Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Tengerszag, halszag, füstszag

2014.12.15. 08:36 | szs. | 14 komment

Címkék: vinitor fiumeévad 6evesOM

­­

"Átkerülés után 6" - a blog szerzői a hatodik évforduló alkalmából írt, Áu. 6-ban játszódó, korábbi karaktereikről szóló írásai

Vinitor a Fiume-expedíció félbemaradt történetszálába enged egy kis betekintést, amiből azt is megtudhatjuk, mit csinál a csentőfai hőse hat évvel az Átkerülés után. 

413631399_163a88def1.jpg- Természetesen semmiféle hivatalos keretet nem tudunk mozgósítani a plusz kíséretért, megvan a saját biztonsági költségvetésünk, és a személyzetünk is. - Parlamenti fejesként hozzám küldték, hogy én döntsek, de igazából nem nagyon értettem, mit is akar tőlem ez a rámenős, simulékony modorú fickó. Igazából nem akartam. Bűzlött az ügy.

- Természetesen - sokatmondó félmosoly - , egy ómagyar diplomata saját magántestőrséggel utazik, ennyire azért már elég volt az elmúlt öt év. Nem is kívánok anyagi ellentételezést. Magam is Esztergomba tartok, gondoltam megnézzük a fiúkkal, mi változott. Mi az első expedícióval jöttünk, és hát, hogy is mondjam, faszkivan a táborozással. - Fiume jócskán túlnőtte már a kezdeti sátortábort, de tény, hogy nem sokkal űberelte egy anti település szintjét. Átéreztem a lényeget. A táskámban lapult egy memóriakártya, rajta párezer digitális fénykép a telepről, majd a srácok a laborban megpróbálják életre – papírra - kelteni őket.

- Ráadásul egy olyan üzletember, mint én, még érdekes kapcsolat is lehet a jövőben. Tulajdonképpen mindketten jól járhatunk. - Ismét a félmosoly. Üzletember, na persze, eleget hallottam ebben a két hétben. Inkább helyi drogbáró. Vagy valami hasonló. Fiumében nem nagyon volt bűnözés, de lényegesen szabadabb szellemben éltek, mint az átkerültek.

- Nem vagyok diplomata. A parlamenti agrárbizottság megbízott elnökhelyettese vagyok, és azért kellett idejönnöm, hogy felmérjem, a lehetőségeik alapján a következő öt évben is csak hal meg lime lesz-e az asztalukon, vagy a hozott anyagból tudnak-e úgy gazdálkodni, hogy érdemes egy nagyobb szállítmány vetőmagot, facsemetét idejuttatni. Meg persze, hogy mekkora esélye van az időszennyezés elkerülésének ott, ahol egy kiló fűszerborsért ugyanannyi ezüstöt adnak az anti kereskedők, ha valaki kievez vele a partról. - Terítsük ki a lapokat, ha már itt tartunk.

- Egy férfi találja fel magát minden helyzetben.

Sosem terveztem, hogy majd aggastyánként is más emberek beleiben turkálok, meg tolom beléjük a pirulát a hígfosás miatt. Igazgatni kell a vállalkozást, de ma már tulajdonképpen egyszerű kertész vagyok csak.

- Fűvész-kertész, és még micsoda?

- No, hát az sem rosszabb, mintha valaki a lőrétől üti ki magát. Emiatt aztán tényleg nem kell rossz hírünket vinnie senkinek.

- Ettől már nem lesz rosszabb a híre, Gusztáv.

- Az már igaz. Akkor bontsunk meg egy demizsont, a római bor nem olyan, mint a hazai, de azért a szemünk ettől is keresztbe tud állni. - Hangosan felröhögött, majd felém nyújtotta az italt. - Igyunk az előttünk álló hazaútra! Azon meg ne bánkódjon, hogy politikus lett, hiszen bármikor kiszállhat!

***

A járőr Fiumétől egy napi járóföldre várt ránk. Úgy tűnt, hogy nem sokkal előttünk érhettek a találkahelyre, bár a rádiósok már tegnap jelezték, hogy elfoglalták a pozíciójukat. Ennek ellenére profi helyőrség látszatát keltették. Két társzekér, körben karófallal, gépfegyverek a négy égtáj felé. A füst már messziről látszott, ínycsiklandó illatok szálltak felénk, ahogy lemálháztunk. Alig tucatnyi ember, mégis egészen belakták a dombtetőt. Ómagyarok.

