Előzmény

Szóval ott álltunk a hodály előtt és vártuk, hogy legyen valami. A főnök egyik kezében Mónika, a másikban én, és kezdett marha gyanús lenni a helyzet, hogy nem a két szép szememért rángattak ide a szarkupacok közé. Nem mondom, hogy ez lenne az első eset, hogy a hátsómra pályázna valami állatbarom, de eddig mindig sikerült ezt valahogy kikerülni. Azért azt nem néztem volna ki ebből a bagázsból, ami a Bélától kezdve a büdös Derrgenen keresztül a magukat kurva fontosnak tartó katonákon át leráncigált idáig. És most mi van, válasszon ez az alkoholista ősember, hogy érett cickót akar vagy esetleg egy kölyköt? Hogy itt nem csak az én vérem fog folyni hamarosan, az biztos.

Derrgen egyre ocsmányabb szavakat adott ki magából, érteni ugyan nem értettem belőle sokat, de néha úgy hörgött, mintha valami a torkán akadt volna. Dicsekedett a szerencsétlen már sokszor, hogy ő aztán minden nyelvet beszél a világon, naná. Hát most igyekezhetett, a hodálykirály meg a keménypofájú harcosai meg nézték, hogy mi a franc baja van. Ha nem rajtam alkudoztak volna, még talán röhöghetnékem is támad. Sőt, kezdett is támadni, mikor röhögjön az ember egy jót, ha nem akkor, amikor még teheti. De mielőtt belendülhettem volna, a parancsnok elengedte a kezem és egy pofonnak is beillő gyengéd lódítással hátraküldött. Ezek szerint a vén szeszkazán mégis csak a nőket szereti. Vagy engem majd később vesz csak elő.

Mentem vissza kedvenc Dzsesztonom mellé. Aki nagyon szeretett, mióta a főnök közölte vele, hogy ha csak egy hajam szála is meggörbül, ellövi a golyóit neki. Szerintem nem vette be teljesen a mesémet, pedig tök élethűen alakítottam.

- Húzd meg magad mellettem, kölyök - morogta a tag. Azért igyekeztem úgy helyezkedni, hogy el tudjak ugorni, ha esetleg elfelejtené, mik a kilátásai. Vagy ha hirtelen kinyírná valamelyik fejszés barom a főnököt és ezzel taccsra vágná az életbiztosításomat.

- Mi a francra várunk? - morogta Dzseszton haverja. Idegesen piszkálta a gépfegyverét, de annak azért örültem, hogy nem miattam. Nekem meg egy kés se, hogy rohadnának szét.

- A ceremóniára - morogta vissza Dzseszton.

Na az volt a halál ötven órája. Még Bélánál voltam, amikor az egyik délutáni mozizásra azt hozta a suliba, volt annyira baromarcú, hogy beadta nekem előre, hogy micsoda egy ütős film, így nem lógtam el helyette az erdőbe. Ráadásul rohadt sokat kellett várni, mert nem jött meg akkor az áram, amikorra gondolták, viszont a fél tetves falu ott szorongott a tornateremben, hátulról örültem, ha azt be tudtam lőni, merre van a tévé. Mozizás, hogy esne rájuk az a régi nyomoronc tévéjük. Aztán meg végre a film, hát az tényleg maga volt a halál. Fekete-fehér, mert a Béla egy kurva tévét nem tud rendesen összekötni a videóval, hang nuku, hülye nácik tátognak valamit, aztán inkább azzal foglalkoztam, hogy tarkón-e tudom köpni az előttem ülőket úgy, hogy más ne vegye észre. Mindenkit megnyugtatok, hogy igen. Ceremónia, vagy mi a tököm, merthogy a Mónika nem egy útszéli ribanc, hanem ómagyar hercegnő, meg kell adni a módját, hogy rámászhasson az a büdös hústorony. Szerintem csak a csaj élvezte az egész hókuszpókuszt a nyávogós éneklésekkel meg hányásszagú füstölőkkel meg azzal a szerencsétlen kecskével, amit széttrancsíroztak az orruk előtt a buli kedvéért. A csaj is csak azért, mert annyival később jön a nászéjszaka. Kecskeól vagy mi a neve király se került nagyon emelkedett hangulatba. Killdemólt, na. Bár amikor az a rohadt állatfejet viselő szakállas majom előtte hadovált, elég megszeppent képet vágott. Nem hiszem, hogy a szag zavarta volna. De nem csak én könnyebbültem meg, mire egy extra vinnyogós ének és az összeterelt helyiek ordibálása után Dzseszton kinyögte végre, hogy jön a buli. Alig vártam, ennél bármi jobb. Na jó, majdnem bármi.

Pár perc múlva megnyíltak a hodály-palota ajtajai.

És a pia is hatott. A katonák ugyanis kiraktak az első asztalra egy láda Kőbányait, meg négy üveg vodkát. Derrgen meg azt mondta, az Ómagyar király ajándéka. Előleg a hozományból. Bár már így is felpörgött mindenki, gyorsan beljebb kerültünk, én meg figyeltem, hol vannak a jó helyek.

Na, odabenn sem volt valami nagy szám. Két baszott hosszú faasztal, mellettük lócák, a tetőről vásznak, vagy mik lógtak, azok miatt volt talán olyan büdös, mint egy tehénistállóban. Szemben, a terem homályba vesző végében, valami deszkatákolmány. Killdemót egyenest arra vette az irányt, látszott, nagyon leülne már.

