Nyéki az egyik, ki tudja miből készült cigarettáról a másikra gyújtott. A had- és az egészségügy az Átkerülés után azonnal nagy költségvetésű  dohányzás (dohányzás, hol volt akkor már dohány) ellenes kampányba kezdett, minimális eredménnyel. A lelkes növénygyűjtő lakosság inkább a legkülönfélébb helyettesítő termékeket előállításán erőlködött. A legtöbbnek a fő hatóanyaga persze a papírból származó korom és a kátrány voltak. Rákot etetni jó volt, másra nem igazán (némelyik tudott fejfájást is okozni), de az emberek mégis vették. Állítólag az amerikai expedíció hamarosan útnak indul, kimondatlan fő célként rendes dohánynövény beszerzésével. A kormányosfülkében minden esetre vágni lehetett a csípős, savanyú füstöt.
- Mikorra érnek már ide?
Vitéz kapitány most vette észre először, hogy a DA-s összekötője mekkora aktakukac. Pedig milyen ’kemény csávó’ volt Kikötőben tíz napja…
- Piros passz!
Vitéznek végre először jó lapja volt. Az első négy körben elkerülte a szerencse, négy játék nélküli körpassz, ez volt a talonozásainak eredménye. Emellett bebukott egy ötlapos zöld ultit. Az mondjuk egy elég gyengécske ulti volt, és normális körülmények között nem nyúlt volna talonba miatta, viszont négy kör játékra alkalmas lap nélkül. Nem a pénzt bánta, filléres alapon játszottak, épp csak, hogy legyen tét, és ne bohóckodjon senki gyökér lapokkal, de nem ugyanaz az élmény sikeresen támadni, mint sikertelenül védekezni. Most viszont jó lapja volt, de figyelnie kellett.
Minden kedden, amikor Vitéz Fiumében, volt játékülést tartottak a Kikötőben. Záróra után, hiába van előnye is annak, ha a csehó tulajdonosa az egyik ultipartner. A harmadik és a negyedik játékos változó volt, de valami köze mindig volt a Dezinformációs Alosztályhoz.
A mostani vendég  tengerészhadnagyi zubbonyt viselt, hivalkodó Atlanti-csíkokkal. Az óceánt megjárt tengerészek külön kasztot alkottak, és mélyen lenézték a ’belvizieket’, akik ugyanakkor hasonlóan vélekedtek a folyamiakról. Mint kiderült a fickót Kiss Zsigmondnak hívták, és az ÓmHH Fiume, az Adria Svadron zászlóshajójának másodtisztje volt. Nyéki régi ismerőse. Ja és természetesen a DA beépített embere, bár egyesek szerint maga Jecsmenik admirális is beépített ember volt. Eggyel több viszont sose árt, még akkor is, ha az önfejű admirális valóban a Dezinformációnak dolgozik. Amennyire Vitéz ismerte Jecsmeniket, ez szinte kizárt volt, ő saját magáért és esetleg a Flottájért dolgozott. Az, hogy együttműködött-e a DA-val az egy másik történet. Valószínűleg igen.
Nyéki szokás szerint politizált és a tengerész partnernek tűnt a dologban.
- Ez a mostani, a Szávai Hadjárat nekünk szól, hidd el! Ja és passz.
Kiss belenyúlt a talonba és hümmögve illesztette saját lapjai közé.
- Nem látom, miért irányulna ellenünk. Nagyon helyes, hogy végre a délvidéket is ráncba szedik.
- Ugye emlékszel még a Morvai-puccsra?
- Továbbra sem látom a hasonlóságot.
- Nézd, itt van Fiume, Albert elnök egykori személyes projektje. De Fiume ismét  ’corpus separatum’ lett, alig van közünk Ómagyarország többi részéhez. A Sziszek-Fiume vasút az első tíz kilométer után megállt, a krómbányáig éppen elér. A kereskedelem minimális, a szekérutat is csak a Megtörők és a bevándorlók használják. A város saját jogon felhúzta az iparát és praktikusan önellátó, és itt az Adria Svadron!
- Negyvenszáz! Folytasd, még mindig nem látom, mire akarsz kilyukadni.
Vitéz lassú, megfontolt mozdulattal nyúlt a lapokért, zöld és makk alsó. Nem éppen erre volt szüksége, de egynek elmegy.
- Pedig rém egyszerű Zsiga, mennyien szolgálnak a Svadronban, és mekkora tűzerőtök van?
