Megint új feladatot kaptam. Nem lesz ez így jó, állandóan újabb és újabb melók, még a végén úgy járok, mint Albert unokaöccse és kapok egy olyan megbízást, amit már nem tudok (elég) jól teljesíteni.

Először is interjút kell adnom az OMR1 egyik új riporterének, hogy mit is csinálunk mi itt az MVB fejadagjából. Utálok nyilatkozni, legutóbb az egyetemre kerülésem alkalmából találtak meg, de az már pár évvel, vagy inkább időhurokkal ezelőtt volt. A lényeg, hogy holnap be kell mennem a rádió frissen felújított (azaz golyónyomtalanított) épületébe, és ott szépeket meg biztatókat nyilatkozni. Hurrá! Hogy miért nem ő jön hozzám, annak egyszerű az oka, mától nincs irodám, az újat meg még nem rendezték be. Majd kapni fogok egy újat, merthogy én fogom koordinálni az új államrend, az alkotmány, a választások meg egyéb nyalánkságok rendszerének a kidolgozását.

Apropó, a választások, tavasszal, március végén, vagy április elején lesznek, ez még tőlünk is függ. Egy iraki típusú szavazási rend lesz, azaz tintával kenik be a szavazópolgár hüvelykujját a regisztráláskor, mutatóujját meg a szavazáskor.  Merthogy ugye a papíralapú regisztráció finoman szólva sem megbízható… Másnap meg ugye lehet majd mutogatni, hogy én bizony voltam szavazni. Elvileg nincs sok csonka kezű ember, szóval ezzel nem lesz gond.

Az új minisztériumi struktúrával annál inkább. Még az átkerülés előtt volt az a mániám, hogy létre kellene hozni egy egységes védelmi minisztériumot, amibe a rendőrség, a katasztrófavédelem és a katonaság tartozna, így mindegyiknek a másik lehetne támogatóbázisa. Sőt még olyan kósza ötletem is volt, hogy erről írok doktorit, ám mivel el akartam kerülni, hogy a közutálat tárgya legyek, inkább lemondtam erről. Meg aztán lusta is vagyok…

Ám most már nincs mese, mert egy esti borozáskor megemlítettem ezt az ötletem, amitől pár kollégának rögtön vérben kezdett forogni a szeme – persze ennek az általuk elfogyasztott nedű is okozója lehetett. Albert is meghalhatta a dolgot, és talán még meg is tetszett neki, mert pár nap múlva megkaptam e dicső feladatot.

A lényeg az lenne, hogy a rendőrség, a katonaság és a katasztrófavédelem (polgári védelem és tűzoltóság) egy egységes szervezetbe tartozna. Összeegyeztethető rangokkal, meghatározott hierarchiával: békében a rendőr, minősített időszakban a katona vezetésével, ómagyar és emancipált területen rendőri, külső területen pedig katonai vezetéssel. Persze számos esetben a katasztrófások, azaz a tűzoltók, polgárvédelmi szakik irányítanak, merthogy az az ő szakterületük. Az árvíz és tűzvész természetesen hozzájuk tartozna, ahol a rendőr és a katona csak besegít. Szóval a feladatkörök azért élesen el lennének határolva.

Így nem lenne gond, ha az egyik szervnek a másik képességeire lenne szüksége. A vegyvédelem az a terület, ami mind a polgári védelemnek, mind a katonaságnak kellhetne – elsőnek az ipari termelés miatt, a másiknak meg harcászati megfontolásból. Mivel az átkerült csapatoknak nincs meg ez utóbbi képessége, a „civilek” nyertek.

Természetesen meglenne a saját egészségügyi rendszerük, a civilekénél picit jobb ellátással. Ez a jobb ellátás a családtagokra, és persze a veteránokra is kiterjedne, mintegy plusz juttatásként. A saját eü szolgálatot a nem ómagyar/emancipált területeken való műveletek is indokolják. Ha prérin szolgálsz, nem várható el egy civil dokitól, hogy kiutazzon hozzád a vadakhoz, ez ugye evidens.

A védelmi tárcát egy miniszter irányítaná, területi miniszter-helyettesekkel, szóval az egyik legkomolyabb tárcáról lesz majd szó. Van egy tippem, hogy ki fogja vezetni…

Az alkotmány is érdekes lesz. A nép az átkerülés előtt úgy lett nevelve, hogy a látszatdemokráciához szokott, meg a szavazósdihoz, szóval ezt kell kapnia.

Mivel egy időre megint visszatérünk a lovaskocsikhoz, ezért ehhez mérten kell szabnunk a közigazgatási rendszert is. Kialakítunk járásokat, amit néhány település fog alkotni. A járások – persze a nevük lehet más is, csak én most ehhez az elnevezéshez nyúltam vissza – élén államilag delegált vezetők állnak. A demokratáskodásnak a „parlament” lesz majd a színtere, ahova a járások delegálnak majd személyeket, akiket a pártok – hogy ezt is megkapja a nép – jelölhetnek, illetve mód lesz még a független indulásra is. A civil szervezeteknek, az egyháznak, a kutatóintézeteknek (tudósoknak) akár egy második kamarát is felállítunk. Az második kamara szerepe a testületi köztársasági elnök, amolyan ellenőrző, lelkiismereti szerep.

Az országot az elnök vezeti, aki egyben haderő főparancsnoka is. Az ő kezében összpontosul a végrehajtói hatalom, neki van alárendelve a kormány – a kabinet – illetve jelentős törvényhozói hatalommal is bír, ám a parlament felülbírálhatja. Különösen a második kamara korlátozhatná a hatalmát – azaz jelentene a rendszerben féket a korlátlan diktatúra ellen. A környező népek nincsenek testületi vezetéshez szokva, nekik egyszemélyi vezető kell inkább.

Ilyesmiken agyalok meg egyeztetek mostanában, de hogy mi lesz belőle, azt persze még senki sem tudja...