Antikikötő

Egyrészről jó volt ez így is. Zarányival már mindent levajaztak és a puskák bedobozolva várták, hogy útra keljenek Fiume felé. Azért Sziszekről, magyarázta Herceghnek, mert az ottani raktárakat nem ellenőrzik. Fiume mindig gyanús, akkor is, amikor épp jóban vannak Esztergommal. Illetve Esztergom felével, ha tényleg igaz, hogy egalisták megnyernék a választásokat. Anti törzsfőként, a néha Khildemmól unokaöccseként a szíve az egalistákhoz húzott. Azt sem felejtette el, hogy a mostani gazdagságát a kocsevjei szén biztosította, amelyet meg az egalisták tartottak részben törzsi tulajdonban. Nagyvállalkozóként, és a Délvidék egyik leggazdagabb embereként viszont, nos, itt az esze döntött és az meg az albertisták oldalán állt. Legalábbis, ha e közül a kettő közül kellett választani. Az élet többnyire bonyolultabb volt.

Kip-kop kip-kop kip-kop.

A vasalt sarkú csizma hangja azt jelentette, hogy Adrienn hazaért. Aztán hallotta a felesége hangját és valakit a személyzetből.

Kip-kop kip-kop kip-kop

A csizma a dolgozószobába vezető lépcsőn kopogott. A nö hanyag mozdulattal dobta a hosszú kabátot az íróasztalra. A rövid szoknya és a magassarkú csizma együtt kurvásnak hatott. Nem csak hatott, konkrétan az volt. Ilyen lehetett az a Mónika hercegnő akit a “derék” Khildemmól nagybátyjának szántak. Nyéki így szerette. Ahhoz képest, amennyit tart magáról ez a felkapaszkodott kocsmáros, jó nagy hülye.

Albán Tibor ezzel szemben tökéletesen tisztában volt mindennel. Ugyan Adrienn sem fiatalodott az elmúlt tíz évben, de még mindig a város egyik legjobb nője volt. Pláne, hogy költhetett is magára. Egy olyan nő aki, bárkit képes elcsábítani, ha pedig így áll a helyzet, jobb tiszta lapokkal játszani. A röhej az volt, hogy a felesége szerette őt, szerette az intelligenciáját, a ravaszságát, nyilván a pénzét és a hatalmát is. Adrienn kiváló partner volt, és nélküle fele ennyire sem jutott volna. Eleinte mélyen megsértődött, amikor Jecsmenik elküldte a fenébe, azután, hogy megkérte Flóra kezét és közölte, hogy miért nem veszi el a titkárnőjét. Azóta hálás volt, pláne mióta az évszázad esküvőjének, Albert elnök unokatestvérének és Jecsmenik tengernagy lányának menyegzőjének a gyümölcsét, ezt a mulya szépfiú Albert Jánost is megismerhette.

A felesége szerette, kívánni viszont nem kívánta, ezt Albán Tibi valahol megértette, az ómagyar világban a kövérség nem a jólét, hanem az igénytelenség szimbóluma volt. A megoldás persze pofonegyszerű volt, azon, hogy Adri mással is lefekszik, még nem muszáj veszítenie.

- Nos?

- Nyéki kész van, mint a házi feladat – vonta meg a vállát az asszony

- A puskákról szerinted tud?

- Szerintem nem. Találni nem találtam semmit a Kikötőben, és ezúttal nem is kérdezett semmit. Még csak le sem rendezett igazán.

Albán megbízott Adrienn ítéletében, ha ő azt mondja, hogy Nyéki nem tud semmit, akkor nem tud semmit. Igaz a felesége már akkor is lenézte az egykori dezinformációs vezetőt, amikor az még a jövő emberének tűnt. Csak ehhez a senki Belényesihez és Regedeihez képest tűnik valakinek. De Jecsi nem azért választotta őket, mert konkurenciát akart volna magának támasztani. Ezt mondta öt éve róla. Arról a Nyékiről, aki azzal hencegett, hogy királyokat tesz le és emel fel.

- Viszont valamit habogott a háborúról.

- Amit már korábban beszéltünk. Hercegh szerint itt az idő megtámadni Rómát.

- Akkor a puskaüzletnek fuccs.

- Tartok tőle, hogy igen. – sóhajtott lemondóan - Pulcher többet nem fog megbízni az ómagyarokban.

- El kellene varrni a szálakat.

- Szerintem is. Hercegh viszont csak a szükséges mértékben akarja felbosszantani a rómaikat, amibe nem fér bele egy mártír propraetor. Ezt mondta konkrétan egy órája.

- És ha a büszke Claudius vére kiütközik, akkor mit csinál a te Herceghed? Beviszi a Fiumei Közkórházba?

Adrienn egy macska kecsességével csusszant az ölébe. Nem kívánta, de szerette és megtette amit tennie kellett. Így volt tisztességes, többet nem várhatott el. A kövér ujjak végigsimítottak a még mindig tökéletes, vakítóan fehér bőrön. Igazából nem is érdekelte.

- Nos akkor el lesznek varrva a szálak. Van még római szenátor aki érdeklődne kétszázötven sörétes puska és a hozzávaló lőszer iránt. Mi nem veszíthetünk

A nő áthúzta a fején a felsőt és a sarokba hajította.

- Ahogy mondod mi nem veszíthetünk.

Elkezdte kikapcsolni az ing gombjait. Megjátssza az egészet, jött valahonnan a gondolat az agya mélyéről. Adrienn egy kurva. De olyan, aki értett hozzá. És más nem érdekelte, nem számít, hogy nem valódi. Lehunyta a szemét és hagyta, hogy a lüktető ágyéka eluralja az elméjét. Valahonnan messziről hallotta a cipzár surrogását. A csukott szemhéjak alatt vakító lila foltok cikáztak, az ujjak egyre erősebben fonódtak a férfiassága köré.

- Mutasd meg, mire vagy képes, Khidemmól!