Tanulmány az Átkerült területek növényi erőforrásairól (kivonat)

Kapja:

Agrár Koordinációs Bizottság, Esztergomi Központ

MVB, Esztergom 

A 20.-21. századi mezőgazdálkodás során az alkalmazott biológiai és genetikai tudományok sajnálatos helyzetet teremtettek az Átkerült területek népessége számára. Az iparszerű, nagyüzemi termelés során a gazdasági szempontok kerültek előtérbe, így a genetikai sokszínűség, heterogenitás, és ami a legaggasztóbb, a genetikai fenntarthatóság drasztikusan lecsökkent. A tanulmány (kivonata) foglalkozik a különböző növénytermesztési ágazatok ilyen irányú helyzetével, lehetőségeivel. 

Szántóföldi növénytermesztés 

A szántóföldi növénytermesztés esetében a legrosszabb a helyzet. Különösen abban a tekintetben rossz, hogy az élelmiszerellátás alapját, legnagyobb tömegét ezek a kultúrák adják. A fő növények (őszi búza, őszi árpa, kukorica, burgonya) esetében gyakorlatilag évtizedek óta új nemesítésű fajtákat, a kukorica esetében szinte kizárólag hibrideket termesztenek. Ezen genotípusok termesztése során az állományból való magfogás és visszavetés néhány generáció (legfeljebb 3-4 év) alatt ellehetetleníti a nagy mennyiségű termések elérését, és így az alapvető élelmezésben okozhatnak komoly zavarokat. A kukorica hibridek esetében különösen rossz a helyzet, a nagy világcégek hibridjei szinte kivétel nélkül hordozzák a citoplazmás hímsterilitás génjét, azaz a magtermés továbbszaporításra 100 %-ban alkalmatlan. „Szerencsére” az Átkerült terület nem tartozik a klasszikus kukoricatermő tájak közé, így viszonylag magas a régi, hagyományos fajták száma, főleg a kiskertekben, háztáji kertekben, ahol csemegekukorica illetve a saját állattartás takarmányigényének fedezésére termesztik. Az AKB általi összeírás alapján elegendő készlettel rendelkezünk a stabil, genetikailag fenntartható fajta előállításához. 

A burgonya esetében a vírusos leromlás a legfőbb veszély, de a régi magyar fajták alkalmazásával, esetleg a rezisztens genotípusú készletek begyűjtésével és felszaporításával ez a veszély elfogadható szintre csökkenthető. 

A kalászos gabonák esetében jóval kisebb a hagyományos, régi fajták aránya, ám ezeknél a leromlás nem olyan nagymértékű, így ezek viszonylag könnyen stabilizálhatók. A kevésbé jelentős kultúrák (zab, rozs, köles, pohánka, sörárpa, stb.) esetében ugyanez a helyzet áll fenn. 

Sürgősen fel kell állítani az AKB keretein belül a nemesítéssel, fajtafenntartással foglalkozó  szekciót, az elkövetkezendő évek élelmezési zavarainak kiküszöbölésére mielőbb létre kell hozni a megfelelően fenntartható, a körülményekhez (kemizálás kényszerű, teljes mellőzése évekig) alkalmazkodó növényfajtákat. 

Gyümölcstermesztés, szőlőtermesztés 

Az iparszerű gyümölcs- és szőlőtermesztésben nem kell nagy kihívásokkal szembe néznünk, a jelenlegi fajták mindegyike alkalmas a vegetatív szaporításra, így a génállomány igen hosszú időn keresztül fenntartható. A nemesítési szekciónak azonban elő kell állítani a körülményekhez megfelelően alkalmazkodó fajtákat, a hosszú távú élelmezési biztonság érdekében, valamint a későbbi, határokon kívüli kereskedelmi lehetőségek kiaknázására. 

Zöldségtermesztés, gombatermesztés 

Jóval kisebb a vegetatívan szaporítható fajok száma, azonban a jelenleg rendelkezésre álló fajták viszonylag kis erőfeszítéssel az általunk kívánt formába hozhatók. 

Fűszertermesztés, gyógynövénytermesztés 

A fajok nagy része alkalmas a vegetatív szaporításra, valamint a fogott mag is genetikai leromlás nélkül vethető több generáción keresztül, ám ezek esetében is kívánatos a stabil genotípusok létrehozása. A fűszerkészlet a későbbiekben kereskedelmi potenciált hordozhat, a gyógynövényekre pedig különösen nagy súly fog nehezedni a szintetikus gyógyszerkészlet kimerülésével. 
 

Agrár Koordinációs Bizottság, Nemesítési és genetikai szekció 

A tanulmányban utaltunk a szekció létrehozásának szükségszerűségére. Ezen spórolni sem a készletek, sem az emberanyag tekintetében nem szabad, alapvető  túlélési szempont a megfelelő élelmiszerellátás biztosítása, hosszú távon pedig ehhez elengedhetetlen a megfelelő genetikai, biológiai ismeretek felhasználása a fenntartható fajták létrehozásában. 

A mezőgazdasági összeírás során az állatállomány került előtérbe, ám a kötelező beszolgáltatásnak „köszönhetően” viszonylag jól ismerjük a rendelkezésünkre álló genetikai erőforrásokat. Azonnal meg kell kezdeni a településekről a házikertekből, háztáji kertekből a szaporításra érdemes és alkalmas fajták szaporítóanyagát, és létrehozni az Ómagyar Génbankot. Sajnálatos módon az Átkerült területen nem található génbank, botanikus kert, arborétum, ahol egy helyen található nagyszámú genetikai anyag, így minden módon szükséges a génbank létrehozása, feltöltése. 
 

Megjegyzés: 

A fűszertermesztést a mostaninál jóval nagyobb volumenben kell végezni, lévén ókori körülmények között (azaz a határainkon kívül) a különböző fűszernövények keresett és igen drága luxuscikkek. Ez gyorsan hasznot hajtó lehetőség az Ómagyar állam számára, kihasználatlanul hagyni fölösleges fényűzés és stratégiai hiba lenne. 

A Fiume-expedíció  számára össze kell állítani a gyógynövénylista és –szaporítóanyag-készlet (amely elsősorban orvosi célú hasznosítás érdekében kerül elkülönítésre) mellett a fűszerlistát is, amivel viszonylag könnyen, hamar, és különösebb időszennyezés nélkül létrehozható a kereskedelmi kapcsolat a környező népekkel, amely a későbbiekben számos előnnyel jár. 

Á.u. 1. február 18.