Új kezdeményezésként a blogon kis bepillantást engedünk a boszorkánykonyhánkba. A blog úgy születik, hogy (általában) az elkészült anyagokat felrakjuk egy közös listára, ott lehet véleményezni, megvitatni, majd ha a szerkesztői önkény úgy találja, akkor a véglegesített anyag megy ki a blogra. A bejegyzések többsége nem sokat változik a folyamat során, de (főleg a világ alakulását taglaló részek) néha ádáz viták kereszttüzébe kerülnek.

Mivel a látogatottságot leginkább Triumphator írásai vonzzák, egy tőle származó, az átlagosnál több vitát keltő posztot teszünk most közzé eredeti formájában, majd alá a többi szerző szerkesztett és csúnya szavaktól és aktuálpolitikától megtisztított megjegyzéseit. A kedves olvasók meg majd eldöntik, hogy kinek van igaza. :)

Heti Hírmondó

Kr. e. 199. (2089.) május 2.

A titkok nyitja

Múlt héten elkezdett – és a visszajelzések alapján páratlan érdeklődésre számot tartó – sorozatunk újabb részében ismét a Nemzeti Archívumban őrzött és az államtitok minősítés alól pár nappal ezelőtt kikerült hanganyag ismertetését folytatjuk. A hanganyagot eredeti, betűhív átiratban közöljük, amelyhez semmi kommentárt nem fűzünk, csak a felvétel valószínűsíthető idejét, helyét és a résztvevőket nevezzük meg. A hanganyag minősége ugyan néhány helyen hagy maga után kívánnivalót, de a gyengébb minőségű részek sem teljesen érthetetlenek. Az Anyagtudományi Intézet munkatársai jóvoltából az eredetileg egy úgynevezett írható DVD-lemezre rögzített hangot sikeresen másolták át sokkal időállóbb mágnesszalagra, amely reményeink szerint hosszú évszázadokra megőrzi e páratlan kortörténeti dokumentumot és további, még titkosítás alatt álló dokumentumok közzétételét is lehetővé teszi a későbbiekben.

Eredeti adathordozó:

Maxell DVD-R 4.7GB gyártmányú DVD lemez

Felirat, címke:

Kormányzati Kabinet informális találkozója, április 25. (kézzel, alkoholos tollal felvitt felirat)

A felvétel valószínűleg Kr. e. 279. (2009.) április 25-én, a kelták feletti győzelem tiszteletére adott fogadás során készült a Püspöki Palotában.

A háttérben egyenletes beszélgetés és egyéb társasági zajok hallatszanak, amelyek azonban azonosíthatatlanok.

Albert István: Zoltán, csukd már be azt az ajtót! A saját hangomat nem hallom ettől a zsivajtól.

(Kiss) Zoltán (személyi titkár): Igen, uram. (ajtócsukódás hallatszik, majd teljes csend)

A.I.: Végre meglazíthatom ezt a rohadt nyakkendőt… (mormogás és sercegő zaj) Hát, uraim, egészségünkre!

Több férfihang szinte egyszerre: Egészségünkre! (poharak koccannak)

A.I.: Üljetek le! Zoltán, akkor most halljuk a valódi számokat!

K.Z.: Igen, tábornok úr. Tisztelt Uraim! A nyilvánosságra hozott veszteségadatok és egyéb számok – hogy úgy mondjam – közfogyasztásra készült adatok voltak. Önök is tudják, hogy ebben a törékeny pszichológiai és társadalmi-gazdasági helyzetben minden kormányzati közlésnek óriási súlya van. De ezzel nem is untatnám magukat, Önök ezzel tökéletesen tisztában vannak…

(Mély férfihang): Én nem vagyok vele tisztában…

K.Z.: Nos, püspök úr, mondjuk úgy, hogy Önt most helyezzük képbe. Bár szerintem maga is tud sok mindent, amit nem szívesen kötne a nyilvánosság orrára. És ezt mi se szívesen tennénk. Érti, ugye?

(Mező Péter esztergomi) Püspök: Hmm, értem. Remélem Önök is értik, hogy mit cselekszenek.

A.I.: Ugyan, már, atyám. Ezt megtárgyaltuk már, és erre most nincs idő. Engedelmével… Folytassad, Zoltán.

