Még mindig január 20-a van. Caitlyn, Brennus ki tudja hányadik és mennyire féltett gyermeke pedig épp azon van, hogy ledöntsem és megszabadítsam a ruhájától. Tud valaki világosan gondolkodni? Nem? Senki? Akkor ez még akárhogy is végződhet…

A mosdatás abban merült ki, hogy a felsőtestem valami durva és nedves szövettel alaposan át lett törölve. Közben igyekeztem reggelizni, de valahogy nem sikerült. Hónapok óta már, hogy utoljára… Az istenit! Ez Brennus lánya! Lehet, hogy jó lenne… Faszt, tuti, hogy jó lenne! De a józanész szerint több érv szól a dolog ellen, mint mellette. Eleve: főnököd lányát ne vidd ágyba! Nem is ismerem, lehet, hogy egyből férjül akar venni a kis kelta nemeslány… Egyáltalán a kultúrájukat sem ismerem eléggé. Az is lehet, hogy másnak szánják és szűznek kéne maradnia. A kelták nem arabok, de attól még nincs kedvem a saját bőrömön megtapasztalni, mit érdemel az a bűnös, aki leteper egy közveszélyesen izgató fiatal lányt. Az is benne van a pakliban, hogy ez is meg lett rendezve. Vagy azért, hogy így vagy úgy, de Brennushoz legyek kötve, vagy csak teszt az egész. Sose lehet tudni. Az ókori emberek agya másik rugóra járt, ezt latinon alaposan megtanultam. Vagy csak én bonyolítok mindent túl és ez a gyönyörű lány csak kicsit közvetlenebb…

Megkockáztattam, egy direkt rásandítást. Természetesen a női agy azonnal fogta, hogy a tulaj a megérdemelt figyelmet kapja és az ezt leképező mosoly azonnal, szinte csírájában fojtotta el az érlelődő ellenkezésemet. Szinte. A Nő ezt is vette. Ezért úgy tett mintha valamit észrevett volna a fülemen és jó közel hajolt. Veszélyesen közel. Éreztem a bőre melegét, olyan közel. Azonnal kedvem támadt a nyaka tövétől a füléig gyengéden végigharapdálni, aztán két mozdulattal magam alá fektetni… Olyannyira, hogy ballal már a jobb könyökét fogtam, hogy onnan... Erre várakozóan nézett rám. Könyörgök csak ne bíztasson, mert akkor annyi... Nem tudom meddig szemeztünk így, de kezdett kissé türelmetlenné válni. Aha! Akaratos, apuci kicsi lánya! Na jó, lehet csak önámítás volt, hisz nem is ismerem, de ennyi már elég volt. Rámosolyogtam aztán csendesen feltápászkodtam. Öltözni kezdtem. Ő pedig csak nézett, nem tett semmit, csak nézett. Szinte égetett a tekintete. Amikor látta, hogy ez most már veszett ügy, szép csendesen összepakolt. Azért nem állhatta szó nélkül.

- Olyan fura vagy! – árulja el nekem valaki, hogy képes egy - eredetileg – majd’ 2300 évvel élt nő ilyen semleges hangsúly mögé olyan érzelmi töltést pakolni, hogy még én is értsem? Egyébként csalódott volt és dühös. Hm. Egy hét, két összetiport lélek. Éljen Gergő, az elf szívtipró!

Természetesen nem sokkal később jött értem valaki. Csak azt nem tudtam előre, hogy ki fog jönni. Jó, valahol az agyam hátsó részében sejtettem, de az ateista ugyebár hiába fohászkodik… Természetesen Shanna jött értem.

- Imádok itt lenni!

- Mit beszélsz?

- Nem fontos. Brennus hivat.

- Bizony.

