Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Kitüntetés tölgyfalombokkal - Sütő Balázs

2009.11.04. 08:30 | szs. | Szólj hozzá!

Címkék: szs fiumeévad sütőbalázs

Derrgenről és a pereputtyáról regényt lehetne írni. Célozgatott rá, hogy a faevők (ezek lennénk mi) érkezése előtt ő nagy ember volt, de ezt a saját hencegésén kívül semmilyen más forrás nem támasztotta alá. Sima barbár családfő, nem csodálkoznék, ha részt vett volna a vihar utáni napok kelta rajtaütéseiben, gyújtogatásaiban, de miután megszálltuk őket, igazi mintakelta lett belőle. Soha nem volt vele semmi gond, ha csak az nem, hogy az emancipálása mellékhatásaként egy kicsit alkoholista lett, de tényleg tudta kezelni. Csak este engedte el magát, mikor már végzett minden dolgával (beleértve a családfői pozíció megerősítését is több-kevesebb pofonnal és az asszony utódnemzési célú használatával). Később betelepítették őket egy Dorog környéki kis faluba, egyrészt a mezőgazdaság területén jelentkező munkaerőhiány enyhítésére, másrészt azt vizsgálva, mennyire lehet őket így asszimilálni. Itt se volt semmi gond, a gyerekek korában természetes, hogy verekszenek, na jó, a kelták kicsit durvábban, mint a falu sváb kölkei, de mindkét fél gyorsan tanult. Végül még egy intézetből szalajtott fiút is beraktak Derrgen kölkei mellé, a falusiak nem vállalták, valaki meg kitalálta, hogy ez is egy érdekes integrációs kísérlet. Annak a szétcseszett életű szerencsétlennek meg igazából mindegy volt.

Túlságosan messzire nem jutottam szociálpedagógiai tanulmányaimmal, de azt elég hamar letisztázták velünk, hogy csodát ne várjunk: ha egy gyereket az első éveiben elbarmolnak, abból már nem nagyon lesz semmi később. De dolgozni azért kell rajta, persze. Hittem is meg nem is. Nem tetszett, hogy így leírnak valakit – ha más nem, a megtérés csodája képes valakit új emberré tenni, gondoltam. De ezt a kölköt figyelve egyre több kétségem támadt. A szeme sem állt jól, a gadarai megszállottnak lehetett ilyen tekintete, még a démonűzés előtt. Fogalma sem volt arról, mi az a tisztelet és hogy kell kimutatni, meg egyáltalán, a szocializációja valahogy el sem kezdődött. Azon sem csodálkoztam volna, ha nem szobatiszta. Viszont Derrgen tényleg kézben tudta tartani, mondjuk neki meg a modern nevelési elvek maradtak ki az életéből és igen gyorsan elsült a keze, ha valami nem úgy történt, ahogy megfelelőnek tartotta. De ez a sérült kölyök másból úgy se értett. Valószínűleg már nem nevelhető, csak idomítható. Velem se nagyon dűlödzött, igyekeztem kerülni is. Picit ugyan bántott miatta a lelkiismeret, de nem tudtam volna a gondját a nyakamba venni. Sajnos még annyira sem, hogy „gondoljak” rá néha. Nem vagyok rá büszke.

Derrgen családja a tolmácsok segítőjeként és kulturális követként lett az expedíció kötelékébe sorolva. Illírül persze nem tudtak, ahogy a környékünkön senki se, de nagyobb esélyt láttunk arra, hogy az illírek tudnak keltául, mint magyarul. Útközben valamelyest igyekeztünk az itteni kelta nyelvjárásokat is magunkra szedni, de a puding próbája még hátravolt. Akárhogy is, nem árt egy úgy-ahogy emancipált kelta a csapatba, mindig lehet fordulni hozzá, ha kérdése van az embernek. Már ha fel tudja tenni az ő szintjén.

- Ez mi, Derrgen? - kérdeztem tőle a felderítők fényképezőgépét mutatva neki. Az apró LCD kijelzőn egy kibelezett és gyakorlatilag keresztre feszített őz látszott egy fára szögezve. Az egyik mellékúton lőtték a képet, mialatt az esőben áztunk és rémeket láttunk.

- Muti! - hajolt közelebb a nevelt kölyke. Már láttam, hogy a tagbaszakadt kelta keze ütésre lendül, úgyhogy gyorsan a fiú maszatos képe elé nyomtam a fényképezőt. - Fúj!

- Te akartad látni – vontam meg a vállam.

- Azt hittem, meztelen nőket mutogatsz.

- Persze, mindig azt szoktam. - Furcsán bambult rám, szerintem nem igazán értette a lényeget. - Most ap... Derrgennel beszélek, jó?

- Felőlem – fordult meg. Elindult az egyik apró tábortűz felé, gondolom, a katonáktól akart kunyizni valamit.

- Tölgy? - maszatolta össze az ujjával Derrgen a kijelzőt.

- Ne... igen, tölgy.

Gyorsan letöröltem. A felderítők kiakadnak, ha meglátják.

- Áldozat – bökte ki végül a kelta. A félhomályban nem láttam rendesen, de mintha elszürkült volna az arca. Embertelenül félt a druidáktól meg az összes hókuszpókuszuktól, nem lehetett kiemancipálni ezt belőle. - Az erdőnek.

- Van dolga velünk ennek? - kerestem a megfelelő szavakat, a szókincsem lehetne bővebb is. De már egész jól össze tudok rakni egyszerű mondatokat, irgalmatlan bonyolult nyelvtant használnak.

- Van – bólintott Derrgen. - Az erdő... piszkos tőlünk. Amiért itt vagyunk. Ők tisztítják.

- Ezzel? - toltam újra elé a gépet.

- Igen.

Kikapcsoltam, a kis LCD képernyő fénye kihunyt. Remek. Nem tartott sokáig a druidák barátsága. Nem mintha ez meglepő lenne.

- Aludj jól, Derrgen.

- Aludj jól, Báázs!

Az órámra néztem. Még épp elérem a takarodó előtti áhítatot. A lábam minden lépésnél egyre jobban fájt. Reméltem, hogy használhatóra gyógyul, mire elérjük a partot és elkezdődik az igazi munkám.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr461497077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása