Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Jelentés az élet - Zsozsó bá

2009.11.26. 08:30 | Gador | 13 komment

Címkék: gador fiumeévad zsozsóbácsi

Zöldségesi munkám egyik el nem hagyható, ám annál fárasztóbb része a különféle jelentések küldözgetése, a rádiógomb folyamatos nyomogatása: tá-ti, tá-ti-ti, tá-tá… Fárasztó, mert az ujjam a hosszú szövegeim végére igencsak megfájdul. Éppen ezért szoktam rá a rövid kis jelentésekre. A Zöldségesek főnökének ez is elég, meg aztán most más nincs itt – tudtommal – hogy nekik tátitizzen, szóval Zsózsó bácsival kell beérniük.

Azért odahaza elégedettek lehetnek, mindenkiről – mármint aki számít ebben a misszióban – pötyögtem pár sort, Faterról pl. olyanokat, hogy kissé merev, nagyon ragaszkodik a szabályokhoz, és amikor a siker érdekében át kéne azokat hágni (vagy inkább csak „kreatívan értelmezni”, hogy egy általam nagyra becsült zöldséges-társam mondotta volt), nos akkor Faterkánk igencsak habozik. Persze a beosztottai elég okosak és ügyesek, hogy ilyen helyzetben átlendítsék, de azért magasabb pozícióba nem javasolt helyezni.

(Már csak azért sem, persze ezt nem foglaltam bele egyik jelentésembe sem, mert a kis szemét majdnem meghiúsította a saját zöldségfarmom – ez most tényleg az lett volna – megvalósulását, azzal, hogy egyszerűen nem akart nekem, illetve az általam beszervezett antijaimnak felszerelést adni. Pedig olyan szépen kértem!

Szerencse persze, hogy a raktárosok közül néhány igencsak jó cimborám, azokkal lehet bizniszelni, nem olyan „jajsemmitsevigyélelaraktárbólmertnemmardnekünksemmise” fafej, mint Horánszky papa!)

Szóval bemártottam az öreget, persze csak egy kicsit. A szajhát ügyesen átpasszoltuk a helyi kiskirálynak, azt hiszi, hogy Albert lánya ilyen lepedőakrobata! Mondjuk tényleg ügyes a csaj – állítólag persze, mert én ugyan nem kezdek olyanokkal, akik antikkal összefeküdtek! Még a végén elkapok tőlük valamit, aztán csak leshetem, hogy nini - lerohadt a fütyim!

(Egyébként a mi jó raktárosunkról csak elismerően tátitiztem, eddig nem nagyon tett nékem keresztbe, és tényleg jó fej. Van egy igencsak lúzer beosztottja, azt istápolgatja, más „bűne" nincs... még.)

Bár ahogy látom, egyre többen kanosodnak a táborunkban! Igaz, van velünk egy-két jó csajszi, de hát azok általában „védve vannak”, állandó hapsijuk van, vagy olyan szééépek, hogy senkinek nem támad rá gusztusa, még ilyen szorult helyzetben sem.

Pedig olyan szépen meg lehetne szervezni ezt a kis bulit! Mondjuk az emancipuncik bizti nem örülnének neki – ritka nagy lúzerek vannak köztük – merthogy negatív értékeket közvetítünk! A frászt! Amióta a férfinak farka van, farkalni akar! És ezt az igényt, akárcsak a többit, ki kell elégíteni! Persze busás haszonnal…

Nem is kéne nagy befektetés: nyolc-tíz lány elég is lenne. Fele a legénységé, a többi a főnökségé. Kell még egy jó nagy ház, szobákkal, ágyakkal. Jah, meg orvos, hogy nem betegek-e a ribik. Mert ez ugye egy bizalmi szakma ám!

Még jó, hogy van egy spanom a szanitécek között. Nagy fifikás a csávó, komoly kis klientúrája van, akiknek egy kis házikészítésű anyagot árul. A bizniszbe még nem vett be – szerencséjére – de azért jó lesz odafigyelni. Amennyire látom, a Faterünk erről sem tud, legfeljebb sejti, különben már kibelezte volna csókát. No, majd leinformálom, mennyire ért a puncikhoz, mint doktor.

