Mivel a mai nap vendégjárással a láthatáron kelt, eleve úgy terveztem, hogy kicsit korábban kelek majd, hogy reggel/kora délelőtt tudjak még valamennyit dolgozni. Este is akartam fordítgatni, a szöveg sem volt nehéz, de nulla kedvem volt hozzá, így valahogy a Civ3 ikonjára tévedt az egérmutató, és épp hülyére verem a rómaiakat a másik, kisebbik kontinensen, pörögnek az események, a játékkal párhuzamosra tervezett fordításból nem lett semmi. (Néha szokott menni, bár eléggé lelassít, "szárazon" letudok 2-3 oldalt is egy óra alatt, így meg 2-3 óra alatt egy oldalt, bár kétségtelenül izgalmasabb.)

Olyan tíz felé megembereltem magam és elmentem aludni, Zsombor és Eszter ilyenkor már általában kidőlnek, bár a tévé még szokott néha menni. Most nem ment, igyekeztem csendben elvackolni magam, de sokáig nem tudtam elaludni. Talán a betegség utóhatásaként nagyon tele volt a fejem, nyomott belülről, félálomban olyanokat képzeltem, hogy túl sok folyamat fut és idő kell, amíg feldolgozza őket az agyam. (A laptop szokta ezt játszani a maga kis nyüzüge 256M ramjával.) Ráadásul amikor végre elaludtam, úgy rendesen, felriadtam arra, hogy erősen fúj odakint a szél, ami a ház előtt álló két fenyőfa miatt nálunk sokkal "húúúzósabb", mint általában. Mikor éjszaka felébredek, reflexből mindig a hifi kijelzőjére nézek, hogy világít-e, van-e áram. (Hallani olyan betörésekről, ahol azzal kezdik, hogy lekapcsolják az áramot, nálunk az udvarra néz mozgásérzékelős fényszóró, de ha az utcafronti szekrényben lecsapják a biztosítékot, akkor sokra nem megyünk vele. Persze nem élünk rossz helyen, a másfél év alatt, mióta ideköltöztünk, egy betörés volt csak, ott is fejbe vágta a szerencsést a néni egy keze ügyébe akadt hokedlivel - de hülye híreket hallani, így jobb félni, mint megijedni.)

Hát most nem világított a hifi, így a következő reflexmozdulattal az ágytámla mögé rejtett macsetáért nyúltam, nem érdekel a hülye törvény, ami gyakorlatilag az agresszort védi, ha valaki rátör a családomra, az megkapja, ami tőlem telik. Így, félálomban, kissé még lüktető fejjel figyeltem a kinti szélzúgást, de nem hallottam semmi mozgást, ajtók, ablakok zárva, azon ha bejön valaki, meghallom úgy is. A szélvihar meg simán elszakíthat pár vezetéket.

Eszter is felfigyelhetett a mocorgásomra, mert megkérdezte, hogy felkapcsolja-e a lámpát. Visszakérdeztem, hogy miért. Azt mondta, nem tudja. Mondom neki, akkor ne. Mire azt motyogja, hogy jó, és alszik tovább. Ezen kuncogtam egy kicsit, majd reggel biztos örül, ha elmondom. Úgy is azzal cukkol mindig, hogy nevetgélek álmomban.

Mikor reggel felébredtem, még mindig nem világított a hifi. Zsombor kivételesen aktiválta a sokáig alvó programot, így csendben kimásztam, a másik szobában felöltöztem, majd kibattyogtam a biztosítékszekrényhez, megnézni, hogy mi van. (Van, hogy lecsapja, feszültségingadozás vagy akármi.) Jónak tűnt, bár annyira nem értek hozzá. Ebben a lakásban még nem volt ilyen gondunk, a régi szolgálatiban gyakorlatilag minden porszívózás kivágta az egyik fázist, ott már csukott szemmel is helyreraktam volna. Viszont szép idő volt, az éjszakai szél kipucolta a levegőt, bár eső nem esett. Nem baj, esett már eleget. Körbenéztem a tetőt is, ha már kint voltam, észrevettem, hogy az egyik kúpcserepet kifordította - hurrá. Felmásztam megcsinálni, majd a konyhában összedobtam egy hideg tejeskávét - be a mikróba, elfordít, vár, hogy mi van már, aztán leesik -, majd mivel a kis család még mindig húzta a lóbőrt, átmentem a nappaliba, kivettem a fiókból a jó aksit a laptophoz és az íróasztalhoz ülve friss erővel nekiláttam a fordításnak. Egy óra alatt két és felet lenyomtam, majd meghallottam, hogy Zsombor már osztja a reggeli tudnivalókat, így átmentem egy kicsit hozzájuk játszani. Eszternek mondtam, hogy nincs áram, erre kiment megnézni a hűtőt és a fagyasztót. A fagyasztó már csöpögött, Eszter dohogott, én meg mondtam, hogy nem tudok mit csinálni. Erre átküldött a szomszédokhoz, megkérdezni, hogy mi a helyzet, ezen kicsit morogtam, de végül átmentem. Jobbra a fiatal szomszédok (nálunk idősebbek persze, három gyerekük van, de a mezőnyhöz képest fiatalok) tegnap elutaztak valahova, balra viszont kint volt a Luca néni, a kertben bóklászott valamit. Nála sem volt áram és alig bírtam szabadulni, mert ő is nekiállt aggódni a fagyasztója miatt.