Kölcsönös bemutatkozás és rövid udvariaskodás után át lett rakodva a szállítmány egy része az ő kocsijaikra. Főleg orvosi felszerelés, fegyverek és lőszer, valamint étel. Konzerv, tészta, étolaj. Luxuscikkek a tengerparton. Egy másik szekér háztartási holmikkal lett telepakolva. Gyakorlatilag egy átkerüléskor lefoglalt Eurós bolt teljes műanyag készlete. Hat év után komoly értéket képvisel egy bontatlan csomagolású éthordó is. Kína fröccsöntött csodája, téren és időn át. Korai karácsony a kora őszi tengerparton. A mai napig meglegyint a fenekestül felfordult világ szele a maga szürrealizmusával.

- Ez a Fater tényleg olyan tökös legény, ahogy a Száva-parttól idáig beszélik? - A katonák csak elvigyorodnak, egyikük félvállról odaböki:
- Hát, mi vártunk magukra, nem valami rablóbanda, nem igaz? - De igaz. - Jobb lesz, ha kaja után indulunk főnök, még a végén nélkülünk kezdik el az üdvözlőbulit odalent.
- Csak nem sietik el a dolgot. -
Bár úgy hallottam, idelent nem veszik túl komolyan az efféle protokollt.
-Fiumébe megyünk. Néhány nagyfejű Egomból nem ok arra, hogy elhalasszák a tivornyát. - Kísérőim laposakat pillantottak a nyilvánvaló tiszteletlenség miatt, de a tag igazat beszélt. Ez itt nem az az Ómagyarország, ahonnan elindultunk.
- Akkor ne várakoztassuk meg őket túlságosan.

***

- Az elején volt pár atrocitás, de ahogy odafent is bele lettek gyalulva a gyepűbe a második komolyabb támadásuknál, úgy itt is megmutattuk, hogy nem érdemes velünk baszakodni. - Fater nagyot húzott a kupából, jóféle bort hoztunk magunkkal, már nekem is bizsergett a fejem tőle. Az évszakhoz képest meglepően kellemes esti levegő akadálytalanul jött be a nyitott ajtón, a kinti körudvarról zajongás, éneklés, és a közös bográcsos főzőcskék elmaradhatatlan hangjai szűrődtek be. Tán még verekedés is lesz, a helyiek több emberem szerint is elég magasan hordták az orrukat. Mondjuk ez kemény hely, kemény embereket kíván. Gondoltam kiteszem én is az irányjelzőt. Végighúztam az ujjaim a sebhelyemen, amely az arcom és a nyakam bal oldalát díszítette.

- Nem állították meg mindet a gyepűn, jutott hozzánk is egy csapatnyi. Kergetőzés közben majdnem összecsináltam magam, pedig addigra már borult ránk némi dzsuva.

- Nem néz ki olyan rondán. Belenyomta a fáklyáját egy kelta?

- Francokat, elszámoltuk a sufnituning napalmgránát gyújtását. Majdnem leégett a fél erdő. - Nem volt kellemes emlék, de azért elmosolyodtam. Elég tökösek voltunk akkoriban.

- Na azt megnéztem volna én is, jó bulinak hangzik. - Jó arc ez a Fater, végülis megtaláltuk a közös hangot. Nyilván előbb sikerült volna, ha nem egy ilyen rohadt kényelmetlen rönkből ácsolt széken kell ülnöm, jó hosszú, szekéren meg lóháton való zötyögés után.

- Uram, a szállítmányt rendesen leltárra vettük. - A belépő fegyveres kölyökarcú suhancnak tűnt, nem is tudom, hogy maradhatott ilyen idelent. Jelentőségteljesen ránézett az asztalon lévő bontott palackra. - Bár a bor nem fog egyezni a papírformával...