Azért nem rossz hely ez a Fiume! Igaz, kicsi, mint a pattanás a valagamon, de legalább annyi lehetőség van benne! Az a pár bárka, ami a halászoknak van, nem nagy durranás, épp annyit fognak, hogy maguknak elég legyen, de azért van a dologban potenciál. Kivitettem magam tengerre. /Úr voltam, –illetve most is az vagyok közöttük- eladtam a kocsmárosnak egy műanyag zacsit, jah, mer’ kocsma is van ám ebben a vilgávárosban. Szóval eladtam a kocsmárosnak egy zacsit, egy kis pénzmagért és borért cserébe, a két öreg, akikkel meg kieveztettem, nem győztek hálálkodni, hogy milyen nagylelkű vagyok. A fárszt, balfék, hogy többet fizettem, mint kellett volna! De a pénzmag pont elég volt arra, hogy az új üzleteim egy részét megalapozzam.

Szóval kimentünk a tengerre, és nekem nagyon olybá tűnt, hogy lesz itt több hal is, csak nem ott, ahol ezek szerencsétlenkednek. Meg persze nem ezzel a maguk készítette ócska hálókkal, hanem a mi kis ekhte műanyag hálóinkkal! Bizony!

Meg aztán az a sok fa is sok jót ígér ám! Lesz belőle – illetve most már lassan van is – szép ház: nekünk. Meg hajók, meg kerítés, meg minden, ami kell. Főleg hajók, mert ezen a nyamvadt környéken nincs eladó egy se, kínálhatnék érte akárhány teszkós zacsit. De a föld termékenynek tűnik, pláne, hogy vettem egy kis ganét hozzá. Felfogadtam pár értelmes csókát, akik majd művelik nekem a földet. Na jó, ebben még segítségemre volt a magunkkal hozott tolmácsok egyike. No, nem mintha nem tanultam volna meg kellőképpen a nyelvet a dunai hajóúton, csak éppen tesztelni szerettem volna tudásom, meg azokat a kurvapecér tolmácsokat is.

Az a tervem, hogy a raktárból szerzett szerszámoknak hála egy kis mintagazdaságot hozok létre, termelek egy kis ezt-azt, paradicsom, paprika, káposzta. Jövőre krumpli meg kukorica. Addigra kapok hibrid vetőmagot, amit az antik nem tudnak továbbszaporítani, mert ugye ide csak olyat lehet kihozni… Hülye szabályok. Persze megértem én, jobb is, ha szépen magunkhoz láncoljuk ezeket a népeket…

A munkásaim egyszerű földművesek, parasztok. Hála ennek az idióta királynak, nem volt nehéz felhajtani őket, mert agyonadóztatja őket, aki meg nem fizet, azt kizsuppoltatja. Nekem jól jött a hülyesége, mert így kvázi szakképzett munkaerőm van. Igaz, sok vesződség elmagyarázni nekik, hogy mit kell csinálni: öntézés, kapálás, kaccsolás, gazolás, sok vesződség, de azért megéri.

Persze ezekről a magánbulijaimról nem tátitizek senkinek! A Fater annyit tud, hogy körbejártam a terepet, felmérni, mi-hol-hány méter, őt tájékoztattam is a… lehetőségekről, meg a tábori zöldségeskertet is megszerveztem, de arról, hogy van egy sajátom, arról nem szóltam, nem tud. Amiről nem tud, az nem fáj neki, és még véletlenül sem akarja majd jelenteni…

Sajnos otthonról nem kapok annyi támogatást, hogy minden zöldséges ügyet abból finanszírozzak, szóval működési költségeim tetemes részét magamnak kell előteremteni. De menni fog! 

                                                         ***

A telepünk igazán szépen formálódik! Kicsit katonás a rend – legalábbis az én zöldséges énemnek – bár végül is mégiscsak egy katonai misszióban lennénk, vagy mi a szösz! A táborunk igencsak emlékeztetheti a helyieket egy római táborra – gyakorlatilag azt vettük mintául – persze olyat nem nagyon láthattak még. A rómaiak hódítására ugyanis néhány évet még várni kell. Itt vagyunk helyettük mi… Úgy látszik, ezeknek a népeknek nincs szerencséje…

A tábort igazán pofás kis cölöpfal veszi körbe, a sarkokon, meg a fő helyeken tornyok, azokban őrszemélyzet. Bár barátságban voltunk a helyi királykával, azért mégiscsak megtartottuk a biztonsági előírásokat, hogy a bolha csípné meg érte Fatert. Ugyanis mindez azzal járt, hogy az őrszemélyzet – katonák – ellenőrizték a ki és belépőket, meg persze azt is, hogy mit visznek ki és be… Mindenről papír kellett, pedig annak igencsak híján voltunk, szóval bizonyos szükségleteket… khm… a természetes törlési móddal kellett megoldani.