Hát nem tökéletes? Már félszavakból is értjük egymást. Azt hiszem az ilyen nőügyeim fognak hamarosan sírba vinni. Érzem, hogy még baj lesz ebből. Többet nem beszéltünk. Szokás szerint. Őszintén megvallva érdekelt, hogy most épp mit gondol, mi történt a kunyhóban. Kíváncsi voltam, semmi több. Brennus egy hosszúházban lakott, amihez valami toronyféleséget is ácsoltak. Belül a szokásos látvány fogadott: fekhelyek, tűzhely, személyes holmik, gerendák, élelem, csak a toronyba vezető létraszerű alkalmatosság volt új. Találkozás Brennusszal, csapó kettő. Igazából rendkívül hülyén éreztem magam a reggel miatt. Végül úgy döntöttem, nem váltok stílust és mászni kezdtem.

- Kedvedre való volt a reggeli?

- Finom volt. – a célzás elég direkt volt, de ezúttal ártatlan vagyok.

- Beszélnünk kell Gerrí.

- Ne kímélj…

- Hogyan? – az első számú szabály, hogy ha idegen nyelven beszélünk, akkor ne az anyanyelvünket mentsük át. De három hónap maszek tanulás után, mégis mit csináljak?

- Nem fontos. Gondolom rólam akarsz beszélni.

- Így van.

- Hallgatlak.

- Kerras már mesélt rólad. Ami híreket kaptunk felőled már mind leellenőriztük. Volt amit több tanú is igazolt, volt ami csak puszta mese volt. – ezt még mindig a horizont irányába merengve mondta, de most megfordult. Kicsit mókás volt, ahogy egy lépés távolságból akart a szemembe nézni. Húsz centi magasságkülönbség nem tűnik el, sőt.

– Nem vagy szent, nem vagy elf és nem tartozol közénk. Remélem tudod, hogy ez mit jelent? – bólintottam, persze nem kellett volna. A megjegyzésem pedig pláne nem…

- Most jön a mégis…

- Valóban. Csak az istenek a tudói miféle népek vagytok. Honnan jöttök, kit tiszteltek, hogyan éltek, milyen fegyvereitek vannak, kik a fontos emberek és így tovább. Csak az istenek és te Gerrí.

- Kérdezz és én felelek.

- A türelem nem az erősséged… - csend lett. Még várt egy pillanatot aztán folytatta:

- A vendégem leszel Gerrí. Saját kunyhód lesz, kapsz ételt italt. Szabadon mozoghatsz és beszélhetsz akárkivel. A biztonságodért ketten felelünk. Ha valaki fenyegetne figyelmeztesd. Ha folytatja, szólj nekem. Ha valakit bármely jogában megsértesz, az a te bajod. A törvények rád is érvényesek. A fegyvereidet ne használd, hacsak nem utasítalak. – egész szépen körüljárta, de volt még egy kínos pont…

- És a lányod?

- Mi dolgod vele? – ohó, barátom ez nem lepett meg! Ennyi empátia és emberismeret még belém is szorult…

- Kellette magát. – vajon nagyon megszívom a teljes igazság kimondásával, vagy később faragok rá?

- Jogában áll. Neked is jogodban áll… De a helyedben igyekeznék nem élni vele. – visszafordult a tájat fürkészni, de azért még hozzátette: - Majd hívatlak.

Ennyi volt. Nem sok szót vesztegetett rá. Szabadon mozgó fogoly vagyok, egyenesen a nagy könyvből. Tudnám, mihez fogok most kezdeni… Ami lényeges tudásom van, azt két-három ilyen beszélgetés alkalmával ki tudja szedni belőlem. Amíg betartom a szabályokat és hasznos vagyok – elvben – nem eshet bajom. Fel se tűnt, de máris a kunyhóm ajtaja előtt álltam.

- Van kedved sétálni?

- Akit utálok, azt nem sétálni hívom…

- Az nem számít. Beszélnünk kell.

Shanna vagy Caitlyn, Caitlyn vagy Shanna… Mondd, melyik visz majd engem előbb sírba?