K.Z.: Nos, igen, tehát a valódi adatok a következők. (pár másodpercig papírzizegés hallatszik) Tehát, saját veszteségeink. 2324 fő honvéd, ebből 202 fő hivatásos. 1675 fő polgári személy. Ezek a halottak. Eltűnt további 320 fő honvéd, ebből 11 fő tiszt és 551 polgári személy. Maradandó vagy súlyos sérülést szenvedett 542 fő honvéd, ebből 75 tiszt és 1432 fő polgári személy. A könnyű sérültek számát még nem tudjuk, az adatok folyamatosan érkeznek. Természetesen további elhalálozásokra is számítani kell.

(Férfihang): Mennyi is a honvédség létszáma, István? Azaz, khm, mennyi volt?

A.I.: 28000 fő. 1235 fő hivatásos, a többi sorozott. De ezt tudod te is, Gábor…

(Fehérvári) Gábor (hadügyminiszter): Ja, tudom, csak más a te szádból hallani. (pár pillanat csend) Mire iszunk mi itt?! (hangja felerősödik és emiatt a felvétel erősen torzít) A honvédség tizede elhullott! Megtizedelt minket egy… egy… rongyos, büdös csürhe! Dárdákkal, meg kardokkal…

A.I.: (szinte kiabál): Elég! Elég legyen! (hangos szusszantás) Igen, több mint 11% a veszteségünk. Tizenegy százalékkal több, mint amire számítottunk.

F.G.: Engem nem tudsz elhallgattatni, István. Nem téged hibáztatlak, ne értsd félre, csak dühít a tehetetlenség érzete. Ez nagyon sok.

A.I.: Nem akarlak elhallgattatni… Igen, sok. De ez a honvédség ezelőtt még soha sem harcolt, tapasztalatlan tisztek vezettek tapasztalatlan újoncokat egy ismeretlen harcmodorú és tízszeres túlerőben lévő ellenség ellen. És győztek. Győztünk.

F.G.: Még egy ilyen győzelem és nem marad több katonám… (sóhajt)

(Vékony férfihang): Stílszerű vagy, Gabikám… (kuncogás)

F.G.: Mi van? Mit röhögsz, Árpi? Megütött egy pohár pezsgő?

(Frida) Árpád (külügyminiszter): Azt sem tudod, hogy mit beszélsz, mi, Gabikám? (ismét kuncog)

A.I.: (halkan nevet és sóhajtva mondja) Pirrusz.

F.G.: Micsoda? Mi a faszt szórakoztok itt? Meghülyültetek?

F.Á.: Nem micsoda, hanem kicsoda. Pirrusz Épeirosz – valahol Albánia körül keresd – királya volt. Azaz, dehogy volt, most is az. És éppen a rómaiakat boldogítja egy expedíciós sereggel. Ő mondta ezt az asculumi csata után, idén januárban (felnevet), ahol épphogy megverte a rómaiakat, de sok katonát vesztett. Kortársunkat idézted.

F.G.: Ja… Leszarom ezt a Pirruszt. Honnan pótoljuk a veszteséget? Kiből csináljunk katonát? A sorozást leállítottuk, mert azt mondtátok, hogy valakinek dolgoznia is kell. Földet túrni, bányászni, karbantartani, mittudomén. Katonát nem adtatok február óta! Most meg a földrendelet miatt lasszóval sem fogok találni bakának valót. Inkább bevállalja a parasztságot, csak hogy ne kelljen beállnia.

A.I.: Erre térjünk vissza később, oké? Folytassad, Zoltán!

K.Z.: Igen. Tehát, a veszteségeink. A támadás tulajdonképpen három ponton érte a határainkat, de azok közül egy sem tudta áttörni a Gyepű vonalát, a harcok a Gyepűvidékre korlátozódtak. Az egyik kelta csoportosulás a Vértes erdeiből indulva Szárliget és Tatabánya között nyomult előre, mintegy 50-60 ezer harcossal. A második csoport az Etyek-Felcsút vonalban támadt, 70-80 ezer harcossal. A harmadik csoportosulásról pontos információink nincsenek, mivel a szövetséges törzsi ellenőrzésű területet támadták a Sóskút és a Duna által határolt arcvonalon és híreink szerint beszivárgásos taktikát alkalmaztak.

M.P.: Erről is vannak információink. Egészen pontos információink.

