt időben tűnt el a kedvencük. Már az első órákban több boldog kislány találta meg elsiratott cicáját. Később örökbefogadási akciót is hirdetnek, illetve a külső mezőgazdasági telepekre is szállítanak majd az állatokból. Horváth József, a macskaosztás egyik szervezője reméli, hogy minden állatnak akad majd gazdája és egyet sem kell szélnek ereszteniük vagy élelem hiányában agyoncsapniuk. Arra a kérdésre, hogy így nem lehet-e, hogy olyan antik is ingyen macskához juthatnak, akik T. Jánostól vettek volna, nem válaszolt, de rámutatott arra, hogy Átkerült Területen vannak.

A házimacska már az Átkerülés idejében is háziasított, egyes helyeken isteni tiszteletnek örvendő állatnak számított, egyik fő előfordulási helye Egyiptom, de szórványosan már Európa déli részén is találkozhat vele az ómagyar utazó. A Kárpát-medencébe viszont csak – a kis létszámú vadmacska-populáció mellett – az Átkerülés során került belőle, ezért a kelták és más anti népek ómagyar állatnak tartják és számos hiedelmet fűznek hozzá. Felderítők, kereskedők beszámoltak már arról is, hogy számos anti hisz abban, hogy az ómagyarok képesek macskává változni, s ha ilyen alakban megölik őket, erejük és tudásuk átszármazik a macska húsát elfogyasztó, arra méltó személybe.

 

Innen jött a nyávogás.