Ez a hét sem telhet el fórumposzt nélkül, de ezúttal a kedélyes antilövöldözgetés helyett veszélyesebb vizekre evezünk: az Átkerülés során megboldogult szociális rendszert kellene életre pofozni, már ha lehet, már ha érdemes.
Vitaindítónak a főbb kérdések, kérdéskörök:
(bemelegítésnek)
1. Reális-e az az (albertista) irányelv, hogy Ómagyarország területén senki sem halhat éhen? (Ez eléggé egyedülálló dolog lenne a korszak mezőnyében.) Hogy lehetne ezt technikailag megvalósítani, gabonaosztás római módra, ingyenkonyhák, vagy munkaképesség esetén kötelező fejadagledolgozás a mélyszegénységbe kerülteknek? Vagy más mód? Vagy a tanácsadóknak inkább afelé kell nyomni a dandit, hogy az erre vonatkozó dolgok kerüljenek ki az alkotmányból, mert nem megoldható?
2. Munkanélküli segély és hasonló támogatások: lesz ilyen Ómagyarországon? Vagy a munkanélküliség kérdését megoldja a terjeszkedés, a mezőgazdaság, a munkaerőigényes iparágak?
3. Mi lesz azokkal, akik betegség, sérülés vagy egyéb, rajtuk kívül álló ok miatt részlegesen vagy teljesen munkaképtelenek lesznek? (Az erőforrások korlátozottak, és megy a vita, hogy ha befektetésként értelmezik, akkor inkább mindent az antik emancipációjába kell fektetni, több munkáskezet, ezáltal több szétosztható erőforrást kapva.)
4. Családtámogatás: kiemelt fontosságú irány a Kárpát-medence ómagyar népességgel való benépesítése, hogy ilyen tekintetben se legyen törpe az állam a környező hatalmakhoz képest. Milyen formában, milyen feltételekkel támogassa az állam a családokat. (Feltételek: házasság, gyerekszám, iskolázáshoz kötés, stb)
5. Nyugdíj: lesz-e egyáltalán? Öregségi vagy ledolgozott évek alapján, ha lesz? Ha nem lesz, akkor a családtámogatásba építhető bele valami módon, vagy ameddig tud, dolgozik az ember, utána meg vagy a családja gondozza, vagy egy állami menhely, nem túl hosszú tartózkodási kilátásokkal?
Természetesen ide is belekeverhető a kőolaj kérdése is. :)
Kommentek