A.I.: Igen, atyám, tudjuk. Erről is a későbbiekben, ha kérhetem…

K.Z.: Folytatnám… Köszönöm. A támadások felkészületlenül érték a Gyepűvidéken található településeket, amelyek a harcok első óráiban gyakorlatilag csak a maguk erejére és az ott állomásoztatott honvéd csapatokra számíthattak. A legsúlyosabb veszteséget Pusztazámor szenvedte el, a települést gyakorlatilag fel kellett adni. A lakosság lélekszáma a támadás előtt 985 fő volt. A harcok után összesen 28 helyi lakost sikerült élve azonosítani, 241 fő halott mellett. A többi lakos sorsa ismeretlen. A kelta előrenyomulást csak a 40 fős honvéd szakasz elhelyezési körleténél, a Barcza-kastélynál sikerült időlegesen megakasztani, de a muníció elfogytával ezt a gócot is fel kellett adni. Az életben maradt lakosok és 22 fő honvéd a kastély pincerendszerében bújtak meg…

(Férfihang): A káembések is ott haltak meg.

K.Z.: Igen, belügyminiszter úr. A 2 fő KMB-s a szemétlerakó-telepnél vett fel védelmi állást és ott is haltak meg. De előtte sikeresen riadóztatták rádión az Etyeken állomásozó honvéd magasabbegységet.

(Zslotár Károly belügyminiszter): Mert nem csak a honvédek harcoltak… A rendőrök…

A.I.: Károly, ezt már megtárgyaltuk a kormányülésen. A rendőrséget teljesen újjá kell szervezni, de a katonai területeken egyetlen rendőrt sem akarok látni. Márpedig a Gyepű még sokáig lesz katonai terület.

Zs.K.: Rendben.

K.Z.: Tatabánya környékén szerencsénk volt, mert az egyik gépesített járőrünk belefutott egyenesen a kelta középhadba, ezért ott a kelták beözönlését kivédtük és szinte menetből felmorzsoltuk az egész támadóéket. Néhány kisebb csoportjuknak sikerült Tatabányáig eljutni, de szerencsére a számukra ismeretlen környezetben viszonylag könnyen és meglepően kevés polgári veszteséggel sikerült a támadást ott is felmorzsolni. A saját veszteségeink zömét üldözés közben kisebb-nagyobb kelta seregtestekbe ütköző gyalogos vagy könnyűjárműves egységeink szenvedték el, amikor az arcvonalunk a harc hevében felbomlott és az irányítási rendszer nem működött.

Zs.K.: Mennyi keltát öltünk meg?

K.Z.: Összesen 78.567 fő halott keltát számoltak össze az általunk ellenőrzött területen. Az etyeki védelmi vonalnál több mint negyvenezer kelta halt meg a tüzérségi zárótűzben. Szárliget magasságában szintén tüzérségi tűzben 25 ezer halt meg. A többit menetből ölték meg, állóharcra az egyenlőtlen fegyverzet miatt nem került sor. Foglyokról nincs tudomásunk.

Zs.K.: Egyenlőtlen… A faszt. Kétszázezren voltak!

F.G.: Kivel szedették össze a hullahegyeket?

K.Z.: A kelta harcosok mögött menetelő asszonyok és fiatal fiúk erre a célra tökéletesen megfeleltek. Egy hét alatt elvégezték a munkát. Ezek száma 32.789 fő volt. A használható fémeket az összes hulláról eltávolíttattuk.

F.G.: Volt? Megölték azokat is?

F.Á.: Ne legyél már ilyen vérszomjas, Gabikám. Életben hagytuk őket. Úgy többet értek.

K.Z.: Tábornok úr, mondhatom? Igen, köszönöm. Mint a miniszter urak és püspök úr is tudják, Kilkiszi Bazsír thrák, khm, kereskedővel és gazdasági társaságával jó üzleti kapcsolatokat is ápolunk. Nos, Bazsír úrral sikerült egy rendkívül kedvező üzletet kötnünk, amely ennek a hatalmas emberanyagnak a kezelési költségeit, hogy úgy mondjam, haszonná változtatta.

M.P.: Eladták mindet rabszolgának, igaz?

F.G.: Micsoda?

A.I.: Mielőtt moralizálnának az urak, emlékeztetem Önöket, hogy az életünk egy hajszálon függ. Nem mi írjuk ennek a világnak a játékszabályait, illetve még nem. Ezért alkalmazkodunk. Itt ez a szokás – a vesztes népét elhajtják rabszolgának. Ezért kell nekünk győzni. Folytasd, Zoltán.

K.Z.: Nos, a vételár 200 attikai talentum ezüst, azaz egymillió kettőszázezer drachma, amely tartalmazta az összes, nem fémből készült használati tárgy árát is.

F.G.: Most ezt magyarul is, Zolika, ha kérhetem, oké?

K.Z.: Kicsivel kevesebb, mint 230 kiló színezüst.

F.G.: Mit kezdünk ennyi ezüsttel? Mit veszünk rajta? Gázolajat?

A.I.: Munkaerőt. Itthon is fizetni kell valamivel. Az emberek a régi papírpénzt nem fogadják el szívesen, hiába van róla rendelet. Mindenhol megy az átláthatatlan csencselés. És lassan a külföldiekkel is kereskedni kell.

F.G.: Aha, pénzt fogunk veretni belőle. Nagyszerű! Ki lesz rajta a fej, István? (hangosan nevet)

A.I.: Egy baka lesz rajta, egy magyar honvéd, aki végig fogja verni az egész világot.

K.Z.: Folytathatom, tábornok úr? Köszönöm. A harmadik kelta támadóhullám a Gellérthegy felé irányult és információink szerint egyfajta bosszú vezérelte. A kelták az eraviszkokat akarták megbüntetni, amiért lepaktáltak velünk és átengedték a területeiket. Itt a hegyek között csak pár ezer szkordiszk harcos ütött rajta az elszórt villagazdaságokon, de erőteljes pusztítást végeztek. A támadásukat csak az etyeki harcok után tudtuk megállítani és felszámolni. Az eraviszk törzsterület viszont jóvátehetetlenül elpusztult. És itt találkoztunk először ellenséges lőfegyverekkel. Valaki felfegyverezte a szkordiszkokat.

M.P.: Ne nézzenek rám, az egyház tartja a szavát. Csak az eraviszkokkal tettünk kivételt.

A.I.: Tudom, atyám. Szerencsére tudom.

F.Á.: Az eraviszkok maradéka jelenleg Sóskúton van elszállásolva. Nincsenek sokan, párszázan lehetnek. Elkerülhetetlen a teljes beolvasztásuk, belőlük már sosem lesz külön nép, ahhoz kevesen vannak.

F.G.: A területüket megszállta a honvédség, kiépítettük az állásainkat. A szkordiszk hulláknál – foglyot itt sem ejtettek… - csak AMD-67 gépkarabélyokat találtunk. Honvédségi készletből valók és még az első napok zűrzavaros idejében tűnhettek el. A kiképzőjüket egyelőre nem találjuk, de keressük.

A.I.: Erről nem tudhat senki. Értettétek? Senki. Sem az ezüstről.

M.P.: Mi legyen az én katonáimmal, tábornok úr?

A.I.: Mennyien is maradtak?

M.P.: Hatan, összesen hatan.

A.I.: Most van két szakasza, igaz? Csapja ezeket is hozzájuk és maradjanak a maga felügyelete, de a városőrség parancsnoksága alatt. Megfelel ez Önnek, atyám?

M.P.: Úgy vélem, igen. Engedélyezi a városon kívüli biztosítási feladatokat számukra?

A.I.: Csak a maga személyes védelmére. Csak arra. Megegyeztünk?

M.P.: Meg, tábornok.

A.I.: Nagyszerű. Van még valakinek kérdése?

F.Á.: Merre megyünk tovább? Épeirosz, Róma, Szkítia, Germánia?

A.I.: Sehova. Ülünk itthon a seggünkön és felkészülünk.

F.Á.: Mire?

A.I.: A következő támadásra. És annak elhárítására.

F.Á.: Honnan várható a támadás?

A.I.: Ha nem sikerül etetni a népet, akkor innen.

A felvétel itt véget ér.

A következő lapszámunkban ismét exkluzív hangfelvétel átiratával jelentkezünk. Keresse új számunkat az újságárusoknál jövő héten is. Heti Hírmondó különkiadás – ára csak negyed drachma!

