Az összefoglaló, amit kaptam, elég jó áttekintést adott az átkerült területek helyzetéről. Itt-ott érezhető volt, hogy az összeállítója kezében megfordult a Csertényi-jelentés is. Megvoltak ugyan a hiányosságai, hiszen nem térségekre lebontva boncolgatta az adottságokat, lehetőségeket, hanem csak úgy összességében, de ez nekem is hasznos anyag. Az átkerülés előtt közvetlenül nem a szakmában dolgoztam, és amit ott eltöltöttem, annak is már vagy másfél éve. Finoman szólva sem voltam naprakész a megye mezőgazdaságáról. 

A gazdálkodás állami koordinálását bizony muszáj lesz bevezetni, akár még úgy is, hogy visszatérünk a tervgazdálkodáshoz, kötelező beszolgáltatáshoz. A fene sem kívánta, de a krízishelyzet most ezt kívánja meg. Máskülönben nem lesz szükség a keltákra, hogy a 300+ ezer ómagyart megritkítsa, sokakat elvinne az éhínség.

Túl kell élni valahogy az átállás idejét, hiszen se műtrágya, se növényvédőszer, hogy a genetikailag stabil fajtákat ne is említsem. Az elkövetkezendő 5-10 év kemény menet lesz a gazdáknak, az biztos. Ha azonban úrrá leszünk a problémákon, az utána következő évek meg diadalmenetként vonulnak majd be a történelembe. Paprika, paradicsom, kukorica, krumpli, hogy az amerikaiakat említsem, de tudomásom szerint a legtöbb zöldség, gyümölcs, és szántóföldi kultúra sem mondható olyan hű de elterjedtnek ebben az időben. Ha letisztázódik a történet, a kajával kilóra megvehetjük a Kárpát-medencét magunknak. Vagy nem, de ha ügyesen csinálják a fejesek, akár még ez is előfordulhat. 

Amivel nem nagyon értettem egyet, azt az állattenyésztésnél írta, hogy „az állomány megmaradt részének elhelyezése fizikailag megoldott, de ellenőrzésük, ellátásuk, nyomon követésük megnehezült, valamint a megalapozott tenyésztői munka ellehetetlenült”. A nyomon követés lehet, főleg a házi vágások miatt, amivel az ételhiányt próbálták gyorsan megoldani, de hogy a tenyésztői munka ne menne, hát az kamu. Tény, hogy nem fog olyan gyorsan menni, mint odaát, és valószínűleg a géntechnológiát, biotechnológiát is el lehet felejteni egy időre, de cserébe a lassabb előrehaladásért jobb teljesítményt, stabilabb fejlődést kapunk. Szerintem nem rossz ár. 

Emellett van még persze jó pár igen komoly probléma, kezdve a növényvédelemtől kezdve az állategészségügyig. Na nem a szerek hiánya, hanem a károsítók megléte. Elég sok még a közelében sincs Európának, és ezek innen fognak elterjedni, ha nem akadályozzuk meg valahogy. Hogy csak az egyikről szóljak, ott a filoxéra, a szőlőgyökér-tetű. Na az le fog tarolni mindent sajnos. Azzal nem tudunk mit csinálni. De legalább az ültetvényrekonstrukció után nem kell kétezer évet várni egy palack finom francia borra. 

A vadászatos dolgon én is gondolkodtam, egyetemi erdő- és vadgazdálkodási tanulmányaim alapján úgy láttam, amit a falu határában lévő erdőkben művelnek, köszönőviszonyban sincs a kívánatossal. 

Helyre kis jelentés ez, na. Maximálisan egyetértettem a megfogalmazott céljaival, örültem, hogy ilyenre is gondolnak a keltákkal való politizálás mellett. Az is fontos, csak hát ugye kelta dísztőrök nélkül még elvan az ember, de enni azért jobban kell. Miután így végigpörgettem magamban a dolgokat, visszadugóztam az asztalon lévő borosüveget, elfújtam a gyertyát, és lesétáltam az étkezőbe. Karcsi épp váltásra küldte az egyik emberét, akit előzőleg le is szidott, ezt már a lépcsőn lefele jövet is hallottam. A srác fülét-farkát behúzva ment ki az ajtón, ha jól láttam, a közlékeny kézbesítő lehetett az, Péter. 

- Ez az okostojás eldicsekedett a múltkori próbarobbantásunkkal a járőrnek, mikor átvette tőle a küldeményedet. Szűkszavú a francokat! Azt hiszem ezért kapunk egy ellenőrzést, vagy akár egy lebaszást is. Lejön pár aktakukac szaglászni, és majd jól elverik a seggünket. – Úgy döntöttem, a dolog megér egy újra-dugóhúzást, elalvás előtt úgyis egészséges egy pohárka bor. 

