A római követség sorozat gyűtőlapja, előző részekkel.

 Kint kékesen derengett a Bazilika kupolája a napnyugta utáni félhomályban, a Felderítő Parancsnokság irodájában pedig Csehi Árpád meredt gyanakodva a csomagra, amit az imént helyezett az íróasztalára a portáról felküldött őrvezető.

- És ha bomba? - kérdezte.

- Hívjam a tűzszerészeket, uram? - nézett a telefonra az őrvezető.

- Csak álljon hátrébb. Szóval a római nagykövet küldte, mi?

- Két szabadosával, uram. Siettek, hogy nehogy elkéssenek.

- Elkéssenek? Miről? - Csehi kinyitotta az eredeti svájci bicskáját és elvágta a csomagot összekötő madzagot. A finom szövetet szétterítette, majd fintorogva nézte azt, amit benne talált.

- Ez meg mi a frász?

- Szerintem egy öltönytóga, uram – jegyezte meg az őrvezető. - Szerintem épp az Ön mérete.

Csehi kivette a ruhadarab mellé tűzött papírt. Szálkás, római módra csupa nagybetűvel írt, rövid levél volt, Róma itteni képviselőjétől egyenesen neki, aki már sok mindent képviselt életében, de soha semmit sem nyíltan.

AMICE FOGADD EZT A SZERÉNY ÖLTÖNYTÓGÁT MOST HOGY A VÁROSBA LÁTOGATSZ TALÁN JÓL JÖN MAJD OLYAN ALKALMAKON AMIKOR EGYSZERRE AKARSZ JÓL ÖLTÖZÖTT RÓMAINAK ÉS ÓMAGYARNAK LÁTSZANI KÍVÁNOM ÉREZD JÓL MAGAD ÉS JÁRJ SIKERREL AZ ÚTADON RÓMA ÉS ESZTERGOM NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE BARÁTOD

Ezek a barom antik tuti, hogy direkt nem használnak se kisbetűt, se írásjelet, csoda, hogy az ékezetekre ráveszik magukat.

- Minden rendben, uram? - érdeklődött az őrvezető.

- Ha becsukja maga mögött az ajtót, közelebb kerülünk ahhoz is.

Mikor egyedül maradt, nézegette egy kicsit még az öltönytógát – ritka hülye egy ruha, a történelem két legelcseszettebb ruhadarabját keresztezik és azt hiszik, hogy ő ezt felveszi -, majd a telefonért nyúlt és feltárcsázta azt a hangot, akivel soha nem mutatkoztak egymásnak.

- Kaptam egy öltönytógát a római nagykövettől az útra – mondta a hangnak köszönés helyett.

- Igazán figyelmes.

- Engem inkább az érdekel, hogy honnan tudja, hogy Rómába megyek. Azt hittem, nem nyílt a dolog.

- De nem is fedett. A robbantás óta amúgy is konkrét listákat kérnek a ki- és beutazásokról.

- Mert?

- Mert megtehetik. Mi kezdettől fogva így engedjük be a diplomatáikat is.

- Akkor onnan tudja.

- Bingó.

- És mi a francra akar célozgatni ezzel a ronggyal?

- Talán arra, hogy szakadt vagy és ez ciki lenne, ha kiderülne, hogy az ismerőse vagy.

- Egyszer ittam vele, annyi.

- Talán hiba volt. Amúgy nem az állomás felé kellene tartanod már?

- Próbálom húzni az időt. Egy értesítést várok.

- Miszerint?

- Miszerint Kapitány kitörte a nyakát. Vagy ilyesmi.

- Épp most jelentkezett ki a főportán és nagyon úgy tűnik, hogy nem törte ki. Intéztél esetleg valamit..?

- Nem. De már látom, hogy kellett volna.

- Nyerő páros lesztek. Még az is lehet, hogy eljegyzed, mire hazaértek. Mindkettőtökre ráférne.

- Most már tuti, hogy rosszat fogok álmodni.

- Fiuméig lesz másra is időd. Sőt, ha szerencséd van, egy kabinba kerültök a hajón.