-------------------------------

Gador: Tri, nagyon tetszik az anyag, csak éppen ez 80 év múlva sem lehet
sajtótéma. Ugyanis az legitimációs válságot okozhat. Max. kutatók
olvashatják, de ők sem nagyon.
Mindazonáltal kár lenne veszni hagyni a dolgot, kicsit másként kellene
publikálni! :)

Kicsit sokallom a magyar hullák számát, a keltákét meg különösen, ám legyen! :)

Triumphator: Üdv!

80 év múlva legitimációs válság? Ugyan már! Hát fáj az neked, hogy
nyolcvan éve, 1929-ben gróf Bethlen miket művelt kormányon? Fáj az a
mai kormánynak? Dehogy. Ez több mint három emberöltő nálunk, Ómagyar
van az öt is. Ezt úgy hallgatják, mint mi a Toldit. Szerintem.

Gador: Nos, kb. 40-60 év alatt meg lehet újra teremteni a "jóléti/fogyasztói
társadalmat". Ha ez eljön, akkor valszeg felmerül: minek a sorozás, minek a katonáskodás, minek a terjeszkedés, minek ez a központosított hatalom, meg szegény antiknak
is adjunk már atombombát (na jó, nem úgy, mint a japcsiknak...).
Ahhoz, hogy ez ne következzen be, az alapító atyáknak feddhetetlennek
kell lenniük, az elveiknek, személyüknek kikezdhetetlennek kell lenni!
Hol hallasz te az amcsi alapítókról rosszat? Még az indiánirtás is
pozitívum... meg nem nagyon van taglalva.

Szóval Albert dandi szent és sérthetetlen. És igazából az akkori
döntéshozók is. Szerintem.

Triumphator: A leirat Albertet egy tökéletes technokratának ábrázolja (legalábbis
annak szántam). Érzelemmentes, szinte kívülálló vagy a történtek
felett álló személy - nincs mit kikezdeni benne. Katona kell? Igen.
Kaja kell? Igen. Egyháznak kuss? Igen. Csak ennyit mond és ezzel egyet
lehet érteni 80 év múlva is. Albert egy kőszikla a leirat szerint,
kézben tartja a folyamatokat. A nyolcvan év alatt történt dolgokat
pedig még mi sem ismerjük. Hacsak meg nem írja valaki... Az ezt megkérdőjelező gondolatok ígyis-úgyis megjelennek, ahogy jön a feleslegessé váló emberek tömege.
Ezért kell lekötni a népet. Látástól-vakulásig. Akkor nincs idejük
gondolkodni. Én szóltam, uff. :)

Gador: Albert jó, de miniszterei? :) Milyen vezető, aki olyan gyenge elemeket
vesz magához, mind a honvédelmi miniszter... (semmit nem tud az
alap-töriről). Ez nagyon gyenge képet fest róla! :) Na jó, ez már csak kötekedés volt! :) Mehet az anyag - engem meggyőztél! :)

Triumphator: Most őszintén, melyik miniszter tudná letenni az alap érettségit?
Mellesleg jó vezető, mert ha hibázik, akkor rámutat a hülyékre, ha meg
jól teljesít, akkor pedig a hülyék ellenére is jól döntött. Jó vezető
nem vesz maga mellé riválist. Azokat eltiporja.
Köszönöm!
Örülök, hogy meggyőztelek. Komolyan.

szs.: Tri anyaga:

1. A 200 000 kelta harcos több helyen szerepel, de az erőteljes
túlzásnak tűnik, ami abban a korban nem meglepő, de biztos nem voltak
annyian, még nővel-gyerekkel együtt sem. Elég belegondolni abba, hogy
mennyi kaja kell ennyi embernek és honnan a fenéből szedték volna
össze, a szállításról nem is beszélve. + Nagy Sándor serege ennek csak
töredéke volt és azzal is végigverte a fél világot. Szerintem ha
feleennyi keltát veszünk pereputtyostól, még akkor is soknál vagyunk.