- Rendben van Gadácsi, most menjen, és rúgjon be maga is abból a tokajiból! Nem kell ennyire tökéletesen végezni a munkáját. Holnap délben jelentkezzen nálam, körbejárjuk a telepet ebéd után. Nehogy azt higgyék odafent, hogy hanyagul bánunk az ellátmánnyal. - Cinkosan felém bólintott, vettem a lapot.

- A hűtlen kezelés még mindig statáriális bűncselekmény. - Alig bírtam elfojtani a nevetésemet. - Leléphet katona. - Embert nem láttam még ennyire elfehéredni. - Most muszáj volt megszivatni? Jó srácnak tűnik.

- Az is. De a komolyság nem követelmény itt nálunk. Néha lazítani kell. Na járjunk egyet odakint, ellenőrzöm az őrséget.

***

Kicsit kóválygott a fejem, de vitézül álltam a sarat. Már a vége felé jártunk a kötelező köröknek, reggel kilovagoltunk az egyik magaslatra a telep közelében, aztán Horánszky mindent elmutogatott. A becsület végett még kicsit szaroztak is az őrök a kapuban a belső cölöpfalnál, de az előző másfél nap tapasztalatai alapján a rendes hétköznapokon valószínűleg korántsem ekkora a szigor. A telep gyakorlatilag a második expedíció érkezésével az eredetinek a többszörösére duzzadt, és még hozzá vehetjük a környékre letelepült antikat is. Ami nekünk odahaza ordas kizsákmányolásnak tűnne, itt maga volt a földi mennyország szerencsétleneknek. Biztonságban voltak, ellentételezést kaptak a munkájukért, és a saját népükben is valamiféle rangot jelenthetett, hogy az ómagyarok városában dolgoznak.

- És az a roncs miért van ott a sziklán? - Mutattam a parttól alig nyíllövésnyire kiemelkedő zátonyra, a fövenyen és a kövek között szemmel láthatóan robbanás tépte lyuk, körben egy közepes méretű halászhajó roncsai, már amit nem vitt el a víz.

- Tulajdonképpen az egyik emberünk vetette fel az ötletet. Ez a hajó a mi kis erődemonstrációs eszközünk lett, nagyjából hasonló roncsként vontattuk ki innen a partról. Még az érkezés utáni tavaszon. Mikor megjelentek az első kalózok a part mentén, megvártuk, míg elég közel jöttek, hogy láthassák, aztán aknavetővel szétlőttük. A felénk lévő szikla nagyjából kétszer ekkora volt akkoriban. Azóta egyszer próbálkoztak még, de mikor még közelebb engedtük őket, már a rendes hajót is el tudtuk találni.

- Gondolom azóta nem jöttek.

- Bizony nem. Néha előfordul egy-egy rablóbanda a környéken, de a srácok levadásszák őket. A közelben halad el egy jelentősebb kereskedelmi út, oda szoktuk kiakasztani a hullákat. Marketingből ötös, azt kell mondjam.

Közben már visszafelé mentünk, gondosan művelt parcellák között. Itt még javában termett a paradicsom, igaz, ha hosszú volt a nyár, még Csentőfán is lehetett frisset szedni októberben, legalábbis az aprószeműből. A görnyedező antik abbahagyták a munkát, és megbámultak minket, újszerű ruhánk élesen elütött a helyiek kopott, használt, anti elemekkel vegyített öltözékétől. Rákanyarodtunk a műhelyekhez vezető útra, itt már nagyobb nyüzsgés fogadott minket. A 21. századi ismeretekkel könnyű volt egy sor használati tárgy elkészítése, amelyekkel időszennyezés nélkül lehetett kereskedni. Egy cseréptál kétezer éve is csak egy cseréptál volt, itt viszont jobbat tudtak gyártani, többet, és olcsóbban. Jó cserealapot jelentett. A kézművesség nagyon fellendült, a második turnusban az ideérkezők háromnegyede értett valamilyen mesterséghez. Ez a fajta gazdasági berendezkedés nagyon hiányzott az Átkerült területeken is, hosszú távon ezzel lehet az anti világ fölé emelkedni, mert előbb-utóbb elfogy a modern technológia, és akkor csak az marad, amit tudunk.