Csehi lerakta a kagylót majd undorodva az öltönytógába törölte a kezét. Végül a ruhadarabot mérgesen az egyik sötét sarokba dobta, az íróasztala fiókjából kivette a kedvenc kilenc milliméteresét és elindult Rómába, hogy az Időszennyezés Elleni Alosztály megbízottjaként rendet vágjon a kissé elszabadult dolgok között.

Illetve segítsen a főnökének rendet vágni.

Kapitány keresztbe tette a lábát, ezzel koronázta meg a vagy két percig tartó fészkelődését. A fiumei gyors egykedvűen pöfögött a holdtalan dunántúli éjszakában, a fülke tetejébe csavart izzó sárgás fényt árasztott magából, nem sokat, de eleget. Illetve túl sokat: Csehi sokért nem adta volna, ha a sötétség jótékonyan megfosztja őt attól a vizuális élménytől, amit Kapitány kecsesnek és nőiesnek egyáltalán nem nevezhető produkciója nyújtott. A keresztbe vetett lábakat szerencsére egy felvarrt szárú gyakorlónadrág fedte, szoknyában már túl durva lett volna. Egyáltalán, hordott valaha ez a... nő... szoknyát? Talán egész kicsit gyerekként, amikor még aranyos volt. Akkora vádlija volt, hogy még a bő katonai nadrágból is kidagadt, és Csehi jól tudta, hogy színtiszta izom az egész. Egyszer beszélt egy taggal, akit Kapitány valamiért tökön rúgott. Azóta átértékelte magában azt a kifejezést, hogy „gyengébbik nem”.

- Fordítsuk meg az egészet – javasolta Csehinek, aki egy pillanatra próbált úgy tenni, mintha aludna. Hasztalan. - Mi van, ha nem is a miniszterre hajtottak?

A fülkében az egy négyzetméterre jutó minősített iratok száma vetekedett egy megyei irattár SZT-részlegével, csak itt sokkal nagyobb biztonságban voltak az információk.

- Lehet hogy azzal a görög pacákkal szaladt tele valakinek a hócipője – bólintott a férfi. - Ez már bennem is felmerült.

- Milyen görög pacákkal? - horkantotta a nő.

- Azzal a filozófussal. Szerintem ha egy ilyen alak naphosszat a házamban okoskodna, engem is elkapna a heveny késztetés, hogy minimum megetessek vele egy kézigránátot.

Kapitány hideg szeme egy hosszú pillanatig a szemközti ülésen elterülő beosztottját nézte, majd pislogott egyet és ezzel törölte az előbbi megjegyzést. Ő itt most dolgozik és kizár mindent, ami zavarhatja benne. Többek közt ezt az alakot is, aki lehet, hogy most az IDEA vezetője lenne, ha egy KJ monogramú tehetség nem helyezkedik jobban. Illetve mostanra ugyanúgy a volt vezetője.

- A hivatalos vizsgálat szerint ugye azért Humbertet robbantották fel, mert ő volt a legelegánsabb az ómagyarok közül, ráadásul a szintén jól öltözött... ö... Valgus nevű római arisztokrata kísérte.

- Aki igazából egy senki – szúrta közbe Csehi.

- Egy arisztokrata.

- Akkor egy arisztokrata senki. Én olvastam a városfürkészi anyagokat is, amit Humbert asszisztense véglegesített a temetés után. Azért volt olyan szép ruhája, mert az apja bérelt neki egy vadiújat, hogy kinézzen valahogy.

- Az apja?

- Valgus apja. Egy még nagyobb senki. Egyelőre, persze.

Kint valami víz mellett robogtak el, a nádas túloldalán egy telep lehetett, néhány lámpa fénye táncolt a tavacska (vagy mocsár) nyílt részein. Milyen jó nekik, gondolta Csehi, éjszaka van és alhatnak. Próbaképp megint lecsukta a szemét, mire Kapitány egyből beszélni kezdett.

- Akkor sem életszerű – hallotta a nő mély, érdes hangját. - Csak egy hülye kever össze két senkit az antiügyi miniszterrel, márpedig egy, sőt több hülye nem képes megszervezni azt, hogy ilyen mennyiségű robbanóanyagot ellopjanak tőlünk, kicsempésszék az országból, eljuttassák Róma mellé, észrevétlenül telepítsék abban a villában és a robbantás után felszívódjanak.