2. A veszteségek nagyon nagyok, főleg a katonaiak, de a "civilek" is,
tekintve, hogy a lakosság (főleg ókori viszonylatban) fel van
fegyverkezve és a készültsége sem alacsony szintű. Az amcsik
szenvedtek több év alatt ekkora veszteséget Irakban modern
fegyverekkel harcoló ellenségtől, akik rajtaütésekben és egyéb
kellemes módon támadnak, most pedig beásott, tűzfegyverekkel ellátott
egységekről van szó, akik azért vannak ott, mert számítanak a
támadásra, rádióval rendelkeznek, könnyen tudnak mobilizálni,
átcsoportosítani, velük szemben meg ókori felszerelésű, fegyelmezetlen
harcmodorú, könnyen demoralizálható kelták állnak.A beszivárgó
hadviselésre kevesen képesek közülük normálisan, azok tényleg
okozhatnak pár kellemetlenséget, de annak az áldozata nem lehet ilyen
nagyságrendű. A hondvéd áldozatok meg max. százas, de akkor sokat
mondtam. Ismétlem: a gyepűn beásott, védelemre felkészült egységek
vannak, őrszemekkel, kommunikációs hálózattal. Ráadásul a keltákkal
harcoló rómaiak (kicsivel később) szintén nagyon aránytalan
veszteségrátával dolgoztak, pedig nekik nem volt kalájuk, csak
egyszerűen az összedolgozó taktika fölénye nyilvánult meg a kelta
hősök rárohan-ordít-lekaszabol taktikájával.

3. Albert technokrata, és pont erre van szükség. :) Viszont ilyen
belsős anyag hivatalosan sohasem kerül nyilvánosságra, azt vagy
kilopják, de akkor a nyilvánosságra hozó számíthat arra, hogy
karrierje és/vagy élete hamarosan véget ér, vagy erőszakos
hatalomátvétel történik és a győztesek rángatják elő, ezzel is
démonizálva a veszteseket. (Bár ilyenkor kreálnak is, ha kell.) Az
anyagot - a számokat kiigazítva - úgy tudnám elképzelni, hogy egy
kutató megleli a DVD-t, átírja, majd a főnöke megdicséri és közli
vele, hogy szép munka, de marad az archívumban.

Gador: Tri, a jó vezető igenis értelmes okos (és megbízható) embereket vesz
maga mellé! Hisz ha nem ezt tenné,m magával szúrna ki! :) Nézd meg
Caesart, Napóleont vagy... magyar példa most nem jut eszembe... :)

Triumphator: Anyaggal kapcsolatosan:

Mivel te vagy a Szerkesztő Úr, jogod van eldönteni, hányan
pusztuljanak el. Bár fenntartom, hogy ez a tízegynéhány százalékos
veszteség még szerintem lájtos is. Főleg a polgári részről. Hiába van
a vállán valakinek egy gépkarabély, azt eredményesen használni kell,
meg újratölteni és eldobni, meg menekülni, ha rajta üt kétszáz kelta.
De legyen csak százötven. Nekem (szerencsére) csak taktikai házban
szerzett tapasztalataim vannak tűzharcról, de annyi is elég volt.
Tanulságos sztori, elmeséljem? Nem hosszú, de nem ide vág teljesen. No
mindegy, szóval a döntés a tiéd. Az anyag nyilvánosságáról már írtam
Gábornak, az a nyolcvan év óriási időtáv nekünk is, nemhogy az
ómagyaroknak. A Heti Hírmondó nevű bulvárszennny valszeg csak az első
számot hozná címlapon, aztán dobná a kérdést és inkább az ómagyar
szexjátékszerekről cikkezne.

Ghery: Tri, a számok nagyon durvák. Tényleg. Az egyik posztomban részleteztem
a kelta seregek számát és irányát, vesd össze azzal. Egyébként remek;)

szs.: Üdv!

Tri: Még azt elfelejtettem írni, hogy Bazsír miatt tudtak is a készülő
támadásról, tehát még meg sem lepték őket. Tehát be vannak ásva, ki
van építve a védelem, harckészültség, sorozatlövő fegyverek,
nehézfegyverzet, szögesdrót, aknák (ha más nem, sufnituning),
kommunikáció, gyors szállítási lehetőség - ha így is 10%-uk meghal
(aminek a többszöröse a sérültek száma), akkor ott valami nagyon nagy
gebasz van. Max. annyit tartanék reálisnak, hogy a kelták valahol
áttörnek és elcsipáznak egy települést, de azt is hamar lokalizálnák.
Arról nem is beszélve, hogy még a modern katonát is sokkolja a
tűzharc, milyen hatást kelthet ez egy ókori emberben, legyén bár
mégoly vérszomjas és rettenthetetlen?

+ az a rabszolgás-pénzes megoldás is kicsit piszkál, csak most
rohannom kell, de este kifejtem.

-------------------