- A telep igyekszik önellátó lenni, de sok dolgot a kereskedőktől szerzünk be. Olyat tudunk cserébe ajánlani, amely jó valutának számít szerte a mediterránumban. Hamarosan be kell indítani a saját kereskedelmi vállalkozásunkat is, jó az, ha itt marad a profit. Persze a hajóépítő műhely még nem olyan méretű, hogy az efféle igényeket is ellássa. De pár éven belül...

- Őszinte leszek, lehet, hogy érdemes lenne elindulni az önállósodás felé, talán egy emberöltőbe is belekerül, hogy Egom és Fiume között napi kapcsolat legyen. - Ez forró információnak számított, de nem akartam elhallgatni Fater elől. Nekik a túlélésük múlhat ezen. - Vannak a parlamentben, akik szerint felesleges ennyi forrást lekötni ide. - Pedig hol van még az igazi hét szűk esztendő.

***

A hátam közepére se kívántam az utazást, de már hiányzott az otthonom. Fiumének tengerszaga, halszaga, és füstszaga volt, kíváncsi leszek, Egomnak milyen lesz a hosszú távollét után. A szekerek szinte üresnek tűntek, igaz, visszafelé főleg csak leveleket, jelentéseket, híreket viszünk, meg két-három ládányi citromot, vagy lime-ot. Kisebb sorfal állt fel, hogy figyelemmel kísérjék a kivonulásunkat. Parádésra sikerült, meg kell hagyni, már ha parádésnak számít, hogy a legtöbben még az előző esti búcsúbuli visszhangjait nyögték. Na jó, nyögtük. Most minek szépítsem, fiatalabb én sem leszek már, a pia az meg pia. Menjünk haza. Ómagyarország vár minket.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr166984017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

neutor 2014.12.31. 11:30:23

Remélem - a jövő héttől kezdve - megint lesznek ilyenek! :D

bogesz001 · http://arhk.xszerver.hu 2015.01.11. 12:23:08

Na vééééégreeeee. Most vettem csak észre, hogy újra éledezik a blog. Ennek kifejezetten örülök, mert a annak idején rengeteget olvastam. Remélem tartós lesz ez az új élet és viszonylag állandóan dobtok nekünk némi szellemi táplálékot a hosszú éhezés után. :)

neutor 2015.01.14. 16:04:49

A macskám nem ellenez egy kertlátogatást, ha ez így megy tovább! :D

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2015.01.15. 12:36:53

Nem tudnak annyi bevetést lopakodni a macskáid, amennyit ne érdemelnénk meg. :)

Gerilgfx 2015.02.04. 16:11:45

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

neutor 2015.10.16. 11:17:56

Nem lesz már soha semmi? :(

króm nickel 2015.10.26. 11:54:50

Megint öregebbek lettünk egy évvel...

Geronim0 2015.12.07. 10:17:08

Néha azért még vissza-vissza nézek, de a remény egyre kevesebb. :(

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2015.12.08. 22:58:54

Hát sajnos eléggé elhúzódik a téli (illetve négy évszakos) álom itt a blogon, de csak alszik, nem halt meg. :) Személy szerint én bő két évig az írásról is leszoktam, de most tavasszal egy teljesen más projektnek köszönhetően visszaálltam rá és amint lesz egy kis fölös kapacitásom hobbidolgokra is mellette, Ómagyarország lesz az első a listán. Sőt, még lehet hogy a többieket is megpróbálom új életre kelteni, csak amíg nem tudok felmutatni semmit a magam részéről, nincs nagyon érkezésem ezt kérni mástól sem...
Viszont találtam pár fel nem került, elfekvő wikipedia szócikket, lehet, hogy azt majd életjelként felteszem.
Megtisztelő, hogy mindezek ellenére még van, aki vissza-visszanéz. :)

bz249 2015.12.23. 21:08:37

@szs.: :D

Van kifogasom, hogy miert vagyok lusta... de nekem sem artana ujra hozzafogni. :)

króm nickel 2016.01.04. 19:16:05

Boldog új évet minden idevetődőnek!

Mezőbándi 2016.02.02. 21:22:53

Várjuk az életjeleket :)
süti beállítások módosítása