- Két csapat is lehetett, az egyik robbantott, a másik robbanóanyagot szerzett – mondta csukott szemmel Csehi. - Egyébként mi miért is foglalkozunk ezzel? Úgy tudtam, nem ezért utazunk oda.

Mintha megint horkantott volna a nő. Faltörő Jerke, biztos tudja is, hogy így hívják a háta mögött. Sőt, néha egyenesen Fartörő Jerkének, mióta pár egalista hátsóját szétrúgta a legutóbbi választások tiszteletére elkövetett szolid puccs során. Jerke, mert kosnak mégse nevezhetik, a legelvetemültebb ellenségei sem tagadják azt, hogy Kapitány Judit, legalábbis genetikailag, nő.

- Minden összefügg mindennel, Árpád, minden összefügg.

Csehinek erre már muszáj volt kinyitnia a szemét. Árpád? Mi ez a bizalmaskodás? Eszébe jutott a hang két megjegyzése és érezte, hogy valami nincs rendben a gyomra tájékán. Igen, tiszta sor, ő is feketelistás lett a majdnem-puccs után. Igaz, hogy keresztülverték mindenen és mindenkin azt, hogy ne veszítse el a kormánytöbbségét a hőn szeretett Nemzeti Párt, de a mór, azaz a Felderítő Parancsnokság érintett csoportja megtette a kötelességét és a mór immár büdös. Mert hát mégis azt nyomatják már vagy negyven éve, hogy Ómagyaroszágon demokrácia van. Feketelista, tudta is, hogy ez lesz, de tényleg ekkora büntetést érdemel? Azzal a, hát mondjuk ki, mert az, nővel kettesben egy ilyen hosszú és bonyolult küldetésbe, akit legszívesebben...

- Muszáj aludnom egy kicsit – közölte vele, hátha hat a mélyben rejtőző anyai (gondoskodó) ösztöneire.

- Ó, persze. Majd én virrasztok.

Mi a francnak?

Ez volt az utolsó gondolata, utána pedig már csak a Drávánál ébredt fel.

Amíg a mozdonyt feltöltötték és ellenőrizték a szerelvényt, ők is kiszálltak egy kicsit. Csehi már letett arról, hogy az utazás éjszakáján pihenni fog, különben is jobb, ha nem alszik el védtelenül egy fülkében Kapitánnyal. Az állomás mögött a Dráván átívelő hosszú vasúti híd pompázott az őrlámpák fényében. Hamarosan pedig az anti ókor kellős közepén lesznek. Hm.

- Mire odaérünk, már a leváltott nagykövet is hazaér – jegyezte meg Kapitány. A minősített iratokat rejtő bőrtáskát szorosan a melléhez szorította és fürgén járt ide-oda a tekintete. Csehi biztosra vette, hogy a táska alatt egy pisztolyt szorongat.

- Az új főnök meg már kényelmesen befészkeli magát, aztán esünk a nyakába – bólintott álmosan a férfi. Úgy döntött, hogy nem a kiküldetés alatt nem fog borotválkozni, a rómaiak számára így is, úgy is barbár lesz és akkor legalább nem kell azzal a vacak borotvával hülyéskednie reggelenként. Különben is otthon felejtette. Remélte, hogy Kapitány azért nem.

- Ismertem ezt a Rozsnyóit korábban is – merengett a nő a táskát szorongatva. A háttérben gőz tört elő valahonnan, több reflektor fénycsóvája is felfénylett a szürkés gomolygásban, egy pillanatra angyalszerűvé varázsolva Kapitány Judit vaskos körvonalait. - Egy igazi pojáca. Ha nincs olyan hosszú nyelve, soha nem viszi ilyen sokra.

- Meg mákja is volt – szúrta közbe Csehi. - Igen sokat profitált a robbantásból. Nem gyanús?

- Jó helyen volt jó időben. Voltak kapcsolatai és új fiúnak számított, így úgy gondolták, hogy tiszta a követségen burjánzó balhéktól. Szerintem egy éven belül áthelyezik.

