Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Vigyázó szemetek Rómára 3.

2009.07.30. 08:30 | szs. | 17 komment

Címkék: róma szs rómaikövetség vigyazó szemetek

 

Reggel tettek pár kört az Aventinuson, de a mérőkészülék nem mutatott semmit. Végül leültek egy pékség elé és frissen sült húsos lepényt ettek korai ebédként. Szakadt ruhájú, koszos utcagyerekek kezdtek gyülekezni a szemközti saroknál és egyre leplezetlenebbül bámulták őket, izgatottan pusmogva egymás közt. Andor kezdte egyre kevésbé ízletesnek találni a lepényt.

- Ezeknek meg mi bajuk? - kérdezte óvatosan.

- Kiszúrták, hogy ómagyarok vagyunk – vont vállat Humbert.

- És mit akarnak?

- Kérdezze meg tőlük, ha annyira érdekli.

Andor letette a lepényt, majd kelletlenül kortyolt egyet a szomszédos kockakőre készített cserépkorsóból. A pékségből kijött az egyik piros képű segéd.

- Elzavarjam őket, uram? - kérdezte.

- Ö... nem, nem kell – talált rá nagy nehezen a latin szavakra Andor.

- Csak szólj, ha nagyon pofátlanok lennének.

- Rendben.

Humbert abbahagyta a csámcsogást, majd kipiszkált egy makacsabb húscafatot a fogai közül. 

- Múltkor járt itt egy rabszolgakereső – közölte. - Szerzett valami kamupapírt a cenzortól és összegyűjtött vagy három tucat utcagyereket, árvákat meg kilökött fattyakat, akik senkinek sem hiányoztak. A kölkök életükben először degeszre zabálhatták magukat a rabszolgakereső kontójára, utána meg behajózta őket Ómagyarország felé. Azóta ezek a szerencsétlenek tapadnak ránk, nem fogják fel, hogy a franc se akarja kikaparni őket ebből a szarból, amiben élnek. Hát ezért néznek minket is. Ha nem akarja, hogy kisfiúk és kislányok ajánlják fel a testnyílásaikat magának, akkor ne adjon nekik semmit, még egy mosolyt se.

- Nagyszerű – fordult újra a kihűlt lepénye felé Andor. - Merre megyünk még?

- A Vénusz Kelyhébe. Egy huszadosztályú taverna. Pár kontaktommal akarok beszélni.

- És utána?

- Vissza a követségre. Elfogytak a címek, be kell szereznünk pár új körzetet az okosoktól.

Andor hirtelen a mérőkészülékhez kapott, mert mintha egy pittyegést hallott volna, de utána rájött, hogy csak az egyik mezítlábas, koszos kislány vinnyogott egy sort, mikor egy kétszer akkora fiú a hajánál fog félrerántotta és a vakolatlan falhoz lökte. 

 

- Amióta kikötöttünk, úgy érzem magam, mint egy robot.

Ágota különösebben nem hatódott meg a férfi panaszkodásától. Egykedvűen a kis pálinkával megbolondított narancslevébe kortyolt, majd óvatosan letette a poharat az alacsony sámli mellé.

- Mi az a robot? - kérdezte.

- Az... - Andor egy pillanatra megakadt. - Az egy gép... ami végez valami munkát... nem gondolkodik, nem érez... csak az Átkerülés előtti történetekben van, hogy...

- Aha – bólintott a lány különösebb meggyőződés nélkül. Az oszlopcsarnok felől vidám hegedűszó szűrődött át a gondosan lezárt ajtókon – még véletlenül sem tévedhetett be senki a követség antik elől elzárt területére, ahol egyelőre még titokban tartani szándékozott dolgokat láthatott volna. A reteszek és biztonsági láncok mellett állandó őrség is figyelte az átjárókat. Andor kelletlenül megtapogatta az inge alatt lapuló pisztolyt. Kint Rómában, a legálisan működő alvilági egyesületek és orgyilkosok városában nem tarthatott magánál éles lőfegyvert, de bent a követségen egyenesen kötelezték rá. A prioritások, ugye.