A zöld ásztól mindesetre még nem szabadulhat meg, egy sima, valószínűleg időhúzásnak bemondott negyvenszázból semmi nem derül ki. Az egyik lap a tök filkó lesz.
- Nagyon jól tudod: három romboló, nyolc naszád összesen ezer tengerésszel, ezerötszáz gyalogos Fiuméban, ötszáz Lanzarote-n, kétszázötven Alexandriában és százötven az öt szenelő állomáson. Háromezer négyszáz, plusz mínusz száz.
Makkból hét, nyolc, kilenc, tíz, alsó, zöldből hét, nyolc, alsó és  ász. Pirosból nyolc, kilenc. Egyértelmű piros nyolc. Nem fog ez a lap fog piros ultit javítani.
- Akkor összefoglalom, itt van Ómagyarország ellenőrzésén azaz, a praktikus határain kívül egy kvázi önellátó város, a tatai tankok után a legnagyobb tűzerővel az egész rohadt sárgolyón. Szerinted nem vagyunk gyanúsak?
Tök felső, piros nyolc. Ez a helyes talon.
- Betli.
- Miért lennénk gyanúsak, mit tettünk, ami miatt gyanúsak lehetnénk?
Nyéki egy pillanat alatt visszakapcsolt kártyázó üzemmódra.
- Ahogy a talonozási szokásaidat ismerem, akár még érdekes is lehet, de sokkal valószínűbb, hogy két bélsár lap. Már persze, ha tényleg betli. Passz. – hogy aztán megint a felfüggesztett politizáló program vegye vissza az irányítást – Mit tettünk? Te Albert elnök Ómagyarországán élsz, ember? Nem az a lényeg, hogy mit tettünk, hanem, hogy mit tehetnénk. Ha holnap Jecsmenik kikiáltja a Fiumei Királyságot, akkor senki, még egyszer hangsúlyozom, senki nem tudna semmit tenni ellene. Merthogy az, hogy a megtörő kiképzőtábor melyik oldalra állna egy percig nem kérdés. Pont erről szól Halmai hadjárata. Vagy szerinted tényleg nyolc teljesen feltöltött megtörő zászlóaljra, két műszaki századra és a három Esztergom-osztályú ágyús naszádra, meg a kapcsolt resztlire van szükség pár törzsi szinten álló lándzsás vadember lenyomásához? Nem, ez üzenet Fiuménak, ha kell, ennyi embert is át tudunk dobni a délvidékre. Nem mellesleg a Száva-völgy pacifikálása után elkezdhetik a hadiút építését, amin akár tankokat is tudnak küldeni. Érted már?
A tengerészhadnagy rárabolt a talonra, mint gyöngytyúk… nem lényeges mire. Neki is jó lapja lehetett. Sőt mintha mosolyra is görbült volna a szája.
- Lehet, hogy igazad van, de milyen lehetőségeink vannak? Lőjük le Halmait?
- Most ugye nem hazaárulásról beszélgettek fiúk?
- Ne parázz Jóska, senki nem akarja lelőni Halmait, bár ha valaki megtenné, hát finoman szólva sem sírnám rongyosra a zsebkendőmet. Bár amekkora farok, lehet, ez inkább segítené a hadjáratot. Amúgyis nagyobb a baj ennél. Pénzügyi természetű.
- Az bizony, nagyobb a baj fiúk, ez ugyanis egy piros ultimó!
Már a harmadik a mai nap, de Vitéz kapitánynak egyéb tervei voltak.
- Nono, ne rohanjunk hadnagy úr. A szabályok szerint még két passznak kell elhangzania azelőtt a peros ulti előtt. – Majd egy meglehetősen színpadias mozdulattal rátenyerelt az asztalon fekvő két lapra – Szóval mik is azok a pénzügyi természetű problémák.
Tök alsó  és makk király, pont erre a két lapra nem volt szüksége.
- Költségcsökkentés, a Dezinformáció költségvetését negyven százalékkal vágják meg. Nem tudom, hogy tudjuk fenntartani a hálózatunkat ezek után.
- Mint egy vénasszony, olyan vagy Nyéki, csak a sírás, csak a sírás. Mintha a Dezinformációnak nem lenne elég, a kormánytól független pénzforrása.
Ezt a két lapot vissza kell tenni, Kiss színtelenített makkból, a király ilyen helyzetben biztos bukó. Nyéki is gondolkodik, ezt simán kihasználja. Meglepőt kell húzni, mondjuk nem sok esélye volt nem meglepőt húznia. Az ászos betli mindig meglepő, és többnyire nem jön be.