- És kinevezik mondjuk Kapitány Juditot a helyére.

- Na csak az hiányozna. Előbb küldenek valami szénbányába.

Csehinek erről eszébe jutott egy vicc, de inkább nem sütötte el. Túl magas volt arra az esély, hogy a táska alatt tényleg egy kibiztosított pisztolyt szorongat a Jerke.

Az őrhajón tényleg egy kabinba rakták őket. Ami azt illeti, ez az egy normálisnak mondható kabin volt az egész teknőn és azt is a kapitány bocsátotta a rendelkezésükre. Csehi addigra már megadóan fogadta a sorsát, különben sem járt még soha a tengeren és ennek minden pillanatát ki akarta használni. Kapitány egyszer már hajózott, sőt, még bele is lőtt valami kalózhajóba rakétapisztollyal, de erről soha sem árult el többet. (Csehi inkább azt a verziót terjesztette, hogy a csata előtt gyorsan felszerelték a nőt döfőorrnak, mert ráébredtek arra, hogy ezzel az igencsak hasznos kiegészítővel az ómagyar flotta valami miatt nem látta el a hadihajóit.)

A közös kabin miatt azonban valami másállapotba kerülhetett a főnöke, mert amikor a férfi visszatért egy extra pulóverért, egyből feltett neki egy intim kérdést.

- Mondja csak, Árpád, maga ugye a Dunaji-ügy miatt kapta ezt a szívatás a nyakába?

Csehi egy pillanatra ledermedt.

- Hogy mi?

- A Dunaji-ügy. Dunaji Kenet, vagy mi volt a neve annak az egalistának, akit magán kerestek.

- Kenneth – javította ki. - Így írta a nevét.

- Az hülyeség, a magyar nyelv kiejtés szerint ír. Szóval azért van itt, mi?

- Azért vagyok itt, mert szükség van a szakértelmemre – vette elő a pulóverét és a kincstári szöveget.

- Ja, ja, persze – kedélyeskedett Kapitány. - Nekem elárulhatja, Árpád, én is hasonló bulikban utaztam. Hova tüntette el a testet? Láttam a nyomozati anyagot, jobban magára voltak szállva, mint annak a darabolós gyilkosnak Egomban.

Csehi már biztosra vette, hogy ezzel az árpádozással direkt cukkolja a nő. Illetve azt is, hogy igen kemény anyaggal kellene élnie ahhoz, hogy Kapitányt „Juditnak” tudja szólítani bármikor is.

- A lelkiismeretem tiszta, mint a fehér hó – közölte, majd a nő arckifejezését látva gyorsan hozzátette: - Ebben az ügyben.

- Persze – kuncogott (röfögött) Kapitány. - A körzet magasan esélyes képviselőjelöltje, a leendő egalista kormány egyik szépremémyű tisztviselője se szó, se beszéd ír egy lemondó nyilatkozatot majd eltűnik. Ráadásul a nyilatkozattal kapcsolatban is merültek fel kétségek. De a legszebb az, hogy a maga csoportja volt ráállítva Dunaji képviselőjelöltre. Ezt persze időben elégettük, mármint a bizonyítékot rá, de páran magára vallottak.

- Egy ujjal se nyúltam a taghoz – ragaszkodott hozzá Csehi. - A standard eljárást követtük, vele pont én beszéltem, ez tény. Csak a szokásos fenyegetés, hogy először a családját éri baleset, aztán meg őt, meg ilyesmi. A fene se gondolta, hogy ennyire a szívére veszi.

- Hát én se hiszem, Árpád – röfögött tovább Kapitány. - Az a tag benne volt a legbelső egalista körökben. Anyanyelvi szinten beszélt felvidéki keltául és egész jól latinul, originál római szárazdajkája volt. Ha nyernek, minimum rómaügyi államtitkárt csináltak volna belőle, ha nem többet. Maga meg meglenget egy gyermeteg fenyegetést és a fickó meg mintha átkerült volna?

Csehi megvonta a vállát és kilépett a kabinból. Az őrhajó orra felé tekintve már kékesen derengett Itália partja, a magasban pedig sirályok követték őket.

Ja, átkerült. Miért is ne?