- Igazából azt sem értem, mi ez a nagy felhajtás a rádió miatt – folytatta tovább Andor, az a kényszerképzete támadt, hogy lány faképnél fogja hagyni, ha nem tartja szóval. A fegyverszobában futottak össze, mikor épp felszerelték, nem foglalkozva azzal, hogy nemrég ért csak vissza, hullafáradtan az egész napos járkálástól és eredménytelen mérésektől. Ágotát is beosztották őrségbe, az igazi őrszemélyzet nagy része kint éjszakázott a falakon. Nem tudhatták, mikor érkeznek meg a hírek az összecsapásról és hogy mit fog rá reagálni a város.

Ágota a copfját piszkálta.

- Te tényleg nem vagy képben – jegyezte meg. - Apám is mondta, hogy ahhoz képest, hogy diplomataképzőt végeztél...

- Ja, technikusi szakon – mordult fel Andor. - Nem tudom, hogy miért várja el mindenki tőlem, hogy naprakész legyen anti politikából meg minden vacakból. Tudom, hogy kell kiépíteni egy követség biztonsági rendszerét, vezetékes és vezetéknélküli hálózatokat, kézibeszélős rendszereket, poloskát telepíteni, újabban már bemérni is tudok. De ha kérdezek, akkor mindenki alapból hülyének néz.

- Jól van – nyugtatta a lány. - Ne hergeld magad. Csak hozzászoktunk, hogy valamennyire képben van az, aki... Mindegy. - Kellemetlen csend telepedett rájuk. - Járjunk körbe!

- Járjunk – állt fel kelletlenül Andor.

A mulatság hangjai hol felerősödtek, hol elnémultak, latin és magyar kiáltások keveredtek egymással, a hegedűszót mély dob és valami csilingelő dolog hangja váltotta fel. Lassan lépkedve végigsétáltak a kijelölt folyosószakaszukon, ami amúgy beláttak az őrhelyükről is. Andor a falra akasztott festményeket, fotókat nézte, bár a gyér lámpafényben nem mindegyiken látta, hogy mit akar ábrázolni. Ágota az ajtók reteszeit ellenőrizte.

- Eddig a rádión egy csomó bizalmas dologról beszéltünk Esztergommal, az ember csak bekapcsolta és már mondhatta is – szólalt meg végül, mikor a folyosó sötétbe burkolódzó végénél visszafordultak. - Most meg mindenféle nyakatekert kódot kell használni, ami ki sincs dolgozva rendesen.

- Az Átkerülés előtt ez természetes volt – vonta meg a vállát Andor. - Meg hoztunk magunkkal kidolgozott rendszert is, azzal már könnyebben fog menni. Azért vagytok ennyire megzakkanva, mert alábecsültétek az antikat. Pedig ahogy telik az idő, úgy szivárog majd ki egyre több dolgunk, hiába próbáljuk meg megakadályozni minden eszközzel.

- Nyilvánvaló – hagyta rá a lány.

- Ómagyarország nyugati határszélein már eleve úgy mennek bevetésre a katonák, mintha az antiknál is lőfegyver lenne. Mert sokszor van is.

- Na látod, mégis csak képben vagy te – mosolygott rá a lány.

- Ott nőttem fel – kapta el a tekintetét Andor. - Egy Sopron melletti erődgazdaságban. 

Az egyik lezárt ajtó felől bizonytalan kaparászást hallottak. Összenéztek, Andor már a fegyveréért nyúlt, de a lány leintette.

- Várj még, nem kell azzal hadonászni!

Sietős léptekkel az ajtóhoz mentek. Elfojtott, borízű káromkodást hallottak a másik oldalról.

- Hát ez nem anti – állapította meg Andor.

- Ki az? - vetette az ajtó melletti falnak a hátát a lány. Andornak is intett, hogy ne álljon az ajtóval szembe.

- A kurva életbe, csak én! Zimai!

A lezárt ajtó megdördült, ahogy a Zimai nevű, minden bizonnyal tajtrészeg (és mellé nagy valószínűséggel be is füvezett) fickó ököllel rácsapott párszor.

- Nem ez a közlekedésre kijelölt pont – közölte vele Ágota.

- Te a Humbert lány vagy, mi? - hörögte a férfi a másik oldalról. - Cicamica, annyira bebasztam, hogy örülök, hogy ezt az ajtót megtaláltam, úgyhogy kurva gyorsan engedj be, mert felpofoztatlak az apáddal!

Andor kérdőn nézett a lányra, jobb kezét újra a pisztoly felé emelte. Ágota megcsóválta a fejét és alig hallhatóan káromkodott.