Reggel korán ébredtem, így jutott idő kicsit kimenni a lovamhoz. A másik éppen tréningezett egy falubelinél, ez magyarul annyit tesz, hogy naphosszat a fás-szekeret húzta be Dorogra. De jó dolga volt, a fickó ért a lovakhoz, olyan istállót húzott fel az udvarban, hogy le a kalappal. Nem hiper-szuper modern csoda, viszont tiszta, rendezett. Nem féltettem a jószágot. Nyergelés után elindultam kifelé a faluból, szerencsére tiszta idő fogadott, a hajnalpír már elmúlt, de még mindig hiányzott a verőfényhez egy kis nap. Hébe-hóba szállingózó hópelyhek repültek az arcomnak, negyed óra múlva hazafelé vettem az irányt. Gyors mosakodás, reggeli, felszedelőzködés vonalon megindulva elérkeztem az önkormányzat, reggeli jópofizás, kávéfőző beüzemelése stációkhoz. Nem zavart, ma jó napom van. 

Alig fél órán belül kopogtattak, a polgármester volt az, meg egy terepmintás ruhát viselő fazon, aki cseppet sem nézett ki aktatologatónak.

- Miklós, itt az úriember a dorogiaktól, nekem most dolgom van, de majd a megbeszélésen előadod, mit végeztetek itt. – köszi, igazán jól esik, hogy itt maradsz tárgyalni. Nem baj, ez egy jó nap.

- Kovács József vagyok, valójában Esztergomban dolgozom, csak most terepfelmérésen vagyok. Ön bizonyára Vinitor Miklós. – kezdte a bemutatkozást Mr. Katonai Egyenruha.

- Én lennék az, üdvözlöm. Milyen alakulatnál szolgál? – nem csak jó, de bátor napom is van. Beszéljünk nyíltan, tegye ki szépen az irányjelzőt.

- Ne tévessze meg az egyenruha, csak praktikus okokból viselem ezt, közgazdászként szakértősködöm az MVB-nek.

- Áhhá. Nem sokat kell foglalkozniuk mostanában a külkereskedelmi mérleggel, igaz?

- Hát nem. De én azt mondom, térjünk a lényegre. A jelentést már elolvasta? Jó. Nem kertelek, az említett Agrár-Koordinációs Bizottság ugyan még csak papíron létezik, de a levélben írtakkal szinte teljesen megegyező módon fog kialakításra kerülni a szervezete. A hatékony működéshez pedig hozzáértőkre van szükségünk. Az MVB-nek írott korábbi levele alapján ön hozzáértőnek tűnik.

- És?

- És megbíztak, hogy ajánljam fel önnek, hogy dolgozzon a Bizottságnak. Profi irányítókra van szüksége az ómagyar területeknek, az élelmezés megoldása a legmagasabb prioritású stratégiai feladatok közé tartozik. A polgármesterük kiokosított az elmúlt fél órában, tudjuk, hogy jó munkát végeztek az állatállomány megóvása érdekében. Nem mindenhol csináltak így, Zsámbékon például az egész tejelő telepet széthordták, levágták, megették, nagy része ment Bicskére, mire a VB kapcsolt. Ők most szívnak, alig maradt állatuk, amiből kinevelhetnék az új állományt.

- Enni kell. Ezért gondolom nem nagyon hibáztatják őket.

- Természetesen nem az a baj, hogy felszipkáztak majdnem 100 tehenet, ez végül is egy hónap alatt nem nagy mennyiség a többezer lakosra, hanem, hogy nem gondoltak az utánpótlásra. Most meg megy a sírás, hogy a fejadagban csak száraztészta, meg kásának való gabona van pluszban. Pedig az egy nagyobb hely, és mégis itt gondoltak erre, ott meg nem.

- Értem. Mi lenne a feladatom ebben a bizottságban?

- Amire gondolom már ön is rájött. Az alapoktól kell megszervezni az irányítást. Kezdve a nyilvántartástól, a felszaporításon át a hosszú távú nemesítési programokig. Emellett tavasszal be kell indítani a szántóföldi munkákat, az ágazat jellegéből adódóan ott is lesz kihívás jócskán. Addigra kész tervekkel kell rendelkeznünk, hogy mit, hova, mennyit. A térségben Dorogon futna össze a többi szál, ott létrehozunk egy központot önöknek. Nagyjából hárman, négyen lennének ott, és a 10-es számú úttól a Dunáig terjedő területen fekvő települések irányítása, felügyelete tartozna önökhöz. Ez a teljes átkerült rész körülbelül negyede. Minden településen létrehozunk egy bizottsági szövetkezetet, elsősorban a helyi gazdákra, falugazdászokra, másodsorban a beköltöztetett szakemberekre alapozva, akiknek a munkáját kéne koordinálni.

- Komoly feladatnak hangzik.

- Mert az is. Gondolkodjon rajta, de ne túl sokat. Sürget az idő. A döntéséről a dorogi VB-hez küldjön üzenetet. Egy héten belül, ha megoldható.

- Rendben. Majd jelentkezem.