- Éppen igazad is lehetne Zsiga, de az a helyzet, hogy általában el is szoktuk költeni azt a pénzt. Mondjuk hozzád hasonló arrogáns marhák megvesztegetésére.
- Piros betlik urak!
- Jöjjön!
- Nekem sincs ellenvetésem.
A betli pszichológia. A cél egyetlen ütést sem vinni. Mivel a következő körben az hívhat, akié az utolsó ütés, ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a játékos a második körtől elveszti az irányítást, és sodródnia kell az eseményekkel. A triviális esettől eltérő körülmények között ez azt jelenti, hogy a siker kulcsa a kommunikáció és a megtévesztés. Az ászos betli pedig a nemtrivialitás egyik csúcsa volt, valamelyik szín legnagyobb lapjával megúszni ütés nélkül, ehhez a hibás ellenjáték és a disznó szerencse együttállása kell. A disznó szerencse, egy görög-római illetőségű hölgy feladata. A hibás ellenjátékért lehet tenni, mivel a kommunikáció egyetlen módját a körönként egyesével kijátszott kártyalapok jelentették, megvan a lehetőség, hogy olyan útra tereljük az ellenfeleket, aminek során lehetségessé válik, hogy az ászt belopjuk egy ártalmatlan körbe.
Piros kilenc, amit agyonüt Nyéki felsője, persze a végén ő is esélytelen az ÓmHH Fiume másodtisztjének ásza ellen. Vitéz ettől a ponttól kezdve sodródik, minden lépése reakció a többiek akciójára. Ráadásul a pozíciói gyengék. Ugyan tisztult pirosból, de könnyen lehet, hogy a kocsmáros is, a másodtiszt pedig okos, ezt a hibát nem fogja elkövetni. Ezzel a vereséggel Vitéz számolt is, piros ulti ellen, a pirosban nem bízhatott. Semleges lap, van amikor ez az ideális kezdés. Mik lehetnek Kiss szándékai, lássuk csak: van még nála öt piros és négy egyéb lap, vagy fordítva…
Makk ász, a csajszinak úgy látszik szimpatikus volt Vitéz hősies hozzáállása, hiába bátraké a szerencse. Az ellenfelek egy kicsit gyengébbek, mint sejtette. A helyzet még mindig reménytelen, de már nem nyerhetetlen. És most jön a pszichológia, el kell hitetni Kiss-sel, hogy jó úton jár. Makk nyolcas, nem lehetetlenül kicsi lap, nem lóg ki a lóláb, hogy egy egész sor pihen héttől alsóig Vitéz kezében. A harmadik lap Tell Vilmos, Nyéki és Vitéz számára kristálytiszta a szituáció, de még mindig Kiss következik. A logikus lépéssel, az ő nézőpontjából a csapda kész, rá kell csapni Vitézre. A legrosszabb eset is, hogy tempóelőnybe kerülnek. Ehhez csak át kell adnia az ütést.
Zöld tíz, még az alsó alatt, ez fontos, ha nagy lenne, akkor csak az ásszal bunkózható, és akkor vége. Így nem, az ütés Nyékié a királlyal. Vitéz fizikailag gyengébb lett, a zöld vonalán hatalmas rés tátong, és az ász elvesztette az utolsó védelmét is. Ráadásul ő a befejező ember a körben, még egy védett ász is elhullana, merthogy mindenképpen ütnie kell. Pszichológialag viszont megerősödött, az ellenfelek felderítése csődöt mondott, semmilyen lényeges információt nem sikerült megszerezniük, amit tudnak, azt is rosszul. Elbizonytalanodtak. És három körrel kevesebb maradt.
Tök kilenc, a negyedik szín ebben a helyzetben nem feltétlen hiba, most az… és vége a zöld ász hosszú pörgés után állapodik meg az asztalon.
- Bazmeg!
- Ha lennének szívesek fizetni az urak, ugyanis azt hiszem így ér véget egy győztes játszma. És Attila, ha lehetne egy sört is!... Pálinka!
- Kártya közben nincs tömény szesz! Azt hiszem ezt már kitárgyaltuk!
- L’eau de vie, az élet vize. Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság! Nem érted? Az antik nem tudnak desztillálni, az eredeti expedíció szénné kereste magát szeszforgalmazással. Azóta törvény van a pálinkaexport ellen, de gondolom, ez nem kellene, hogy különösebben izgasson minket. Vagy beszartál?