Egy végső porszívózást terveztünk még a vendégek előtt (kora délutánra ígérték, hogy apósoméktól átjönnek, oda ma reggel érkeznek, talán már itt is vannak), ez most egyelőre elmaradt, annyira nem bántam. Szerintem jó a lakás, ha meg a port keresik, az ő bajuk. Zsombornak kimaradt egy Halász Juditos kör a hifin, viszont legalább én tudtam dolgozgatni, az aksi bő három órát szokott bírni, addig meg csak összekapja magát az EON.

Dél körül Eszter bekapcsolta a mobilját, hogy megkérdezze, mi újság anyósoméknál, de nem volt térerő. Az enyémet is bekapcsoltuk, azon se volt. Marha jó. Persze net se, sőt, így a gáz se kapcsol be, ráadásul a szél elfújta éjjel a lángot is. Végül begyújtottam a konyhában a kandallónkban (ott már nincs radiátor, tavaly vettük a kandallót, kis vékony, mint a régi Kalor kályhák, de kandallószerű, üveges tűztér, szeretjük, és a hálót is teljesen befűti a konyhán kívül, a nappalit mérsékelten.)

Ebédre megkaptuk a Luca nénit, jött kérdezni, hogy nálunk van-e már áram. Nehezen jutott be, mert kutya nincs (kicsi a kert), a csengő persze nem szól, végül az ablakot kezdte dobálni, erre kimentem, hogy ki marhul. Mondtam, hogy nincs áram. Megtudtam, hogy a faluban sehol sincs, hogy ezt honnan tudja, nem firtattam, de az tuti, hogy az öregeknek megvan a helyi networkjük, ha infókat kell átadni. Újabb kör a fagyasztóról, majd elköszönt, hogy akkor kimegy a temetőbe, ott legalább majd megnyugszik egy kicsit. Remélem nem örökre, engem mindenesetre kissé felhúzott, hogy mire visszaértem, elhűlt a kajám. Mikró ugye nincs, a gázon meg nem akartam újra megmelegíteni. Zsombor is kézmelegen kapta a gesztenyés babatrutyit, nem zavarta különösebben.

A telefonok továbbra is használhatatlanok maradtak, kora délután viszont befutott apósom a két sógorommal (kiskamasz ikrek), megnézni, hogy mi van velünk. Kiderült, hogy nem futottak be a vendégek és telefonon se érték el őket - pedig nekik van vezetékes is, de az is meghalt. Azt hallotta, hogy több helyen nagyon csúnya vihar volt, fent a dombon le is szállt pár ház teteje, meg a dorogi útra is rádőlt pár fa, de azért ilyenre már rég nem volt példa. Anyósom azt üzente, hogy a nyomás is esik, így töltsünk ki magunknak vizet, ha este fürdetni akarunk. Szerencsére ezt már észrevettük és teletöltöttük a kiskádat, bár lehet, hogy gázon melegítjük majd a vizet.

Délután kártyáztunk (már rég kártyáztunk), majd még kicsit dolgoztam, de nem akartam teljesen leszívni az aksit. Este világítottunk egy kicsit gyertyával, de nem mentünk vele sokra, olvasni nagyon idegesítő volt gyertyafény mellett - bár valószínű az idegesített inkább, hogy az EON, meg a mobilosok meg a többi szolgáltató mekkora egy töketlen barom, hogy egy nap is kevés nekik ahhoz, hogy összekapják magukat. Végül korai fekvés lett a dologból, Zsombor hét felé elrakta magát másnapra, addigra már rendesen sötét volt, így követtük a példáját. Én még nem voltam álmos, Eszternek sem volt meg a napi sorozatadagja, így sokáig beszélgettünk. Nem is volt rossz. A végére egész lehigagdtam - kell egy kis áramszünet...

(Azért nem bánom, hogy falun lakunk, egy nagyvárosban nem szívesen lennék, amikor totál behal minden - bár ott nyilván megcsinálták már, az ilyen kis helyeket hagyják a sor végére. Az tuti, hogy a hó végi számlával felhívom majd az ügyfélszolgálatot, hogy legyenek szívesek levonni belőle a kiesett szolgáltatási időt...)