- Elküldöm a francba – ajánlotta fel Andor.

- Ne – tette a kezét a reteszre a lány. - A nagykövet második helyettese.

- Nekem azt mondták, hogy a szabályok min...

Ágota félrehúzta a reteszt, az ajtó Andor felé csapódott és egy testes férfi tántorodott be rajta, a hóna alatt egy szinte teljesen pucér és gyanúsan fiatalkorú néger lánnyal. Apró, kemény mellei a férfi átizzadt, kigombolt ingének nyomódtak, mindketten fürödtek a borszagú izzadtságban.

Andor megakasztotta az ajtót.

- Azonnal vigye ki ezt a nőt innen! - szólt rá Zimaira.

A nagykövet második helyettese rá se nézett Andorra.

- Egy órácskára elvonulok ide hátra – mondta Ágotának. - Rühellem, ha rám verik a nyálukat azok a barmok.

- Hé! - ragadta meg Andor a kövér, izzadt férfi vállát. - Azonnal vigye ki ezt a nőt innen!

Zimai a félhomályos falnak támaszkodott, majd visszakézből hasba vágta Andort. Nem tudott se pontosan, se erősen ütni, de valahogy mégis megtalált egy érzékeny pontot, a bordák közt felszúró fájdalom pedig elnyomta a józan mérlegelés figyelmeztetéseit.

Ágota riadtan kiáltott fel, amikor a gőzmozdonyként fújtató Zimai az utolsó lökés hatására kitántorgott az ajtón, vissza a kint kavargó dobszóba és édeskés füstbe, majd a hasonlóan hevesen ziháló Andor megragadta a tizenéves rabszolgalány vállát. A másik kezével a pisztolyáért nyúlt.

- Elég! - kiáltott rá Ágota. Zimai közben eldőlt, magával rántva egy agyagcserépbe ültetett, húsos levelű növényt. Az apró rabszolgalány riadtan pislogott, vékony kezeivel az arcát védte. Andor elengedte és hátrébb lépett egyet, Ágota pedig magához húzta a kislányt.

- Semmi baj – suttogta neki latinul. - Nem jöhetsz be ide. Most menj!

Gyengéden kitolta az ajtón, majd gyorsan becsukta mögötte és helyére tolta a reteszt.

- A rohadt életbe! - szakadt ki belőle. Újra az ajtó melletti falnak vetette a hátát.

- Nem hozhat be ide antit – közölte Andor.

- A francba, tudom! Mégis, mit akartál a pisztollyal, lelőni ezt a barmot?

- Megtámadott. És ha fegyver van nála?

- A rohadt életbe! - Ágota érezte, hogy alig tud megállni a lábán. Csak egy pillanatra látta a rabszolgalány tekintetét, de az is sok volt. Biztos nincs még tizenkét éves. Biztos valamelyik hülye római hozta magával, mert tudta, hogy az ómagyar vendéglátóitól ilyesmit úgyse kap. Vagy egyenesen nekik. Ez a rohadék Zimai meg...

- Mégis, mit kellett volna tennem? - szenvedett tovább Andor.

- Semmit – legyintett dühösen Ágota. - És imádkozz, hogy reggelre ne emlékezzen semmire ez a disznó. Ha nincs egyéb tipped, akkor Morpheuszhoz.

Andor a hideg kőfalnak tapasztotta az arcát.

 

A korabeli Róma térképe

 

Mindent az ókori Rómáról...

 

A minisorozat gyűjtőlapja.

 

(folyt. köv)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr701276727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drazsé 2009.07.30. 10:56:54

a fegyelem elég laza...

hol van iylenkor a biztonsági tiszt?

hol van ilyenkor az elhárítás?

az iylesmit csírájában el kell folytani

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.07.30. 11:12:41

Valószínűleg valamelyik kanapé/kurtizán alatt. :)
Amúgy le van zárva a követség azon része, amihez az antiknak semmi közük, és az átjárókat beosztott őrök védik - itt épp a két főhős. Ha valamivel nem boldogulnak, akkor riasztják a felszámoló osztagot, ami bentebb ül készültségben, meg egy része mozgó járőrben, mint mindig. De persze a legbiztosabb rendszert is tönkrevágja a fejesek korruptsága - Rómában, mint a rómaiak...

bz249 2009.07.30. 12:02:39

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: ez már miszticizmus lévén szeretett elnökünk a történet idején már jó régóta halott.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.07.30. 12:10:58

Cézár is istenné magasztosult később, Alberttel is megeshet. Amúgy szép kort ért meg, de azért nem ekkorát. :) (AÚ 36-ban vitte el egy tüdőgyulladás.)

teddybear01 2009.07.30. 12:26:23

"Mégis, mit kellett volna tennem?"

