Köszönet r!t-nek a fejadagért!
A statáriális állapotok megkívánják mindenkitől a legkörültekintőbb takarékoskodást. Ezért, mind élelmiszer mind energia takarékossági, okokból előre összeállított élelmiszer csomagok kerülnek kiosztásra MVB-ben szolgáló személyzet részére. A fejadagok minden szolgálat megkezdése előtt lesznek kiosztva, az éppen szolgálatot teljesítők között. A kiosztást felügyelő személy minden tekintetben az adott csoport szolgálat vezetője. Pihenő napokon, szintén ilyen csomagokkal fedezzük az MVB tagok élelmezését.
A lakosság számára is hasonló csomagok kerülnek kiosztásra, kisebb változtatásokkal. A polgárok, a csomagjaikat mindig az adott nap délelőtti órákban tudják átvenni. Vagy a lakóhelyének megfelelő önkormányzati épületnél, vagy –nagyobb települések esetén- a lakóhelyéhez legközelebb eső közfeladatot ellátó intézmény épületében. A fejadagok szállításának és őrzésének a feladatát az MVB látja el. Minden kiosztó helyen legalább kettő fegyveres őr felügyeli majd a zavartalan kiosztást.
Kipihenten ébredtem a válság másnapjára, a karórám szerint reggel hatkor. Áram még mindig nincs, a gázcirkó is döglött. Be kellett tolnom egy abszintot, hogy kibírjam a hideg vizes zuhanyt. Már éppen indulni készültem, amikor kiszúrtam, hogy a szomszédomban lakó idős pár vásárolni indul. Gyorsan le is beszéltem velük, hogy vásároljanak nekem is. Át is nyújtottam utolsó húszezresemet, majd veszek le a kártyámról, ha lesz végre áram.
Az egyik lerongyolódott, összevert alakon egy öltöny maradványai voltak. A kelták jól elvoltak magukban, így közelebb húzódtam a ketrechez. Az öltönyös alak innen már láthatóan a terepjárós kopasz vadbarom kategóriába tartozott. Bár a fején már sörte nőtt és mindkét füle hiányzott. Pár hetes sebnek tűnt.
Dorogon a helyzet katasztrofális volt. A lakótelepen az ablakból lógtak ki a kályhacsövek, a boltok előtt fegyveres őrség, az emberek tekintetében kétségbeesés. 
Hol is kezdjem… A legfontosabb változás, hogy ezt most már írom. Sose hittem volna, hogy egyszer naplót fogok vezetni, pláne nem kézzel. A blog ötletével el-eljátszogattam, de ebben ki is merült a dolog. Elég hideg van, zsibbadtak az ujjaim, így a szokottnál is csúnyábban írok. Na nem mintha arra számítanék, hogy rajtam kívül ezt bárki is el fogja olvasni. Azért igyekszem mindent pontosan visszaadni, nincs túl sok időm, hamarosan tábort bontunk.
Az utolsó tíz nap olyan sűrű volt, hogy nem volt időm gondolkozni. Tettem, amit mondtak, meg amit kellett és igazán volt mit tenni. A halottak és a sebesültek, az eltűntek, a csonka családok, az üres otthonok és az otthon nélküli emberek elég munkát adtak nekünk. Mindenki keresett valakit. Férj a feleséget, gyerek a szüleit, testvér a testvért, hitelező az adóst – és ezek mind a rendőrségre jöttek. 
Nincs mit tenni, az újabb ébredés is a rekonstruált házban ért. A Beowulfban volt ilyesmi. Fa építmény, döngölt földpadló, gerendák, oszlopok, sárral tapasztott vesszőfalak. Egy vaskori hosszúház? Ez azért kezd sok lenni. Inkább nem érdekel. Mint az Anyrok alkonyának egyik örökbecsű mondata: „Ne akard megérteni, fogadd el!”. Elfogadom. Kicsit lassú vagyok még, de az az érzésem volt itt valaki. Felültem, hogy körülnézzek. A ház sarkában fekszem a bejárattal szemben. Sehol senki. Önellenőrzés: pólóm mellettem, cipőm szintén karnyújtásnyira, farmer rajtam. A zsebeim üresek. Hát jó. Egy kicsit mintha össze lennék firkálva, fekete, számomra nonfiguratív vonalak kígyóznak a szívemtől egészen a jobb halántékomig. 
Kommentek