A buli hamar a tetőfokára hágott. Ki is használtam gyorsan az alkalmat, és ettem, amit csak tudtam. Volt ott sült, kenyér, még sütemény is, valami korpából kotyvasztva. Kaja volt, na, amiből kevés jutott mostanában. Itt legalább nem kellett megverekednem minden egyes falatért, mint Derrgen kölykei között. Hamar burkoltam azért, biztos, ami biztos. Meg is fájult a hasam rendesen. Kínlódva elvonszoltam magam a falig, ahol a legvalószínűbb volt, hogy nem taposnak össze a részegek, és leheveredtem.

Nem sokáig. Derrgen jelent meg, felcibált, és egy kiadóst verést kilátásba helyezve azt mondta, most pedig bemutat a királynak. Hiába no, ilyen az én formám! Arról nem is beszélve, hogy a hülye keltája alig ivott, de már ennyi is elég volt neki ahhoz, hogy elfelejtse, velem kezdték az egész hülyeséget. Legalábbis reméltem, hogy nem valami kamuszöveg, és nem arról van szó, hogy mégis bejönnek a vén szőrösnek a kisfiúk.

Könnyebben túl voltam rajta, mint vártam. Ami nem is volt olyan nagy baj. Derrgen is büdös volt, de ez a Killdemót, vagy hogy a bánatba hívták, na az volt csak büdös igazán. Nem csak belülről kerülte a vizet. Tán azóta nem mosdott, hogy a világra tolta az anyja. És még oda is húzott magához, jól végigvizslatott, majd húsos ujjai közé fogva az orromat, jól megtekerte. Minden esetre jól megszidtam a kurva édesanyját, sőt, még rúgni is akartam rajta egyet, de Derrgen résen volt, és befejezettnek nyilvánította a királyi mustrát. Elkapta a karom, és belódított a lócák közé.

Mondjuk Killdemótot se érdekeltem tovább. A spinét kezdte zaklatni, aki a balján ült. A széplányon látszott, nem nagyon díjazza a király nyomulását, de Killdemót figyelme nem nagyon akart elterelődni az alaposan kirakott és felpolcolt, feszes mellekről. (Nem csodálkoztam rajta. Elnézve a helyi luvnya felhozatalt, a nagyseggű, borzas fejű helyi spinék legfeljebb abban versenghettek egymással, hogy kinek lóg lejjebb a csecse a púpjánál. ) Szóval, a király egyre csak kaparászott Mónika dekoltázsa körül, mint vak a deszkaajtón, de azt’ addig, amíg valahogy a lány egyik melle meg nem adta magát, és ki nem buggyant a ruhából. Valahogy megérezhettem, hogy valami hasonló fog történni, mert igyekeztem a közelben maradni. Meg is lett az eredménye, mert egészen közelről szemrevételezhettem azt, amit eddig én is csak képeken láttam. Sajnos, hamar véget ért a mozi, mert a csaj először lekevert egy irtózatos pofont a királynak, aztán hamar visszarakta a csecsét. Káromkodtam rendesen, szidtam a szerencsémet, vagy inkább a szerencsétlenségemet. Talán, ha kapok még egy-két másodpercet, megértem, mi a fenéért bolondulnak a felnőttek a pucér női mellért. Sajnos, rám semmilyen hatással sem volt.

Mint ahogy azokra a tökös fiúkra sem, akik Killdemótra vigyáztak. Ez egyik villámgyorsan elkapta a csaj haját, hátrafeszítette a fejét, és már lendült is a kés a kezében, hogy elvágja a torkát. Örvendtem, mint sittes buzi a közös zuhanyzásnak. Újabb csodálatos élmények vártak rám; elvágott torokból spriccelő vér szélesvásznú kiadásban, és ha a kattogások a hátam mögött azt jelentették, hogy a katonák felhúzták a géppisztolyokat, akkor még desszertnek is kapok, egy szép közelképet arról, ahogy szarrá lövik ezt az egész ókori bagázst a szemem előtt.

Sajnos, a király elszarta nekem az egészet. Miközben a deszkahodályban kussolva várta mindenki, mi fog történni, egyszer csak felröhögött, és elütötte a lány torka előtt kalimpáló kést, majd dühösen ordibálni kezdett az embereivel. A testőrgyerek elengedte Mónika haját, mire a spiné fellélegzett, és láttam a csinos pofikáján, akár mind a két csecsét kirakná, ráadásul önként, csak még egyszer ne kelljen átélnie az egészet. Nem is volt már olyan fene nagy pofája a továbbiakban, egyre jobban vigyorgott a király nyomulásán, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy a király hasa kibuggyant a bőrgatyából, de hogy mi történt utána, azt nem láttam, mert összekapaszkodva, tántorogva felálltak és innentől csak a seggüket láthattam. Aztán meg a testőrök elvezették őket valahová.

Újra leheveredtem a fal mellé, aztán elaludtam.

A kocsiban ébredtem. Balról Derrgen horkolt, közben motyogott valamit. Atom részeg volt, efelől semmi kétségem sem volt. A parancsnok vezetett, mellette egy másik katona. Beszélgettek. A parancsnok vidám volt. Azt mondta, hogy Mónika bekefélte az előretolt Ómagyar helyőrséget a tengerpartra. Ezen a másik katona is felvidult. Én nem annyira, mert újra elkapott a hasgörcs.

Aztán újra elaludtam.