Persze ebben is volt biznic – ugyanis nem mindegy, hogy milyen levelet használ  ám az ember! (Akinek mindegy volt, az úgysem tudta megfizetni a remek áruimat) Kis szerencsével 3 fajta törlőt is kínálhattam, a vevőim nagy megelégedettségére: volt az olcsó, de száraz és dörzsölő, nomeg kicsi levél, aztán az elég nagy, de töredező, amitől könnyen az ember markában kötött ki a matéria, illetve a remek minőségű és méretű lapulevél-szerűség!

Persze néhányan az „orosz módszerhez” folyamodtak, hogy egy rongyot használtak, amit kimostak, kifertőtlenítettek, ám Fater ebből olyan balhét csapott, hogy megtiltotta – és „hivatalos beszállítói” státuszt nyertem, ami azzal az áldásos haszonnal járt, hogy nem nézték mit hozok és viszek a kapunk ki és be.

Szóval megvolt a tábor magva – bő egy hónapig kuliztak rajta a többiek – meg egy rakat külsős, akiket a király küldött segítségül. A tábori zöldségeskert pedig lassan kezdett szépen mutatni, hála a sok munkáskéznek, meg a kegyesen átengedett munkásaimnak, akik az én kertemben már kitanulták a dolgokat. Meg persze azt is, hogyha nem figyelnek oda, akkor letöröm a derekukat.

Az emancik az iskolát kezdték építeni, a szutyokmanókat akarták ugyanis tanítani. Előre tudtam, hogy nehezen fognak boldogulni – igazam is lett – ugyanis fürdetéssel kezdték. Ezek a szutyokmanók meg aztán zabálni meg koszolódni szerettek, és mivel a telhetetlen bendőjüknek elég kaja nem volt a szutykot gyűjtötték.

Persze azért jóban voltam velük – hála a nagy halom cukorkakészletnek, amit gondosan beládáztattam az indulás előtt. Nem bántam meg azt a pár csomagot, amit szétosztogattam közöttük, mert mint kiderül – hála a még egyáltalán nem létező oktatási hálózatnak – szinte mindent tudtak a környékről, ugyanis három éves koruktól csak zabálni jártak haza. Az anyuk az újabb pulya miatt nem ért rá velük foglalkozni, a házaik különben is kicsik voltak, szóval egész nap csatangoltak, lesték a halászokat, a mesterembereket, amit értek, egészen addig, amíg olyan idősek nem lettek, hogy az apjuk be nem tudta őket fogni a munkába. De addig volt három-négy laza év, amikor csak csatangoltak, és csak a közös vacsorára értek haza. Persze az nem volt valami sok – erről a király mindig gondoskodott – szóval mindent tudtak a környékről, legalábbis ami nekem kellett.

A király nagy balfasz volt, ezt már az első találkozásunk alkalmával megállapítottam, az erőszakoskodáshoz nagyon értett, fél perc alatt kibelezett bárkit, és nem sokkal több kellett, hogy egy fehérszemélyt meghágjon, de az üzlethez vajmi kevés köze volt.

Először is, nem használta ki, hogy két kereskedelmi út is mellette megy el. Másodszor nem támogatta a kézművességet – csak a fegyvergyártást – de azt meg nem űzte elég nagyba, hogy kereskedhessen vele. Pedig a környék ideális volt erre, volt fa, voltak emberek, a termőföld tűrhető, gazdag halállomány… csak épp mind meg kellett volna szervezni. No, de majd az emancipálás… Bár elnézve ezt a Sütő gyereket, meg a társait… háááát, nem vagyok valami bizakodó.

Ez a Sütő valami lelkészgyerek lehetett, túlfűtve mindenféle ideológiai maszlaggal, hogy nekünk az a küldetésünk, az a missziónk, hogy a környező népeket civilizáljuk. Nos, nekünk az a küldetésünk, hogy a környező népeket irányítsuk, hogy nehogy a torkunknak ugorjanak, és mi legyünk a következő elfüstölt áldozat valamelyik nevű kimondhatatlan istenüknek.

Azt azonban el kell ismerni, hogy a mulyájának volt türelme ezekhez az istencsapás kölkökhöz! Ő volt fürdetésért felelős – valahogy nagyon gyorsan megtalálta ez az utált és nagy ellenkezést kiváltó  feladat… nem is értem miért – azaz neki kellett megküzdenie a kb. 20-30 sutyerákkal, hogy akkor most tessék szépen kezet mosni, mielőtt felzabikáljátok az ómagyar konyha remekműveit. Azoknak persze eszük ágában sem volt mindez, sőt, ha víz érte őket, akkor elkezdtek üvölteni, mint a fába szorult féreg, meg rúgkapáltak, meg… szóval tiltakoztak kézzel lábbal. Pedig jó úszók voltak, és a víztől sem féltek, láttam őket, amit szép nagy fejeseket ugranak a tengerbe, de a szappantól úgy féltek, mint az ördög a szenteltvíztől.

De mindegy, ez legyen a Sütő gyerek baja, én meg foglalkozom az enyémmel. Leendő ribiorvosomat ugyanis sikerült némileg leköteleznem azzal, hogy nem buktattam le a Faternál a baromállat módjára szétlőtt antik miatt (semmi kereskedelmi érzéke nincs ennek a tagnak, egy hulla se nem vesz tőlünk, se nem termel nekünk), most ideje benyújtanom a számlát. A tisztes kamatokkal együtt, ezt mondanom se kell.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr721552833

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szakyster 2009.11.26. 10:00:50

Igazi klasszikus seftes :) Előttem olyan hasitasinemkérkódot emberke van :)

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2009.11.26. 11:02:38

adott egy drogfüggő exlégiós, aki az afrikai és ázsiai háborús poklokban szembekerült az emberi ördögökkel, ez pár százalékot csökkentett a mentálhigiénés integritásán, utána a nyakába szakadt az átkerülés, ami jelenleg egy adriai expedíción szivatja éppen, ez tovább csökkentette az amúgy is meggyötört pszihés készségek mértékét

ez egyre sűrűbben jelentkező bekattanásokban vagy értelmetlen megmozdulásokban érhető tetten, ami ki tudja miben fog kicsúcsosodni

és te vele akarsz üzletelni? :D

főleg úgy, hogy exlégiósunk elítéli a prostitúció minden formáját?

már várom mi lesz ebből ;)

bz249 2009.11.26. 11:04:20

@Vinitor: vegulis minek fizetni azert, amit eroszakkal is megszerezhetunk ;)

Szakyster 2009.11.26. 11:26:34

A drogfüggő exlégiósokkal azért jó üzletelni, mert kiszámíthatóak. Megnyomod a gombot, és öl. Megnyomod a másikat, örül :)

teddybear01 2009.11.26. 12:42:23

@Szakyster: Na de mi van, ha más is rángatja a drótokat?
Vagy éppen elfogyott a drog, és a delikvens elvonási letargiában van? Hozzáérsz a szokott módon, és robban!

A Discoreyn nyilatkozott egy dél-amerikai használtautó-kereskedő, hogy egy drogos kishíján lemészárolta a piros lámpánál, a kocsijáért. Szerencsére golyóálló autóban ült, hiába lőtte ki rá a pisztolyának az egész tárát.

Ez a pasi amúgy is a végső stádium felé tart, előbb-utóbb lövöldözéses ámokfutást fog bemutatni.

bz249 2009.11.26. 12:51:43

@teddybear01: mar ugyertve, hogy ennel is jobban amokat fog futni?

Szakyster 2009.11.26. 13:27:07

teddybear01: pont ez a lényeg. Lehet tudni, hogy ámokat fog futni, ergo föl lehet készülni rá, és kihasználni.

teddybear01 2009.11.26. 13:35:38

@bz249: Ezt még főpróbának sem lehet mondani...

@Szakyster: Kivéve, ha nem figyelsz eléggé, és nem jól számolsz. Mert ekkor rajtad kezdheti...

Szakyster 2009.11.26. 14:06:52

teddybear01: ez igaz. De aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Aki nem tud számolni, ne menjen zöldségesnek :)

teddybear01 2009.11.26. 14:11:32

@Szakyster: Ebben az estben az első tévedéseddel be is csukod végleg a boltot...

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.11.26. 14:21:36

Én is pont egymás után olvastam az itteni ámokfutásos fejtegetést majd a pécsit. Durva.
Zsozsó szakmája meg olyan, mint a tűzszerészé, ezek szerint. Van, aki jól csinálja, a többi halott.

(OFF: Esetleg küldhetnék pár lexikonszócikk-javaslatott Teddy a medve wikiaszerkesztőnek? :) Van pár - itt már pedzegetett - légierős és hasonló cucc, csak még nem mertem belevágni.)

teddybear01 2009.11.26. 16:11:48

@szs.: Nyugodtan küldj privit, majd utána nézek a témáknak.
süti beállítások módosítása