Mondjuk lelőni a barmot, de úgy, hogy ott is maradjon. A többi hozzá hasonló meg majd visszább vesz a pofájából.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.07.30. 12:31:23

Kétlem, hogy az ómagyar fejeseknél ez másképp működne, mint az átkerülés előttieknél. Tényleg nem akarok politizálni, de annak idején, mikor a fürdőgatyás képviselő úr nekiment a rendőröknek, úgy kellett volna a fejét az aszfaltba verni, hogy légkalapács nélkül ne jöjjön ki, ehelyett még szinte a rendőröknek kellett félniük a következményektől. És biztos van egy csomó eset, ami nem is lesz publikus, de működik a "fejes vagyok, nekem mindent szabad" szabály. Akkor is, most is.

teddybear01 2009.07.30. 12:38:37

@szs.: Na igen, az emberek nem változnak sohasem. De azért ha beverik a gatyás száját gumibottal az az övé lett volna. De ekkor kibasztak volna a zsarukkal. Pedig papír nélkül én is mondhatom, hogy képviselő vagyok...

bz249 2009.07.30. 12:41:16

@szs.: mennyire nagy fejesek a római követség munkatársai? Egy minisztériumi tisztviselő Egomból nem ugathatja le őket?

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2009.07.30. 13:21:21

@bz249:

PL: A miniszTRÉriumi tisztviselő Egomban a diplomataiskola idején egy kollégiumi szobában volt a második helyettes konzullal, de majdnem elcsapták őket, amikor egy buliban serdületlen kelta lányokat itattak mézsörrel... a többit tessék elképzelni.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2009.07.30. 13:34:54

Az olvasói kreativitás nem ismer határokat!:D

bz249 2009.07.30. 14:43:23

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: na de az Andor gyerek egomi csóka, jó hát balf a lelkem... de egyébként akár rájuk is szólhatna.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.07.30. 15:42:19

A római követség kiemelt fontosságú hely (ha nem a legfontosabb a diplomáciában), nyilván nem huszadfontosságú és kapcsolat nélküli arcokat helyeznek le oda vezető pozícióba. Ha meg előáll egy (gyakorlatilag) villanyszerelő, meg a követség harmadik embere, hogy balhéznak, kinek lesz igaza? Ráadásul Egom messze van, Róma meg közel, és akármi történhet az emberrel, még fényes nappal is.

bz249 2009.07.30. 15:50:32

Ezek szerint a római követség nem kádertemető, ahova az egyébként fontos, de a hatalomból kiszorult arcokat teszik kárpótlásként*? Mert a provincia kormányzóság pl. ezt jelentette, ha jól tudom.

*"szedd meg magad a hüje primitívek között, de ne itt Egomban kavarj, van elég baj nélküled is"

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.07.30. 15:59:10

Kiemelten fontos hely kiemelten fontos puszipajtásoknak.
Az érdemi munkát meg elvégzi az apparát (pl. a városfürkész), reprezentálni meg az az igazán jó, aki az egomi fejesek barátja. Különben gyanúsak is lennének a nepotista rómaiaknak.

teddybear01 2009.08.01. 11:49:38

@szs.: Ez még nem a császárkori Róma, ekkor még csak egy kisváros, igaz a befolyása már Itália nagyobb felére kiterjed.
Még nincs gladiátor-viadal, nincsenek hatalmas közfürdők, a város még csak téglából épült, nem márványból, és szobrok sincsenek. Orgiák sincsenek, a közerkölcsök túl szigorúak hozzá.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.08.01. 14:17:09

@teddybear01: Lásd a mellékelt térképet. A közerkölcsök meg már a köztársaság korában is érdekesek voltak, főleg a felsőbb osztályoknál. A többinél (gladitor, közfürdő, szobrok) nem tudom, mire célzol, de szobrok azért akadtak bőven.
süti beállítások módosítása