Azt ugyebár tudjuk, hogy létezett ez az internet nevű dolog az Átkerülés előtti világban. Na, ezen a bizonyos interneten előszeretettel tolták az ilyen brózeralapú szarokat, mint amilyen ez az eRepublik is. Akkoriban nagy divat volt, hogy akinek nincs saját élete, az választ egyet magának a hálón, és onnantól kezdve azt éli. Számítógépes játékok tucatjait alapozták sikerrel erre a modellre a 21. sz. elején. Magáról az eRepublikról én az indexen – korabeli netes folyóirat, nagyon népszerű volt Magyarországon – olvastam először (mint a jelek szerint az ország fele köbö, mert állítólag az első index-cikk után kezdett eMagyarország enagyhatalom lenni).

A játékról röviden: eMagyarország polgáraként az ember előtt számtalan ígéretes karrierlehetőség állt; lehetett hős katona, jelentős gazdasági potentát, nagy hatalmú médiamogul, politikus, kongresszusi képviselő, sőt, simán államfő is lehetett, mert elég gyakran tartottak virtuális választásokat. Persze csak akkor, ha az elején szorgalmasan dolgozta fel magát a szamárlétrán, mert kezdőként azért még nem sok választási lehetőség akadt: az első pár szinten az embernek csak három dologgal kellett törődie: 1. legyen munkája és dolgozzon (Ez nem nagy ügy: a játékos első nap jelenkezett egy 0 képességi szintet igénylő állásra, automatikusan fel is vették, onnantól meg csak rá kellett böknie a "work" feliratú gombra egyszer egy nap, és ezzel le is volt tudva a napi kötelesség. Kapott viszont érte pénzt!) 2. mindennap egyen (Na, erre kellett a pénz. Szerencsére az evés automatikusan ment, viszont a kaját előtte meg kellett venni, de amíg az tartott, addig a napi étkezés meg volt oldva. Ha viszont elfogyott, akkor a karakter "wellness" értéke elkezdett csökkenni, míg virtuálisan el nem halálozott pár hét alatt.) 3. edzze a testét (Ezt mondjuk nem muszáj, de, mint mondtam, az elején annyira behatároltak voltak az ember lehetőségei, hogy önkéntelenül is ráfanyalodott, különben összvissz két kattintásból állt volna virtuális élete. Ezzel feltornázta háromra. Viszont, így később lehetett akár hős katona is, mint capt.T1GER ;)

Összességében az egésznek semmi értelme nem volt, de ha akkoriban, amikor eMagyarország dübörgött (tényleg cefetül sokan játszottak vele) létezett volna Ómagyarország, akkor biztosan csináltam volna egy e-Ómagyarországot, ez tuti. Mert akkor, ha sokan csatlakoztunk volna, akár a saját királyságunkat is kikiálthattuk volna, az ország részeként, de mégis külön – kábé, mint ahogy most vagyunk, csak nem kétezer évvel elválasztva –, lehetett volna saját újságunk, politikai pártunk satöbbi. Még akár Albert István nevű karaktert is regelhettünk volna a játékba, sikeres politikust neveltünk volna belőle, hogy végül ő legyen eMagyarország elnöke – az mekkora poén lett volna!

Azért kicsit sajnálom, hogy még egy jó pár évtizedig nem lesz internet. Most elég lenne csak rákattintani erre a linkre, és indulhatna a móka...

Na, megyek, megverem Judyt, az is szórakoztató.